Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-12 / 33. szám
Szép, paprikás beszédet vágott ki, mellyel megrikatta és földühité hallgatóságát. Hát még a könyörgés! „Könyörgök hozzád Úristen, hogy ne segíts a németnek, mert bizony megjárod vele, stb“. „Az apró képek a vármegyéből“ című igen sikerült novellájában Blahunta János tisztelendő úr mint a kisvárosi társadalmi élet kedvelt alakja áll előttünk, kit „hatalmas és színes észjárása“, józan és reális életfelfogása, nyílt és egyszerű jelleme, derült és víg kedélyénél fogva mindenki kedvel. Csak a tót szolgálója, a szép Brulik Hanka iránt táplált gyengéd érzelmei miatt célpontja az úri társaság élceinek. Ezeket az ékeket ő azonban néma, csendes keresztyéni megadással tűri. Élesebb szatiri- kusabb vonásokkal van már megrajzolva Makucsek Vincze tisztelendő uram alakja a „Szelistyei asszonyodban. Ebben a műben a magyarok legnagyobb királyának, Hunyadi Mátyásnak, szellemi fölénye van megrajzolva ennek a kornak legelső és talán egyetlen intelligens társadalmi osztálya, a római katholikus papság fölött. Valóban minő nevetséges, tehetetlen, groteszk alak testében és lelkében, a lassú gondolkodású és nehézkes járású és mozdulást! kövér, hájas, rettenetesen szuszogó Makucsek Vincze a csupa szellem és lélek, villámgyorsan gondolkodó, lelkében-testében könnyed, mozgékony, szikár Mátyással szemben! — Egy felette nehéz kérdéssel izzasztja meg a nagy Mátyás a hájas Makucsek Vincze tisztelendő uramat. Azt kérdezi tőle: „Hogyan vélekedik arról, hogy a házasságok az égven köttetnek?! Makucsek tisztelendő uram erre azt feleli, hogy „többnyire“ - az égben- köttetnek, „mert a szeretetet többnyire az Isten ülteti a szívekbe s ő az égben lakik“. Sőt „a gügyű is összehoz házasságokat, de a gügyűnek is az Isten súgja szándékait“. A király is ráparancsolhat valakire házasságot, mert ő „az Isten felkent megbízottja a népek fölött“ és „ha ö tesz valamit, az az Isten akaratából történik“. „ — Igen, de vegyük azt az esetet, — mondja Mátyás, — amikor az Isten eliilteté a szerelmet, az kikelt a két szívben és jön a király, szétválasztja a két szívet, hogyan lehet az az Isten akarata? Hiszen az ő akarata az előbbi volt. Két akarata nem lehet egyetlen dologra nézve. Makucsek Vincze nagyon megkonfundálódott. Ez bizony nehéz théma. — Igen is, van olyan eset fölséges uram. A király ilyenkor megfeledkezik az Istenről. — Jó, jó, de hogyan van az, hogy az Isten szolgái ilyenkor mégis a királynak engedelmeskednek? Makucsek Vincze nagyot szusszantott mint egy beteg medve, azután így szólt: Az onnan van fölség, mert az Isten messze van, lassú és nem bosszúálló, a király pedig közel van, gyors és bosszúálló. A király helyeslőleg bólintott. — Jól van kanonok úr. Makucsek Vincze után Mikszáth Kálmán legsötétebb papi alakja, Szecsenka János, olasz-röszkei pap, következik. Ez Mikszáth legnagyobb és legérdekesebb szegényének, a „Különös házasságinak nagy szerepet 516 játszó hőse. „Csinos, kékszemű fiatal papocska volt“, kezdi a jellemzését a nagy író, „piros pozsgás arccal, a toka némi körvonalaival. Inkább hasonlított egy francia udvari abbéhoz a királyság idejéből, mint egy magyar falusi paphoz“. Ez alatt a megnyerő külső alatt azonban erkölcsileg végtelenül gyenge, gyáva, gonosz, sőt elvetemült lélek és hazafiatlan érzés lakozik. Ö a magyar, de talán az egész világirodalomnak legvissza- taszítóbb papi alakja. Tökéletes farizeus. A képmutatásnak megtestesítése. Mintha Mikszáth mindazokat a hibákat, vétkeket és bűnöket, melyektől a többi katholikus papi alakjait megkímélte, erre az egy alakjára halmozni akarta volna. Élete, jelleme és cselekedetei csupa ellentét, disharmónia és meghasonlás szavaival, tanításával és hivatásával. Sírna, behizelgö modorával megnyeri egy előkelő magyar főurnak bizalmát és elcsábítja a nevelésére bízott egyetlen leányát. Tiszte, kötelessége az önmegtartóztatást, a testi vágyak megfékezését és megfeszítését, a léleknek, az isteni szellemnek a gyarló test felett való uralmát, a testi-lelki tisztaságot hirdetni és ő maga a legdurvább és leg- bűnösebb érzékiség rabja. Vitatkozik a lélek halhatatlansága, a sírontúli élet létezése felett, lelkesen mondja, hogy „Lehetséges-e az, hogy e földi pálya után, ahol az egyik jó és szerencsétlen, szegény és nyomorúságban van koporsó zártáig, a másik pedig rossz, de bőségben él és mosolyog rá az élet mindennemű örömeivel, lehetséges mondom, hogy ne legyen egy felső elbírálás és egy más világ ezek után, ahol ezek kiegyenlíttetnek. Isten nem teremthette volna ilyen csonkán, ilyen logika nélkül az ő művét“ és ő, elkövetve a két nagy bűnt* nem gondol a nagy megfizetésre, az erkölcsi világrend nagy kiegyenlítésére. Lemondásra, kereszthordozásra, mártiromságra, sőt másokért való szenvedésre is hívta meg Istene és egyháza és ő a legelviselhetetlenebb gyötrelmeket rakja legnemesebb szívű hívére és később sincs annyi erő, bátorság és szánalom benne, hogy azokat róla levegye, úgy hogy az kénytelen magát halottnak nyilvánultatni és eltemettetni és kénytelen hazáját elhagyni, csakhogy szenvedéseitől megszabadulhasson és boldogságát elnyerhesse. Igazmodást, az igazságnak még az élete árán is való vallását és védését követeli tőle hivatása és ő nyugodtan hazudik Isten, ember, törvény előtt. Magyar földön él, magyar kenyeret eszik, magyar haza és magyar család áldásait élvezi és a magyar nemzetnek halálos ellensége. Felszentel- tetésekor megesküdött, hogy egyháza parancsait és meghagyásait lelkiismeretesen fogja teljesíteni, a szentségeket fenséges rendeltetésűkhez mérten, a legideálisabb igazság szeretettel és tudattal, a hívek legigazabb és legőszintébb kívánsága szerint fogja kiszolgáltatni és ő a házasság szentségét a legdurvább módon erőszakolja rá a római katholikus egyház leghívőbb és legelőkelőbb tagjára. A hívők serege és a nagy közvélemény a lelkiismeretnek a közönségesnél nagyobb élénkségét keresi és feltételezi nála és ö a legciniku- sabb módon és a legnyugodtabb lelkiismerettel vitatja a magyar népnek a szláv népeknél való alsóbbrendűségét akkor, amidőn a legsötétebb bűnök egyikét megy elkövetni. 517
