Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-06-17 / 25. szám

25. szám. ..ipát Az orvos levetkőztette a halottat, hogy meg 'zsgálja a különös halál okát. Amint a vizsgálathoz ;ezd, veszi észre, hogy a halott szive még dobog, csak leni normálisan. A testen azonban semmi nyoma a .ebesülésnek. Hosszas kutatás után ráakadnak mellső sebében egy kis bibliára, annak átlyuggatott, gyűrött sípjaiból pottyant ki egy orosz golyó. Nem sebesült heg, mert a fáradt golyót felfogta a biblia papírja, le olyan ütést kapott tőle, hogy órákra eszméletét 'esztette. Később magához tért. Boldogan mesélte ársainak s még boldogabban irta haza családjának: .7. Isten Igéje mentette meg életemet! Barátok. A fogoly transzport parancsnoka fiatal hadnagy volt. ;rissen zsákmányolt muszkákkal indult boldogan a fontról az ország belsejébe. Mielőtt útnak indult, fel- onultatta maga előtt az oroszokat, hogy szemlét tartson ölöttük. Az oroszok eleinte bizalmatlanul s gyanak- ólag tekintgettek rabszolga-tartójukra, nem tudván, iogy milyen ember lehet? Hisz odahaza valószínűleg így instruálták ki őket, hogy a fogságban bőrüket agják lenyúzni. Ma, a háború 22-ik hónapjában már em hisz a jámbor muzsik ezeknek a dajkameséknek son itt is, ott is egy-egy hadfi a drótsövényeken.... Amint felvonul a fiatal hadnagy előtt a muszka had, rdekes és megható jelenet történt. Az orosz sorból iválik egy jobb formájú fogoly, megáll a hadnagy lőtt, katonásan tiszteleg s mond neki valamit. A fiatal adnagy a palástolatlan, őszinte öröm hangján felkiált, evesen átöleli s össze-vissza csókolja a muszkát, tarátok voltak, valamikor egy helyen voltak hivatal­okok egy határmenti városban. Az édes bús baráti iszontlátás láttán felragyogtak a muszka arcok s nem isérelt szökést egyikük sem. Valószínű az is, hogy .em félt már senki közülük attól, hogy le fogják nyúzni bőrét.... Hősi halál. Sok szép nótát költöttek már odahaza a poéták a ősi halálról. Eszembe jut a nálunk utcán is énekelt „Megásták a huszár sírját Az uzsoki völgybe, Hantja fölé ráborul a Fenyves örök zöldje. .. .“ •zép nóta, szép, de a harctér hangulatából rám is íigadt már annyi, hogy fagyosan megkérdjem a nótá­idtól: láttál-e már öcsém hősi halált? Mert a nótát mívesebben vesszük olyan szájából, tollából, akinek neg kellett írnia, amit megírt, mert látta, tapasztalta dolgokat — és nem bírta magába fojtani élményéit, jyóni Szántó verseiből kiérezzük, hogy a színezéshez tlkalmazott festékjeik nem az ujsághangulatok, hanem valóságon fölépülő költői hevület szüleményei. A hősi- halál sem oly szép a szalmazsákon mint a ótában. Ezzel nem azt vitatom, hogy Ibsennek, Strind- •ergnek van igaza és a költészetben csak a realiz­musnak, vagy naturalizmusnak van létjogosultsága, mely még a trágyadombot is színpadra viszi, hanem 392 csak azt és annyit, hogy a költészetnek a XX-ik században nem kell okvetlenül oly messze esni a valóságtól, mint pl. a mitológiának. Ne lógjon még a költészet sem a rózsaszínű felhők között, hanem legyen valamelyes valósági bázisa, alátámasztéka. A modern ember most már a lírától is megköveteli, hogy legyen kissé életíze. A nótázók hősi halálára legyen szabad két mély benyomásomról beszámolnom. Az első színhelye a kötözőhely szalmazsákja. Sárga, 40 év, körüli baka vívja rajta a haláltusát. Hátlövést kapott, belei tartalma kifordult a hasüregbe. Forgolódik, vizet kér, egyre sárgul a szinc. Én egy másik ágy szélén ülök s vigasztalok valakit,. de szemem mindig a halódóra tapad. Mire elkészültem betegeimmel, már nem forgolódott a beteg. Odalépek az inspekciós orvoshoz s halkan kérdem tőle, hogy a halott meg ne hallja: „Doktorka, nézd csak, ez tán meghalt?“ Megnézi a pulzusát, meghallgatja, lehúzza szemhéjjait, fejére húzza a pokrócot s a szanitészek kiviszik. A többi beteg utána néz, nézésükben ott van a halál közelségének tudata. Ezt a különös szem - elváltozást látjátok ti odahaza, a katona nézésében azt a kimondhatatlanul idegen vonást, amit a harctér pecsételt reá. És mintha a meghalt lelke még benn lett volna a szobában.... Mintha csak akkor röppent volna cl, mikor a szanitész kinyitotta a barak ablakát! A másik már egy hete pihen két méterrel lejjebb, mint te nyájas olvasó. Operáció után másnap, mikor az ezredorvos meglátogatta, megmutatatta neki a golyót amit kioperált testéből. A beteg mohón kapott a golyó után, hogy megnézze életének megrontóját. Nem orosz, hanem a mi golyónk volt. Visszalőttek vele. Gyengén mosolygott hozzá a sebesült, ahogy látta, milyen kis jószág járta át testét. Ezzel a mosollyal búcsúzott el a vérben álló világtól. Hajnali három órakor hősi halált halt. Endreffy János. IRODALOM. Sántha Károly új imádságoskönyvének tulajdon­képen felesleges minden ajánlat. Ez is olyan szívből fakadó, őszinte áhitatosságot lehető, mint eddigi vallásos költészete. Hadbavonult katonák és azok családjai számára való verses és prózában megír: imádságok és néhány szép ének van benne. Használhatósága, iro­dalmi becse és vallásos értéke egyaránt melegen ajánlják ezt a kiváló munkát, mely Hegedűs és Sándor kiadá­sában jelent meg Debrecenben. Megszerzési feltételeiről a lapunkban megjelenő hirdetés ád bővebb felvilágo­sítást. S. Szabó József: Debrecen és sárospataki papok a reformáció századában. Debrecen 1916. Hegedűs és Sándor kiadása. Ára I. 20 kor. A magyar reformáció történetének részletekbe menő tanulmányozásával fog­lalkozók ebben a füzetben sok fontos és érdekes ada­tot találnak összehordva és feldolgozva. A jubileumra készült kis munkára felhívjuk olvasóink figyelmét. 393

Next

/
Thumbnails
Contents