Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-09 / 37. szám
37. szám. 8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava megáll mindörökké!“ 9 Magas hegyre menjetek fel, Cion hírnökei, kiáltsatok teljes erővel, Jeruzsálem hírnökei, kiáltsatok, ne féljetek, jelentsétek Júda városainak: „Itt jön a ti Isteniek!“ 10 Igen, az Úr Jahve hatalmas úrként jő s uralkodó karral, ime jutalma vele van s megfizetése ő előtte. 11 Mint pásztor nyáját legelteti, karjába gyűjti a bárányokat s keblén hordja, a szoptatókat vezetgeti. A klkutathataílan és mindenható Jahve. 11 Ki mérte le marokkal a vizeket és szabta ki arasszal az eget, fogta harmadvékába a föld porát, latolta mérlegen a hegyeket, a halmokat meg mérőserpenyőkön? 13 Ki irányítá Jahve szellemét s volt mestere, ki őt kioktatá? 14 Kivel tanácskozott, ki bölcsesé tette volna és megtanítá helyes cselekvésre, megtanította ismeretre s az okosságnak útját megmutatta? 16 A népek mint egy vízcsepp a vödörből, mint porszem a serpenyőn annyit számítanak, tengerpartokat pehelyként felemel 18 s a Libanon kevés a tüzelésre és vadja kevés égőáldozatra. 17 Az összes népek mint a semmi néki, hiú s üresnek számítnak előtte. 18 Kihez hasonlítjátok hát az Istent és mily képet állíttok véle szembe? 19 A szobrot megönti a mester, az ötvös aranynyal bevonja és ezüst láncot.... 10 Ki szegény ilyen áldozatra, az fát keres, mely meg nem rothad, gyakorlott mestert néz magának, ki szobrát bizton felállítsa. 11 Hát nem tudjátok, hát nem halljátok, hát nem jutott tudomástokra elejétől fogva, hát nem értettétek meg a föld alapítása óta ? ” Ő az, ki a világ korongja felett trónol, melynek lakói mint a sáskák, ki szétterjeszté fátyolként a mennyet s azt kifeszíté mint sátrat lakásra, *• ki semmivé tesz fejedelmeket, a föld királyit üressé csinálja; 24 még be sincsenek plántálva, még el sincsenek vetve, törzsük még gyökeret se vert a földben, már rájok fú és elszáradnak s a vihar pelyvamód széthordja őket. 80 Kihez akartok hát hasonlítni engem, hogy egyenlő volnék? így szól a Szent. 28 Nézzetek fel a magasba s lássátok: ki teremtette ezeket? Ki előhozza megszámlálva sergöket, nevén szólítja valamennyit, a nagy hatalmú s csodaerős előtt egy sem hiányzik. 27 Mért mondod hát, Jákob, s beszélsz így, Izráel: „Titokba rejtve Jahve előtt sorsom és Istenemtől távol áll jogom“. 88 Hát nem tudod, vagy nem hallottad? örökkévaló Isten Jahve, a föld véginek teremtője, ki el nem fárad s nem merül ki, kikutathatlan bölcsessége; 89 erőt ad ő az elfáradtnak, a bágyadtat megizmosítja. 30 Fáradtak ifjak s kimerülnek és megedzettek hanyattesnek: 31 kik Jahvét várják, friss erőre kapnak, szárnyat növesztnek mint a sasok, szaladnak és ki nem merülnek, sietnek és el nem fáradnak. Jahve a világesemények Intézője. 41 i Figyeljetek rám, tengerpartok,-----------népek, jö jjenek, szóljanak aztán, perdöntésre gyűljünk egybe: * ki indítá keletről őt, kit diadal ér lépten-nyomon, ad népeket zsákmányául s királyokat letapostat? kardja porrá zúzza őket s íjja szétszórt pozdorjává: 3 űzve őket békén száguld, útját lába nem érinti. 4 Ki tette és cselekedte? Ő, ki elejétől fogva hívja a föld nemzedékit, én, én Jahve, a legelső s a végsőknél ismét csak én! 5 Tengerpartok látják s félnek, föld végei megremegnek, közelednek és eljönnek. Az Istenszobor készítése. 8 Egyik segít a másiknak s szól társához: csak előre! 7 mester buzdítja az ötvöst, simító az üllőverőt, jól van! szól a forrasztásra s megszögeli, hogy ne ingjon. 582 583
