Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-08-12 / 33. szám

Ilyen papi alakot rajzol Mikszáth Szecsenka János­ban! A leírt jellemvonások alapján bízvást állíthatjuk, hogy irodalmunk legsötétebb papi alakja az olasz- röszkei pap. De visszataszítók a regény többi papi alakjai is. Mintha Szecsenka János gonoszságából mindnyájukra esett volna egy-egy vonás! Ilyen jelle­mekből áll első sorban az az egyházi törvényszék, melynek feladata lenne a minden isteni és emberi rendelés ellenére megkötött házasságot felbontani. Szemléljük hát meg ezt a tiszteletreméltó fórumot, az egri kanonoki törvényszéket. Remekül írja le ezt is Mikszáth. „A bírák együtt ültek, hat kövér kanonok, csak úgy sercegett rajtuk a zsír az izzó hőségben: pedig el voltak látva mindenféle praeservativákkal, az ablakok rácsai közé friss gallyak voltak rakva, hogy a forróságot enyhítsék, az asztalra jégbehütött víz s a reverendáikban három-négy zsebkendő, melyekkel fel­váltva törülgették a verejtéket tarkóikról és homlo­kaikról“. Dőry Mária vallatásánál a kényesebb, intimebb kérdéseknél: „Apró, mélyen az arcba benőtt szemeik villogva kezdtek pislákolni, mint a fölpiszkált kanócok a mécsesekben“. A tárgyalások megkezdése előtt az elnöknek hol a lábát dörzsöli fel a csizma, hol a gyomra fájúl meg, hol meg más baja esik, mely körülmények következtében az ülésen nem jelenhetik meg, mi miatt a tárgyalást vagy nem lehet megtartatni vagy azon másnak kell az elnöki tisztséget viselnie. Amint azon­ban János grófnak a tárgyalások közben valami előkelő pártfogót szereznie sikerül, vagy vele a palatinus elé mehet, rögtön meggyógyul az érdemes egyházi férfiú! Magát a tárgyalást is úgy vezetik, hogy menthessék Szecsenkát, Dőry Máriát és elejthessék a paráznaság és az erőszakos házasságkötés bűnét, Buttlert meg elveszíthessék. Ezek a kanonokok, valamint a többi papok arról is gondoskodnak, hogy Buttler János gróf ügye a legfelsőbb egyházi fórumokon: a primásin meg a római pápain, se találjon meghallgattatást. Egyik főpap, Pyrker megigéri Buttlernek, hogyha őt befolyá­sával az egri érseki székbe segíti, ő kész pőrét újra felvenni és az Ítéletet javára megváltoztatni. Mikor pedig Buttler minden áldozatot meghozva Pyrker kíván­ságát teljesíti, az egri érsekké lett főpap ezekkel a szavakkal jutalmazza meg fáradozását: „Hát a kérdés úgy áll, kedves grófom, hogy a mit ön kíván, az merő lehetetlenség. Ez már többé nem pusztán az ön ügye. Ami az öné belőle, az liliputi dolog, amit meg se lehet látni. Ez egy hatalmas harc volt gróf uram, mely az egyház és a papságot rossz szemmel méregető elemek közt folyt. Igen szomorú dolog, hogy a hajón, amelyet elsülyesztettünk, rajta volt az ön búzája is, de el kellett sülyesztenünk, uram, mert rajta voltak ellenségeink is, akik a mi hajónkat roncsolják vala össze. — Az ön búzája uram, a tenger alatt van és ott is marad“. Igen, az önfeláldozást hirdető és követelő egyház legnemesebb juhocskáját áldozza fel — a maga érdekében! Pusz­tuljon az egyén üdvössége és boldogsága, pusztuljon az igazság és virágozzék a bűn, csak az egyház érdeke, híre-neve, ne szenvedjen csorbát, bármennyire zúg is a fő- és köznemesség, sőt a köznép is! Nem csoda, hogy az agyongyötört Buttler olyan országot keres, 518 „hol nincsenek papok“ és Tóth uram, az olasz-röszkei korcsmáros, nem szokott imádkozni: „mert a papok javasolják Nem lehet az jó“. Csak egyetlen egy papi alakot léptet fel Mikszáth ebben a nagy port vert művében, Jablonczay Józsefet kanonokot a causarum auditor generalist, aki Buttler gróf pőrére célozva, nem fél és nem resteli, bár hasonlatban is, kimondani, hogy: „Aki valamely tüskét kivesz a lábból, az meggyógyítja a lábat s Istennek tetsző dolgot cselekszik, aki azon­ban beljebb veri a tüskét, hogy ne látszassák, az nem gyógyítja meg a lábat, hanem megbetegíti az egész testet, és még a saját lelkiismeretét is“. Ezek lennének Mikszáth, papi alakjai. A papi esz­ményt megközelítő közöttük csak egy van: Bélyi János, a glogovai pap. Ebben piedesztálra emelte a római katholikus papságot. De aminő magaslatra emelte fel azt ebben, olyan mélységbe taszította azt Szecsenka Jánosban, az olasz-röszkei papban. Bélyi és Szecsenka a két véglet, a szeretet és a gyűlölet, az erény és a bűn, az áldás és az átok, a fény és az árnyék meg­személyesítői. Az evangélikus papokat nem emelte fel ilyen magasra, de nem is sújtotta le őket ennyire. Nem talált közöttük nagy, magasztalásra méltó erényeket, de nem talált közöttük nagy, visszataszító bűnöket sem. Ez a megállapítás, ha nem is tölt el bennünket önérzettel, büszkeséggel, legalább megnyugtat vala­mennyire, sőt serkent, buzdít arra, hogy az eszményt, a tökéletességet mennél többen és mennél hamarább elérhessük, hogy róluk is szólhasson, ha nem is maga­san szárnyaló óda, de legalább szerény kis dalocska, olyan, aminő ami szerény hivatásunknak és jellemünk­nek megfelel. A legelemibb, legszerényebb és legkeresz- tyénibb hiúság mellett különösen két parancsszerűen hangzó nagy szózat, két nagy feladat lelkesítsen, serkentsen, sarkalljon erre. Az egyik általánosan: keresztyéni, vagy még általánosabban: eszményi emberi, a másik szükebb körű: magyar férfiúi, vég eredményé­ben azonban mindakettő egyre céloz: az emberi bol­dogság munkálására, ami nem egyéb mint a nagy Istennek a kis emberen való megdicsőítése. Amaz első az isteni embertől, Jézustól, ama másik hazánkfiától, Kölcseytől származik. Ha ezt a kettőt betöltjük, fogunk tudni hatni Istentől megáldott íróinkra, költőinkre, hogy eszményi evangéliomi lelkipásztoroknak tartsanak ben­nünket. Úgy fényljék hát a mi világosságunk az emberek előtt,hogy azok lássák a mi jó cselekedeteinket és dicsőít­sék a mi mennyei Atyánkat, mint lelkes, mindig áldozatra- kéz, feddhetetlen jellemű hazafiak pedig hassunk, alkos­sunk, gyarapítsunk, hogy szeretett egyházunk és hazánk fényre és boldogsága derüljenek. Huszágh Gyula. Élet. A hórház jellegzetes nehéz levegője nehezedett a szobára. Vagy heten feküdtek benne. Hét súlyosan sebesült. Késő estére járt már az idő, de jótékony álom nem kívánkozott egyiknek sem a szemére. Egy borsodi magyar a földről beszélt, a jó magyar földről, melyből nekik is van egy nehány holdjuk, de amelyet 519

Next

/
Thumbnails
Contents