Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-28 / 44. szám
44. szám. 6 És mi mindannyira nyájként tévelyegtünk, kiki csak a maga útjával törődött, miközben őreá hagyta szállni Jahve mindannyiunk bűnét. 7 Hajszolva, kergetve alázatos volt ő, nem nyitá meg száját, mint a bárány, melyet vágóhídra visznek, mint a juh, mely némán áll a nyirok előtt, nem nyitá meg száját. 8 Bajból s ítéletből egyszerre csak eltűnt, időzése helyét ki kutathatná fel? elszakadott immár az élők földjétől, népein bűne miatt a halál elérte. 9 A bűnösök között adtak neki sírhelyt és a csalók között emelték sírdombját, bár rosszat nem csinált, nem volt található szájában hazugság. 10 De Jahvénak tetszett, hogy őt megtisztítsa 7 Mily kedvesek a hegyeken lábai a hírt hozónak, ki jót hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet szerte és ekképen szól Cionhoz: Istened az uralkodó! 8 Halld kémlőid kiáltanak, halld, mindnyájan ujjonganak, szemtől-szembe amint látják, Jahve hogy tér Cionba meg. 9 Törjetek ki ujjongásbán. Jeruzsálem omladéki, mert megszánta Jahve népét, meg van váltva Jeruzsálem. 10 Szent karját feltürte Jahve mind a népek szeme előtt s látják majd a föld végei, Istenünk mint szabadít meg. 11 El csak, el csak, jertek onnan, tisztátlanhoz ne nyúljatok, vonúljatok ki belőle, tisztítsátok magatokat, akik Jahve szent edényit hordozzátok. 12 Nem sietve jöjjetek ki és nem futva vonuljatok, mert Jahve megy előttetek s Isteniek a hátvédetek. Negyedik költemény a Jahve szolgáról. 13 íme az én szolgám sikerrel fog járni, fenséges, kiváló és nagyon magas lesz. 14 Mint a hogyan sokan megdöbbentek rajta, úgy fognak ámúlni; ahogyan külseje embertelen rút lön s alakja elütött a halandókéról, 15 akként számos népet felállani késztet, előtte királyok szájukat bezárják, mert miről ki se szólt előttük, azt látják, s miről nem halottak, azt veszik majd észre. 53 i Ki hihet szavunknak! és Jahvénak karja ki előtt tárúlt fel! 2 Mint a gyenge hajtás úgy nőtt fel előtte s mint a gyökér szála a kiaszott földből, nem is volt alakja, nem volt ékessége, külseje sem olyan, hogy kívántuk volna. 3 Megvetve, kerülve embertársaitól, fájdalmak embere, betegségnek társa, olyan volt, ki előtt elrejtik az arcot, megútált s a kivel nem vétettünk számot. 4 pedig ő hordozta betegségeinket és fájdalmainkkal magát megterhelte, míg mi őt csapástól sújtottnak tartottuk, Istentől megvertnek, földig alázottnak. 5 O pedig vétkeinkért volt keresztüldöfve, összezúzva — törve a mi bűneinkért, békességünk miatt volt fenyítés rajta, sebhelyei által lön gyógyulás nékiink. 698 utódokat lát majd, hosszú életű lesz Jahvénak szándéka általa sikerül. 11 És megszabadítja fáradságtól lelkét, fényt enged látnia s hagyja őt jóllakni, bajából igaznak fogja kijelentni. Gúnyolódás tárgya volt szolgám sokaknak, pedig bűneiket ő magára vette. 12 Azért részt juttatok neki nagyok között és hatalmasokkal fog zsákmányt osztani, azért hogy odadta magát a halálnak és a gonosztevők közé számíttatott, pedig ő sokaknak bűneit hordozta és közbenjáró lön a gonosztevőkért. SZEMLE. Lelkészegyesületünk ismét közgyűlést tart, még pedig nagyot és szépet. Tavaly azt hittük, hogy az egyetemes gyűléssel akar az egylet konkurrálni, most azonban azt vagyunk kénytelenek látni, hogy az egyesületnek ennél is nagyobb ambíciói vannak. Lesz ezen a közgyűlésen előadás szociális törvényhozásunk ismertetéséről és a belmisszió tanításáról, lesz a kertészkeáés felkarolásáról, a belmisszió felaáatairól és móájairól. Kétségtelen, hogy ezek mind igen fontos és igen bölcs kérdések, azonban szeretnők tudni, miért kell ezekkel épen most és épen a lelkészegyesületi kongresszuson foglalkozni?! Az egyikről egy cikket tessék Írni, a másikról első-másod éves theologusoknak tessék prelegálni, de a lelkészegyesület közgyűléséből — elemi iskolát, vagy mondjuk kissé udvariasabban: szakkérdésekkel foglalkozó szemináriumot csinálni olyan ügyetlenség és félreismerése a mai időknek, a lelkészek nívójának és az egyesület feladatainak, ami feltétlenül megfogja bosszulni magát s újra igazolja azt a régi álláspontunkat, hogy Raffay Sándor nem vezéregyéniség, a neki juttatott pozíció nem tudja úgy betölteni, a lelkészegyesületet nem képes úgy irányítani, ahogy azt a viszonyok és az idő kívánják. — Ezt már tavaly (1. az Ev. Lap 1915. 44. szám), volt szerencsénk meg699
