Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-15 / 29. szám
gyűléseken, a gyűlések tagjai fokozott' érdekkel hallgatják majd a jelentéseket és az érdeklődés termékenyíti meg az agyvelőket, hogy a jövő iskolájára nézve lényegesen fontos eszmék életre fakadjanak. Az említett gyűlésen felhangzott az az indítvány is, hogy ezt az ügyet a tanítói értekezletekre kellene átterelni. Helyes, hiszen első sorban a tanítók hivatás körébe tartozik gondolkodni a felett, hogy miképen kell majd a jövőben a megváltozott viszonyok és a háború által átgyurt gondolkodásmód mellett tanítani s neveini. De épen ezért nincs is szükség e tekintetben közgyűlési határozatra. A tanítói értekezletek saját elhatározásukból kezdjék meg, indítsák el a folyamatot, mely ha egyszer megmozdult, valószínűleg nem is áll meg többé. De nem is szabad engednünk, hogy megálljon. Az egész szellemi világ épugy, mint a gazdaságos politikai forrongás állapotában van. Ami szilárdul állott, széttöredezett, elmállott, vagy megolvadt. A legkülönfélébb érdekek, vágyak, remények, törekvések majd egymás mellett, majd egymással szemközt, majd egymást keresztezve dúlnak, hánykolódnak, versenyeznek és küzdenek élethalál harcot. .Nekünk már ebben a kavarodásban az emberiesség érzetétől áthatott buzgó lélekkel keresnünk kell azokat az Ariadne fonalakat, melyek általában az embert ebből a tömkelegből kivezessék, hogy ne legyünk kénytelenek arra menni, amerre bennünket, mint tehetetlenül úszó testet, az áradat sodor, hanem ura, irányítója, korniányozója legyünk a tisztító áramlotnak. Sass János. Egy egyházmegyei gyűlés után. Egyházmegyénk újra gyűlést tartott. Sok közérdekű ügy mellőzése, vagy futólagos említése, tizedrangú köz- igazgatási úton elintézett dolgok cséplése, személyes „széptevések“ rabolják el a háborús viszonyok miatt úgy is rövid idő legnagyobb részét. Római kovász az egyház körül szerzett érdemeknek unalomig való hangoztatása. Különösen a (hamisan így nevezett!) világi elemnek jut ebből bőven. Minek az? Ki szívvel, lélekkel, meggyőződéssel és örömmel tagja evangeliomi egyházunknak, az netn vár kisebb, magasabb kötelességek teljesítéséért külön elismerő szavakat. Cselekszik, mert cselekednie kell. Mert hite parancsolja. Ha ezt megtanulnók — talán elvesztenénk néhány vezérembert, de biztosan kapnánk helyettük önzetlenül dolgozó férfikai, kiket uz egyházi terén való munkálkodástól elriaszt az a vásári zaj, mely azért nagy és hangos, hogy (ez sok mélyebben szántó felfogása) palástolja — az önzést, mely ellen oly szépen szoktunk beszélni, mely ellen azonban tenni nem teszünk semmit. N. N. Ipolygyásztói fejfák. Mint a virág és a pára elmúltam az Úr szavára. Én Urbán Etelka, ki * éltem 4 évet, kimúltam 1899 március 21. Gyász emlék. Suba Lajos volt a nevem még éltem. Szereteim közölt három évet értem. Itt csak bimbó voltam, de már a mennybe kínyillam. Suba János édes atyám, Sipos Zsuzsanna édes anyám Sok könnyeket hullatnak reám. Éltem vége 1886. február 2-én. • t Itt nyugszik Nagy Eszter Jaj JoJ gyászos emlék hol egy édes anya kedves lányát zokogva siratja Kedves édes anyám már híjába sírtok nem halom síromba keserű jajszótok Orvosoknak fizetetek Mégis csak eltemelelek Nagy Eszter voltam, jaj de hamar el hervatam 19 ével éltem, már az halál eljött értem Oh be ne sírjatok ériem, Mennybe a szüzekhez értem. Bisztos már az én reményem mert Jézus a vőlegényem Nagy Sámuel édes Atyám Nagy Judit édes anyám, három testvérem kit szerettem, legyen gyámtok helyetem 1892. junius 1-jén száltam le sírom mélyére csendesen pihenni. En ha naplók le fog menni. En hozzám jötök pihenni. • Jaj de gyászos emlék hol egy édes anya Kedves lányát jajszóval siratja. Szúnyog Eszter voltam Jaj mily hamar elhervadtam. 14 ével ellem Már a halál eljött ériem. Édes apám, édes anyám és két testvérem Kikel oly nagyon szerettem Mindnyájan Isten veletek . 1912. junius 7-én száltam síromba Itt nyugszom csendesen. • Kovács Katalin volt nevem Míg éltem de már földi éltem égivei cseréltem Éltem 7 évet 1910. • Jaj jaj gyászos emlék jaj keserű bána' hogy tt ellett hagynom kedves jó atyámat Kedves édes anyám sírhatok is értem ho^y kedves férjemmel csak egy évet éltem. Pereszlényi Pálné Pereszlényi Vilma voltam fajdal >m, gyermekem az életre hoztam a magam életét érte feláldoztál! Isten veletek. meghalt 1890 év )e január hó. • Itt nyugszik Istenben boldogult Tóth István élt 34 évet megh. 1913. épr. 23-án. Oda van a remény Oda a szeretet E sírnál gyászolunk egy kedves életét De él bennünk a hit S ez ad vigasztalást E sír ad majd nekünk Örök találkozást. Áldás és béke hamvaidra.
