Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-15 / 29. szám
29. szám. Álj meg utazó mily igen szomorú Itt nyugszom Pereszlényi Géza ki majd tsak 2 évet éltem de a kútnak medrébe estem 1893 évben Pereszlényi Pál volt az édes apám László Erzsébe1 az édes anyem. Itt nyugszik Német Eszter, ki véletlenül meghalt 1873 év Június 13-án Kimúlt életének 6-ik évében. Béke hamvainak. * Mint a virág és a pára Kimúltam az Ur szavára. Tóth Éva volt az én nevem, 50 éveket élveztem. • Gyász emlék. Kovács József volt a nevem, 54 év nyilt felettem. Pető Zsuzsanna hű kedvesem Ki voltál gyámolom nekem Itt hatalak már magadra Vigyáz egyetlen lányodra Van neked már hű gyámolod Egy leányod és egy jó vöd A mennyből jutalmat várjál Hát az a két kis onokám Kik hűséggel voltak hozzám Majd ha naptok le fog menni Ide jöttök megpihenni. Meghalt 1894. julius 25-én Béke hamvaira. Sz. L. SZEMLE. Igazi püspöki látogatás. A reformátusoknak van egy püspökük, aki nem a ranglétrán való emelkedés útján és nem a választók kíméletes udvariasságából került a püspöki székbe, hanem akit igazán rátermettsége, a lelkészek és az egyházak őszinte lelkesedése és bizalma emelt magas tisztére. A püspöki hivatal ennek a férfiúnak nem arra való, hogy benne aggkori hiúságát és hatalomvágyát kielégítve lássa s hogy vele egocentrikus világnézetét teljesen betetőzöttnek tekintse, hanem arra, hogy férfikorának minden energiáját egyháza érdekeinek előbbre vitelére fordíthassa. Ez a püspök volt az egyetlen, aki nem püspökvárának zsalus ablakai mögött aktaszerűon intézte el a háborús lelkigondozás kérdéseit, hanem fogta magát, útrakett és elment maga is látni, prédikálni, őrt álló, halállal dacoló református katonák szemébe nézni, kezüket megszorítani. — Ezzel minddel azt juttatta kifejezésre, hogy a református egyház, a református püspöki hivatal nem csupán hatóság és méltóság, hanem kézzel fogható, a hivekkel törődő, értök aggódó, őket mindenüvé elkísérő valóság is!!...— Ugyanez a püspök megtette azt is, hogy nem várt húsz esztendeig, míg évekre terjedő előkészület után püspöki látogatásra, kanonika vizitációra indulhatott. Normális körülmények között — nálunk lutheránusoknál is — sok feltétele van egy ilyen püspöki látogatásnak. Meg kell írni a meglátogatandó egyház történetét és előre el kell készíteni a püspöki látogatás jegyzőkönyvét. Ezt be kell terjeszteni tanulmányozás és előzetes jóváhagyás végett a püspökhöz. Azután szükségeltetik egy négylovas fogat, bandérium, fehérruhás lánysereg, nehány üdvözlő beszéd, mozsárdurrogás, s akkora lakoma, hogy az egyház egy' pár évig megemlegesse. Mikor ez mind kész, akkor jöhet és jön is a püspök. — A mi református püspökünk így is csinálja. De mivel fiatal ember, néha azt is megteszi, hogy nem vár a négylovas hin- tóra, hanem útra kel gyalog.... Mivel tetterős férfiú, akiben nem vált még bölcs megfontolássá minden agilitás, nem várja meg a gondosan elkészített vizita- cionális jegyzőkönyvet, hanem ahol friss bajok vannak, ahol tudja, hogy szükség lehet rá — oda kéretlen és váratlan is elmegy... . Mindenki tudja, hogy Baltazár Dezső dr. debreceni ref. püspök ez az a férfiú, ki mikor július 19-én Geszteréd, Balkány, Szakoly és Nyírbogát községeket egy rettenetes szélvihar elpusztította, úgy hogy Geszteréden mindössze három ház maradt épen, a vészhír hallatára titkára és fia kíséretében pár nap múlva a rombolás és pusztulás helyén termett, hogy lássa a bajt s gondoskodni tudjon megfelelő segítségről. Bejelentés nélkül, gyalogszerrel sorra látogatta a romba dőlt községeket, maga köré gyűjtötte a hajléktalan lakosokat s az elpusztult templomok tövében vigasztalta a kétségbeeséssel viaskodókat, velük együtt imádkozott Isten megsegítő kegyelméért. — Ha nem fogadták is ünnepies külsőségek, ha nem üdvözölték is megilletődéstől kiszáradt torokköszörülések után lelkes beszédekkel, ha az ebéden nem mondtak is előre elkészült szereposztás alapján hangzatos tósztokat — s ha mindent összevéve minden ünnepies dísz nélkül való látogatás volt is ez az út — azt hisszük, az utóbbi idők legigazabb kanonika vizitációja mégis ez volt! Ez a Baltazár Dezsőé, aki egy jó tölgyfabottal orkán által ledöntött fák közt bukdácsolva, az eső után visszamaradt pocsolyákon átgázolva sárosán és fáradtan, palást nélkül zarándokolt el híveihez, hogy imádkozzék, együtt sírjon velük. Híveinek könnyei fogadták, áldó fohászai kisérték! Mi is szivünk melegével köszöntjük ezt a püspököt, aki igazán éber őrt álló és felügyelő, aki meglátja és megszánja hívei nyomorúságát! Mikor kell, akkor csupa püspöki méltóság, mikor azonban bajba jutottakról van szó, tud érző, melegszívű, könnyező ember is lenni! Elkobzott imakönyv. Szinte hihetetlen, de mégis megtörtént, hogy a honvédelmi minisztérium szigorú rendelettel volt kénytelen elkobozni egy kátholikus imakönyvet, mely a Szent István-társulat kiadásában jelent meg, még pedig azért, mert egyik passzusában az a felhívás foglaltatik, hogy a kátholikus katonák hívják magukkal a prot. katonákat is gyónásra, mert egyedül ez mentheti meg őket a haláltól. A miniszteri rendelet értelmében a lővészárkokban, a kaszárnyákban 454 455
