Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-17 / 25. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak alap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÓMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. JUNIUS 17. 25. SZÁM. TARTALOM: Sz. L.: Isten. — Szántó Róbert: Megtaláltam az Istent. — Mostoha gyermekeink. — Lie. Fizély Ödön: Luther. Endreffy János: Harctéri felvételek. Irodalom. Szemle. — Különféle. — Pályázat. Hirdetések. Isten. Janos evang. 3,,. „Ha földi dolgokat mondottam nektek és nem hiszitek, mi módon hiszitek, ha mennyeieket mondandók nektek ?“ Nagyon sok a materialista módra gondolkozó ember, aki nem hisz, akinek az a legelfogadhatóbb bizonyíték, hogy ha lát. hall és megmarkol valamit. Ezek azok az emberek, akik büszkén szokták mondogatni: Azt hiszem, amit látok! Ezek közé tartozott Tamás is. aki addig nem akart hinni, nmig kezeivel meg nem tapogatta a feltámadt Krisztus sebhelyeit. A materializmus, mint világnézet, meglehetősen gyenge lábakon áll. Ez nem annyit jelent, mintha nagyon kevés követője volna, vagy napja alkonyodófélben lenne. Masszív, kézzelfogható valóságokkal dolgozó tudomány és világfelfogás mindig nagyon elterjedt és olyankor mindig diadalmas világnézet, amikor egy másik világnézet híveinek nincs emberük a gáton, aki tudásának erejével, tiszta meggyőződésből képviselné az idealisztikus világnézet igazait. A gyenge lábakon állás nem a materializmus elterjedésére, hanem benső igazságára vonatkozik. Annak a világnézetnek, amely csak a kézzelfoghatót ismeri el a valóságnak, nagy gyengesége először az a tény, hogy nekünk nincsenek csalhatatlan érzékeinek. A legelemibb fizikai ismeretek körébe tartozik az érzékelés tévedéseinek a regisztrálása, ezek mellett pedig közismert tény az is, hogy érzékeink különben is meg- csalhatók. Sok olyan dolog, amit láttunk és hallunk nincs meg a valóságban.... Másik gyenge oldala ennek a masszív materializmusnak az, hogy sok olyan dolog van, amelyet egyáltalában nem tudunk érzékeinkkel észrevenni és mégsem lehet azok létezését letagadni. Ezek között a jelenségek között általánosan ismertek már a színskálán túl eső hő és egyéb sugarak. Ebből az egyszerű érzékelési hiányból következik, hogy egy tisztán érzékelésre alapított világnézet („azt hiszem, amit látok“) nem öleli fel magában mindazokat a jelen384 ségeket, amelyek pedig e világ megértésében esetleg számottevő szerepet játszhatnak. A legfontosabb azonban az, hogy a materializmus azóta filozófiaikig teljesen letárgyalt útszéli bőlcseség, amióta az emberek elkezdtek azon a kérdésen gondolkozni, hogy miképen szerezzük meg e világról szóló ismereteinket és milyen viszony van a rajtunk kivül eső világ és a mi róla alkotott képünk között?! Ennek a filozófiai szemlélődésnek nagyon lesújtó eredménye lett az érzékekben való túlságos bizakodásra, mert kiderült, hogy szigorú alapossággal véve a dolgot: a világról nekünk a valóságnak teljesen megfelelő közvetlen ismeretünk nem igen van. Ennek oka az, hogy az érzékelés, a látás stb. túlságosan bonyolult ideg és agyműködéstől van függővé téve úgy, hogy a világról való képünket tulajdonképen magunk alkotjuk. Az agyunk alkotta kép és a neki megfelelő valóság ugyan alighanem elég jól fedik egymást, azonban így állván a dolog: vége annak a naiv bizakodásnak, hogy csak az létezik, amit látok. A dolog nem olyan egyszerű! Ezek a filozófiai megismerések sokak számára meglehetősen hozzáférhetetlenek. Másfelől kell tehát velők a materializmus egy könnyen sebezhető oldalát megközelítenünk. Ez az út az erkölcsi értékekre való hivatkozás. Akármilyen matériából legyünk is gyúrva, tartsák bár a lelket a materialisták az agy izzadmányának - a szeretet, hűség, a ragaszkodás és egyéb érzések és értékek nem azonosíthatók semmiféle anyaggal. Már pedig ezek nélkül az egész élet igazán nem sokat ér. Ilyen láthatatlan és megfoghatatlan valóságok létezését letagadni konok akaratosság volna, épen azért csak az a világnézet állja meg helyét az igazság szempontjából, amely ezekkel a valóságokkal komolyan számol és helyet juttat neki a többi tények és valóságok között. Ilyen láthatatlan és megfoghatatlan valóság a legnagyobb, a legszentebb emberi ideál, a leghatalmasabb és az egész világ felett álló valóság: az Isten is. Az Isten, kit soha senki nem látott, az Isten, aki végére mchetetlen messzeségben trónol felettünk, az Isten, aki mégis minden mindenekben, akit be tudok 385
