Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-28 / 44. szám
végével az Űr vacsorája osztassak ki. Délután pedig a reformációról rövid érthető tanítás legyen. E rendelés szerint ünnepeltek a szász evangélikusok. Brassóba azonban későn érkezett a konsistorium végzése s ők már dec. 20-ára tűzték ki az ünnep megtartását, azért itt már előbb ádvent 4-ik vasárnapján volt a százados emléknap. Templomi muzsika karének emelték a buzgóságot. Az ágostai hitvallás 21. cikke olvastatott fel, kihagyva az eféle kifejezéseket: megvettetik, vagy kárhoztatik. A gimnáziumi ifjúság másnap a nagy auditóriumban tartott ünnepélyt, a mikor egy professzor latin, egy togás ifjú latin és egy másik német beszédet mondott. A tanítók és a tanulók a nagy auditóriumban a rektor professzornál ebédeltek. A kolozsvári evang. egyház hozzáfogott egy új költséges templom építéséhez és egy leánynevelő intézetnek vetette meg az alapját. A Kolozsváron építendő közkórházra pedig 1000 forintot adományozott. Régi harangjait az ünnep dicsőségére újjá öntette. Liedemann Márton lelkész pedig arról prédikált, hogy a reformáció százados ünnepének legfőbb pompája abban állna, hogyha az által arra határoztatnának, hogy minden külömböző vallásfelekezetekkel egy Isten famíliájában egyesülve gondolhatnánk magunkat. A háromszázados évfordulót buzgósággal, áhítattal ünnepelték meg elődeink. A gyülekezetek ünnepéről tudomást vettek a más vallásnak s a legtöbb helyen megjelentek az istentiszteleten. Ez a körülmény az ünnepet a szűk felekezeti jellegétől kiemelte és alkalmat adott a lelkészeknek, hogy a keresztyén vallás alapigazságairól és a megértésről, a vallásos türelemről prédikáljanak. Az istentisztelet után mindenütt következett az Úr vacsorájának kiszolgáltatása. Az ünnepély méltóságának emelésére a templomokat felékesítették, ének- és zenekarok emelték a buzgóságot. A felekezeti jelleg kidomborítására szolgált, hogy felolvasták a templomban az ágostai hitvallást. A felvilágosodás a türelem szellemének a hatása érzik, a mikor úgy intézkedtek sok helyütt, hogy a' sértő kifejezések, még az is, hogy „kárhoztatjuk stb.“ belőle elhagyandók. Nem elégedtek meg azzal, hogy az ünnep fontosságát egy prédikációból ismerjék meg a hivek. Heteken keresztül tanították sok helyütt az ifjúságot a reformáció történetére s vasárnaponkint a lelkészek a szószékről prédikáltak a reformáció áldásáról, igy készítgetve híveiket a százados évfordulóra. Az ünnepet megszentelte a hívek áldozatkészsége. Minden gyülekezet gyűjtött. Az összegyűjtött alamizsnák helyi célokat elégítettek ki. Felekezetre való tekintet nélkül segítették a szegényeket. Templom, torony építését, új harangok beszerzését határozták el a nap emlékére. Kisebb alapítványokat is tettek buzgó híveink gyülekezeteik céljaira. Egyetemes, az egész egyházat érdeklő cél azonban még nem lebegett előttük, arra nem is adakozhattak. Közeleg a reformáció 400-ik évfordulója. Az ünneplésnek méltónak és igaznak kell a nagy alkalomhoz. A három százados ünneplésből e tekintetben sokat tanulhatunk. Amiről a kellő helyen és a maga idején lesz még mondani valónk. Lie. Fizély Ödön. 696 Deuterojesajás. (Jes. 40 55.) Fordította Hornyánszky Aladár. VII. Jeruzsálem vigasztalása. ,T Térj magadhoz, térj magadhoz, kelj fel, Jeruzsálem, akit Jahve megitatott haragjának serlegével, a bodulás bilikomát ittad, fenékig ürítéd. 18 Nem volt neki vezetője fiaiból, kiket szült volt, aki kezét megragadja fiaiból, kiket nevelt. 19 Ez a kettő ért el téged, — ki sajnál meg? irtás s rontás, éhség s fegyver, — ki vigasztal? 80 Gyermekeid elaléltan feküdtek ott minden utca szegeleten mint a zerge hálójában, telve Jáhve haragjával, Istenednek szidalmával. 11 Azért halld ezt, szerencsétlen s megrészegült, de nem bortól: ekképen szól Urad Jahve s Istened, ki népéért küzd: elvettem ím a kezedből serlegét a bódulásnak, haragomnak bilikomát, nem fogsz inni már belőle: s odadom azt kinzóidnak, akik imígy szóltak hozzád: hajolj meg, hogy által menjünk! — s tetted hátad mintha föld vón s mint az utca a járóknak. 52 » Serkenj, serkenj, kapj erőre, Cion! öltsd fel díszruháid Jeruzsálem, a szent város! mert nem hatol többé beléd előbőrén metéletlen s tisztátalan. * Rázd le a port, emelkedj fel, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakad kötelékét, fogságba vitt leány Cion, 8 Mert így szól Jahve: ingyen történt eladástok s nem pénzért lesz megváltástok. * Mert így szól Uram Jahve: Egyptomba ment le népem kezdetben, hogy ott idegenként lakozzék és Assur ok nélkül nyomorgatta: 6 de most, mit kell itt látnom? mondja Jahve. Mert ingyen vették el népemet, uralkodói jajonganak, mondja Jahve és folyton mindig nevem meggyalázva. r> Azért megismeri népem nevemet, azért azon a napon, hogy én vagyok az, aki így szól: én vagyok az! 697 ________ W WA
