Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-01 / 27. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (1 font m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FŐMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR L1C. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. JULIUS 1. 27. SZÁM. TARTALOM: Sz. L: A mennyei lakodalom. Irodalom. Lapos: Adóalapi segélyes egyházak Különféle. — Szerkesztő közlései. helyzete. — K. S. J.: Vizsgák — Szemle. — Hirdetések. A mennyei lakodalom. Máté evang. 22 1 — 14. Az alkalmazkodás és megalkuvás, a világ folyásával való megbarátkozás nem a legfóbb keresztyén erény, hanem általánosan elterjedt gyengesség. Gyökere van a páli theologiában, amely a külső életviszonyok átváltoztatására s reformok keresztülvitelére irányuló eredeti agilitást elvben miszticizmussal vegyült hitté és bensőséggé változtatta. Ez a hatás ugyan élénk ellentétben áll Pál apostol fáradhatatlan térítő és igehirdető munkájával, — de mégis a páli tanokban is gyökerezik. Jézus egész más volt. Élete és tanítása egyaránt teljes ellentéte mindanak, aminek alkalmazkodás és megalkuvás a neve. Igazi karaktere nem azokban a rezignációt kifejező theologiai formulákban jut kifejezésre, amelyek őt a világ bárányának tették meg és a szótlanul tűrő áldozat szerepét juttatták neki. Az evangéliumi hagyományokban fennmaradt még a határozott emléke annak, hogy Jézus csupa agilitás, tűz és láng, aki meg akarja változtatni az embereket és a világot, reformálni akar és az a legnagyobb vágya, bár égne már az a tűz, amelyet az ő csóvája gyújtott!... Akármilyen életviszonyát tekintjük, mindenütt kifejezésre jut ez a határozott törekvés, jellemének megalkuvást nem türö határozottsága és szilárdsága. Családját, anyját és testvéreit otthagyja és megtagadja. Kenyérkereső foglalkozása, háza, nyugodt élete nincs. Az ember fiának nincs hová fejét lehajtania. Ahogy ő ott hagy mindent, hogy Isten országa elközelgését prédikálja, ép úgy megköveteli tanítványaitól, hogy mindenüket elhagyva kövessék és mindenkitől, hogy egyszerre szakítson életével... A mennyország a legfőbb és az egyetlen kincs. Isten mellett a szívben senkinek másnak nincs helye. Ez a roppant intenzív és komoly vallásosság nem ismer megalkuvást. A templomtisztítás jelente is ezt bizonyítja. Az az igazi Jézur, aki korbáccsal a kezében kikergeti a kúfárokat a templomból — s az, aki beszédeiben elérhetetlen ideálokat, mcgvalósíthatlan követelményeket állított hallgatói elé. Az Istent kereső gazdagtól, hogy szive egészen az Istené lehessen, azt követeli, hogy ossza szét egész vagyonát, a más feleségét csak egy pillantással is megkivánónak azt tanácsolja, hogy tépje ki a szemét, mert jobb félszemmel a mennyországba kerülni, mint ép szemmel a. gyehenna tüzére. Az ellenséggel való megbékélés nélkül bűn az imádság, az erőszakkal való szembeszállás megcsúfolása a szeretetnek, melynek semmi körülmények közt meginognia nem szabad. Ezek és ezekhez hasonló paradoxonok jellemzők Jézus tanitására. Másrészt a farizeusok : papok és írástudók ellen tartott beszédei szintén senkitől nem tartó, megalkuvást nem ismerő természetének a termékei. Ez bizonyítja a királyi mennyegzőről, a mennyei lakodalomról szóló példázat is. Aki rögtön nem hallgat Isten hivó szavára, hanem húzódozik, földjével, marhájával, az üzletével vagy feleségének a gyönyörködtetésével akarja hitének gyöngeségét s mindent elhagyó készségének a hiányosságát palástolni az nem alkalmas az isten országába. Helyette hamarább bekerül az útszéli koldus és a csavargó, aki mindenre gondolt, csak arra nem, hogy egy' fordulónál egyszerre ott áll előtte az Isten angyala s karon fogva viszi, támogatja a kivilágított, fényben úszó lakodalmas házba. A vallás nem tűr megalkuvást. Isten az ember egész szivét követeli. A jézusi álláspont nemcsak frázisként használja a keskeny út és szoros kapu képét, hanem lépten-nyomon kifejezésre juttattja, milyen nehéz igazán komolyan vallásosnak lenni s megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyektől üdvösségünk függ. Ali e szigorú követelések elől az isteni kegyelem és szeretet gondolatához menekülünk s ezzel azt hisszük, hogy jogot szereztünk magunknak az élettel való általános megalkuvásra. Nagy kérdés, hogy joggal és Jézus szellemében tesszük-e ezt?! Jézus beszédei, egész egyénisége ma is kérlelhetetlen komolysággal követelik tőlünk a megtérést és egész szivünket Isten számára. Sz. L. 416 417
