Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-17 / 25. szám
25. szám. SZEMLE. Lelkészválasztási reform a ref. egyházban. Nagy korteskedések, égbekiáltó igaztalanságok, csúnya választási porok gyakorisága mind aktuálisabbá teszik a ref. egyházban azt a kérdést, hogyan lehetne az egyes egyházak jól felfogott érdekeinek és jogainak a respektálásával elejét venni a választási visszaéléseknek. A mostani választási rendszer alapjában véve ideális, csak az emberek nem valók hozzá. Mivel az a választók indulatainak és a pályázók törtetésének a megváltoztatása a nehezebb munka, mint egy reform nyélbeütése, református atyánkfiái a választási rendszer reformjában keresik a visszaélésekre való orvoságot. Legutóbb dr. Baltazár Dezső püspök, a ref. lelkészegyesület elnöke szólt hozzá a reform kérdéséhez a „Lelkészegyesület“ hasábjain. Ő a választási és a kinevezési rendszer két véglete között szeretne a középúton megmaradni. Egy kombinált bizottság kezébe tenné a lelkészválasztási jogot. Ez a bizottság a presbitérum, egyházmegye és egyházkerület képviselőiből állana. Emellett szabadon hagyná az utat, hogy a presbitérium közvetlenül a kerületi elnökségtől kérjen papot. — Ismerve Baltazár Dezső szavanak és állásfoglalásának a súlyát, hamarosan el lehetünk készülve arra, hogy ez a kérdés alaposan fel fogja kavarni a református vizeket, de meg is fog oldatni. — Nálunk is szó esik néha bátortalan panaszok alakjában a lelkészválasztások bajairól. Legutóbb ha jól emlékszünk — valamelyik dunántúli lelkészértekezlet panaszkodott amiatt, hogy a középkorú lelkészek elől el van zárva minden előmenetel útja. A mi híveinknek csendesebb a vérmérsékletük. Alkotmányoskodás helyett inkább megelégszenek az első segédlelkésszel, aki a kezük ügyében van. így azután pályájuk kezdetén falura készült lelkészeink holtuk napjáig várhatnak a jó szerencsére, amely őket megint visszavigye az élet forgatagába. Az ilyen apróbb panaszok nem teszik szükségessé az alaposabb reformot. Elég ha egyházi életünk vezetői több körültekintéssel és nagyobb tárgyilagosságra törekvő jóindulattal mérlegelik adandó alkalmakkor a személyi kérdéseket. Mert ha egy reform példánk a kinevezés rendszerét honosítaná meg nálunk, alaposan félnünk lehetne attól, hogy némely papnak tizenöt-húsz ekklézsia jutna, minthogy például bizottságaink szinte kivétel nélkül nyolc-tíz név variálása útján állíttatnak össze. Ezzel a hivatal halmozással járna azután az a másik jelenség, hogy egyházunk eme kegyeltjei egyetlenegy papi hivatal teendőit sem látnák el maguk, hanem dolgoztatnák segédlelkészeiket. Ez ugyan némely egyházra nézve elsőrendű szerencse volna, de azért talán mégsem lenne jó, hogy ha ez a divatos rendszer az egész vonalon meghonosodnék! Akkor maradjunk inkább a mai állapot mellett. Kiábrándulás útján. Mi voltunk az első, akik a magyar theologiai tudomány előbbrejutása reményében kitörő örömmel üdvözöltük a „Debreczeni Lelkész Tár“ új alapokra való fektetését. A tisztán homiletikai folyóiratokat, de különösen azokat, amelyekben lelkészi és levitái használatra szánt kész beszédek vannak, némely lelkipásztor e kincses bányáit, világéletünkben nem sokra becsültük. Annál többet vártunk a tudományos résztől, amely a külföldi tudományos kutatás eredményeit közölte és attól is, amely önálló magyar tudományos munkák publikálását tűzte volna ki célul. Igaz ugyan, hogy előtte meg volt a „Theologiai Szaklap,“ mely tisztes szép múlttal bír. Különösen első éveiben volt nivós folyóirat. Azóta azonban ez a folyóirat elöregedett és elnehezedett. Eredeti iránya is bizonyos eltolódást szenvedett. Negyedévenként jelenvén meg, különben sem nagyon alkalmas arra, hogy az aktuáli- tások iránt való tudományos érdeklődést kielégítse. Úgy hittük, hogy mellette egy írisebb, fürgébb, elevenebben szerkesztett és gyakrabban megjelenő tudo-1 mányos folyóiratra nálunk szükség is van, meg szép misszió is vár. Egyet különösen vártunk ettől az eljövendő folyóirattól. Ez az volt, hogy Debreczenben, — az okos, erős és öntudatos magyarság fővárosában — megjelenő folyóirat felülemelkedik majd a német theologiában oly sajnálatos pártszempontokon, mindent füszerkereskedői pedantériával különböző skatulyákba (orthodox, liberális, monista stb. stb.) raktározó szenvedélyen és józan, lényeget néző magyar theologiát csinál. Ebből a reménységünkből meglehetősen kiábrándított D. Dr. Daxer György pozsonyi theologiai tanárnak: „Az újszövetségi exegezis, bibliai theologia és Jézus élete irodalma és problémai“ C. — a Lelkészi Tárban megjelent ismertetése, melyben Dr. Daxer az általa ismertetett egész irodalmat két skatulyába rákos- • gatja szét. Az egyik skatulyába az orthodox, a másikba • a liberális, vagy egyéb művek kerülnek. A pártszem-1 pontok e kellemetlen kidomborítása egyáltalán nem tudomány. A pártokra való tagozódás Németországban sem annyira tudományos okokban gyökerezik, mint inkább az egyházi érvényesülésre való törekvésben, a meglevő helyzettel való számolásban és az ahhoz való alkalmazkodásban. Erre klasszikus példa volt az a Seeberg, akinek a kétlakiságáról Lie. Fizély Ödön lapunk egyik régebbi számában „Igazság felé“ c. alatt írt egy 1 igen figyelemreméltó cikket. Ebben kimutatta, hogy a tudományunk az egyházi pártálláshoz egyes esetekben édes-kevés köze van. Seeberg is pozitív, orthodox,! konzervatív volt, ez azonban nem állta útját annak, I hogy tudományos munkájában általa különben per-! horreskált liberálisok kutatásainak az eredményéhez ! hasonló következtetésekre és felismerésekre jusson. A | tudományt nem szabad liberális és orthodox skatu- | lyákba osztani, ilyen kategóriák a tudományban nin-1 csenek. A tudományban problémák, tények, adatok, I helyes és helytelen föltevések, jó és rossz módszerek vannak és mindenekfelett igazság van. Ha valamely 3 kérdés irodalmát ismertetjük, akkor vannak jó könyvek és rossz könyvek, kezdőnek valók és bizonyos elő-§ ismereteket feltételezők, népszerűsítő felületességgel 1 megirottak, vagy német alapossággal készültek és a j többi. Az orthodox és liberális osztályozás nem szem- j pont. Nem az különösen nekünk magyaroknak, akik nem élünk benn a német egyházpolitika nehéz levegőjében és akik igazán édeskeveset törődünk azzal, hogy mely könyv melyik kiadónál jelent meg és Írója melyik 395 394
