Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-04 / 45. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége ciinére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FF.LF.LŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÓMUNKA TÁRSAK: LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. NOVEMBER 4. 45. SZÁM. TARTALOM: Bukass János: Erő a szenvedésben. — //. K.: 33,000. — Reservista: Tábori lelkészeinkről. — Felhívás a lelkészekhez. — Dr. Hornyánszky Aladár: Deuterojesajás. — Irodalom. — Szemle. — Különféle. — Hirdetések. Erő a szenvedésben. Végére hajlik már a kéthetes szabadságom, — egykét nap még és vissza a tűzbe. Elhoztam a barátok és drága katonáim üdvözletét a réglátott szülőföldnek; a rövid szabadságom alatt ellátogattam én mindenhová, a hol szerető emberek vártak, teleszivtain magam emlékekkel, ragyogó, igaz gondolatokkal, mely emlékek, gondolatok a csíiggedések perceibeen, fájdalmas, szen- vedéses utamon velem lesznek, kisérnek, mint a szülők féltő imája. Vissza a tűzbe ... Az ablakomon bekandikál az ősz, rám néz, szomorú, fáradt nézése belenyillalik a szivembe. Eszembe jut a közeli bucsuzás, látom a szülök könnyezését, érzem a barát igaz féltését, előttem az út a jajjok, borzalmak felé kanyargó út, melyet már egyszer megjártam volt és lehajtom a fejem és nagyon szomorú sejtés vesz erőt a lelkemen. Vissza a tűzbe !? ... Tovább szenvedni a bucsuzás, számadásos nappalok, éjszakák kínját, kínlódni a léleknek gyarló érzékkel való szent küzdelmén, látni állandóan a halált és vigasztalni az otthoniakat, hogy jól megy sorunk és a másik percben gránáttól szétzúzva heverni sáros-véres csatamezőn, mialatt ők megnyugodva várják-várják a boldog viszontlátást... A lelkemen egy pillanatra végigvonaglik valami végtelen nagy elkeseredés, fölsir bennem a szenvedő emberiség minden kínja, fájdalma, megérzem a szenvedő emberi szivekben lángoló békevágyat és ez a vágy nem teljesülhet, — liaj’h, az arcokról a fájdalom, nyo- mor-véste barázdákat le szeretném csókolni, a véres mezőkön elhullott életeket gyászolókat megvigasztalni, fölemelni, mert fáj a gyász, — de hogyan tegyem ezt? Szakítsuk föl a síró világot leborító gyászdrapériát és ima szárnyain emelkedjünk föl a fény, a jóság, az öröm, az erő Istenéhez, a mi szerető mennyei Atyánkhoz, „aki megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.“ / Vissza a tűzbe ... Megyek Uram, akaratod történik ott, ahová állítanak. Fogom a kezed erősen és tudom, hogy el nem hagysz. Ha porba ssjtanak, fölemelsz, ha elér a gyilkos golyó s nekem távol a Hazámtól vetsz örök nyugvóhelyet, a Te akaratod történt és Te megvigasztalod az érteni aggódókat és segíted nékik hordozni az élet terhét. Belenyugszom mindenbe, érezvén az Úr bölcs akaratát; és üzenem a szenvedőknek, a síróknak, az élet nehéz terhe alatt roskadozó embertársaimnak, hogy fogják erősen az Úr kezét, miként lézus fogta a golgotái fájdalom-napon: „Én Atyám, ha lehetséges, múljék el e poLár én tőlem; mindazonáltal ne úgy legyen, mint én akarom, hanem amint Te!“ Erőt a szenvedésben csak az Úr adhat. Tántoríthatatlan bizalom az Ö bölcsességében nem enged kétségbeesnünk, ha a vizek elérnek, megkönnyíti szenvedéseinket. Igen, érezzük meg, hogy e háború viharában az Úr lelke jár. Céltalanság tehát nem lehet e világrázásban. Értelmetlenséget az isteni bölcsesség nem csinálhat. Mind jó amit Isten teszem Ha tehát nagy és hosszú a szenvedés, ha úgy érezzük is, hogy mindenünk: életünk, reményeink, vágyaink, javaink mind a háború áldozatai lesznek; — a nagy szenvedés nyomán ott jár és a nagy pusztulás romjain ott fénylik, ragyog a szent igazság Isten bölcs akarata. De én már megtanultam, hogy addig, inig a lelkünket egyéni szempontok irányítják, Isten-hitünk nem lehet igazi s így megtartó erejét nem érezhetjük. Tudom azt, hogy Isten bölcs, jóságos, tudom azt, hogy e háború is akaratának megnyilatkozása s épen ezért nem lehet céltalan, de most még a közelség és a belőle kicsapó bajok, szenvedések miatt észre nem vehettem benne „a kozmikus vonást és missziót“ — mondom, érzem az Úr jóságos kezét, bölcs akaratát és mégis sötét eshetőségek félemlitenek; tudom, hogy az Úr gondomat viseli s annak idején mindent bölcsen eligazít és én mégis félek a haláltól, mert önzőén a jJcnt siratom, megtört vágyaim, félbeszakított szép terveimen kesergek. íme! a hitein még nem erős, bizalmam az Istenben 704 705
