Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-09 / 37. szám
37. szám. Jahve szolgája Izrael. 8 De le, Izráel, én szolgám, Jákob, akit választottam, Ábrahám barátom magva, * kit fogtam a föld végéről, sarkairól elhívtalak s szóltam hozzád: szolgám vagy te, kiválasztlak s meg nem vetlek, — 10 ne félj, mert én veled vagyok, ne nézz körűi oly ijedten, mert én vagyok Istenséged, erősitlek, megsegítlek, tartalak is hű jobbommal. 11 Megszégyeníilnek és csúffá válnak, kik dühre gyúlnak ellened, mint semmi lesznek és elvesznek, kik perbe szállnak teveled. 11 Keresed őket s nem találod, kik civakodtak teveled, s mint semmi lesznek s mint hiúság, kik hadakoznak ellened. 11 Mert én, Jahve Istenséged tartom a jobb kezedet, aki így szól hozzád: ne félj, én megsegítlek tégedet. 14 Csak ne félj, te féreg Jákob, nyomorult kis Izráel, én segitlek, mondja Jahve, s Izráelnek Szentje vált meg. 16 Új és éles cséplő szánná, telve foggal, teszlek téged, hegyet csépelsz s porrá zúzol s halmokat téssz pozdorjává; 18 szórod őket s szél elhordja s vihar szétdobálja őket, te meg újongsz Jahve felett és a Szenttel dicsekedel. 17 A nyomorultak s szegények, kik vizet keresnek, ámde nincsen, nyelvök kiszárad szomjúságtól: én Jahve meghallgatom őket, Izráel Istene nem hagyom el őket. 18 Kopasz hegyhátakon folyókat fakasztok, völgyek mélyén forrásokat, a pusztát vizdús tóvá teszem s az aszott földet kútfejekké: 1# a sivatagba cédrust adok, akácot, myrti st és olajfát, a pusztába helyezek cyprust, fenyőt s puszpángfát vele együtt, 10 hogy lássák, tudják és megértsék és észbevegyék mindannyian, hogy ezt Jahve keze tette s Izráel Szentje teremtette. Jahve a Jövendőmondás Istene. 11 Jertek ide peretekkel, így szól Jahve, hozzátok a bizonyítást, mondja Jákobnak királya. 584 s* Hozzák elő s jelentsék meg azt, ami majd történni fog, az előzőt, mi volt véle, mondjátok meg s vegyük észbe s hadd tudjuk meg, mi lön vége; vagy a jövőt közöljétek, *s mondjátok meg, mi jő aztán, hadd lássuk, hogy Isten vagytok; tegyetek jót avagy rosszat, hadd bámuljunk s csodálkozzunk. 54 De hisz ti csak semmi vagytok s cselekvéstek szintén semmi, csak az ocsmány tart veletek. 88 Elindítám éjszakról s ime eljött, keletről azt, ki szólít néven engem és helytartókat széttipor agyagként s amint a vályogos a sárt tapossa. 18 Ki hirdeté előre, hogy megértsük, s régtől, hogy így szólnánk most: ez valóság!? Ki sem mondotta, senki sem jelenti, beszédeteket ki sem hallá. *T Az első hír Cioné: im itt vannak! s Jeruzsálemhez küldtem hírvivőket. 18 S ha szertenézek, nincsen senki itten ezek közül, ki szolgálna tanáccsal, kit kérdezhetnék, ó pedig felelne. Csupán fonákság valamennyi és semmi az ő cselekvésük, csélcsap s üresség öntöti képük. Első költemény a Jahveszolgáról. 42 1 íme az én szolgám, kihez ragaszkodom, az én választottam, kit szívből szeretek, reája helyeztem az én szellememet, a népekhez viszi szét az igazságot. 1 Nem kiált s nem csap zajt s nem hallatja hangját szerteszét az utcán. s A megroppant nádat ö nem töri széjjel, a szúnyadó mécsest nem oltja ki végleg, hűségesen viszi szét az igazságot. 4 Maga el nem szúnyad, maga meg nem roppan, míg az igazságot elhinti a földön s mígnem döntésére tengerpartok várnak. Jahve célja Izraellel. & Ekkép szól az Isten Jahve, ki az eget teremtette s kifeszíté, ki a földet kiterjeszté s hajtásait létrehívta, aki lelket ád a rajta élő népnek s szellemet a rajt’ járóknak: r‘ én hívtalak el valóban s tartám jobbod, őriztelek és tettelek szövetségéül a népnek, fényéül a pogányoknak, 585
