Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-10 / 24. szám
24. szám. vigyáznia kellene arra, hogy ez a jézusi álláspont ki ne vesszen egyházunk közvéleményéből. Annál inkább feladata volna ez, mert nálunk úgyis túlteng ez az érdemszerzési haji ndóság, — nem egyszer épen a kötelességteljesités rovására! .. . Pedig mi azzal bizonyára jobban járnánk, hogyha mindenki csak a kötelességét teljesítené, de azt azután emberül! Lelkészt* fizetésrendezés az erdélyi szász egyházban. Az erdélyi szász evang. egyház legutóbb tartott közgyűlése (Landeskirchenversamlung) hozott egy új törvényt a lelkészi fizetésekről, amely megérdemli. hogy a mi lelkészfizetésrendezési tudósaink is megismerkedjenek vele, mi többiek pedig némi csodálkozással lássuk, hogy egy jól szervezett és ügyesen vezetett kis egyház is mekkora erőfeszítésre lehet képes, hogyha az egyház építő munkára nagy súlyt helyez. A törvény szerint a papok két osztályba soroztainak Az egyik az akadémiai képzettségű, a másik pedig az akadémiai képzettséggel nem bíró papok osztálya. Az egyházak lélekszám szerint három csoportba vannak beosztva. Ennek a két csoportosításnak a kombinálása szerint változik a lelkészi fizetés. Az akadémiai képzettségű lelkész 600 lelkes egyházban 2600 5500 kor., 601 1200 lelkes egyházban 2600 6000 kor, 1200 léleknél nagyobb egyházban 3000 7000 kor.-áig terjedő fizetést élvez három fizetési osztályban. A nemakadémiai képzettségű lelkészek 400 lélekig 1400 3300 kor., 401- 800 lélekig 1500 3500 kor., 800 léleknél többet bíró egyházban 1700 4000 kor.-áigterjedő fizetést kaphatnak. Ezenkívül jár még a lelkésznek megfelelő lakás, 5 évi szolgálat után évi 200, 15 évi szolgálat után évi 300, 25 évi szogálat után évi 500 kor. korpótlék. Minden pap, aki nem a tanítói, vagy tanári státusból lép át, a legalsó fizetési osztály fizetésén kezdi. Az első fizetési osztályból a másodikba 10 évi, a másodikból a harmadikba 22 évi szolgálat után sorozza be a Landeskonsistorium a lelkészeket. (Ugyanennek a hatáskörébe tartozik az egyházak osztályozása is.) Az egyes fizetési osztályokon belül levő fizetési fokokba három illetve négy éves időközökben történik az előlépés. Az egyházak kötelesek a lelkészi fizetés előteremtéséről gondoskodni esetleg adókivetés utján is. De az országos egyház támogatja az egyházat a rendelkezésére álló eszközökből. A lelkészi fizetések elsősorban a régi lelkészi javadalmakból szolgáltatandók ki. Ott ahol a mostani törvényben megállapítottnál nagyobb a lelkészi fizetés, a 9. illetve nem akadémikus lelkészeknél a 15. szolgálati évvel még nem bíró lelkészek csak a törvényes fizetést kapják meg a lelkészi javadalomból. Ezen szolgálati évet betöltött lelkészek húzzák az egész helyi lelkészi fizetést, még pedig anélkül, hogy a további emelkedésben gátolva lennének! Az igénybe nem vett lelkészi javadalomból lelkészfizetés javítására szolgáló alap gyíij- tetik, melynek csak a kamatai használhatók fel Ezt a törvényt melegen ajánljuk tanulmányozásra mindazoknak, akik egyházunk és lelkészi karunk jövőjét szivükön hordják. Elsősorban tehát a zsinati tagoknak kellene vele behatóan foglalkoztok. Le van az egész törvény közölve a „Kirchliche Blätter“ 1916. évi 22. számában. Ha érdeklődés mutatkozik iránta, akkor esetleg tüzetesebben is hajlandók vagyunk a törvényt ismertetni. 376 Készülődések a jövendőre. A háború vallásos vonatkozásaival, a hozzája fűződő egyházpolitikai érdekekkel való foglalkozás nem egészen utolsó dolog. A pápai diplomáciának különböző sakkhuzásai: a kitűnő sajtó és Icöíszolgálat megérdemlik a figyelmet. Különösen a római kérdés különböző fázisai és e kérdés jövendőjének az előkészítése méltó a vallásos és egyházi ügyek iránt érdeklődők figyelmére. A közvélemény megdolgozása terén elmehetünk iskolába a katolikusokhoz. - A római kérdés tekintetében minden kat- holikusnak lehetőleg egy véleményen kell lennie s arra kell törekednie, hogy a közvéleményt az óhajtott irányban befolyásolja. Külföldi lapok, mint pl. Neuer Züricher Zeitung, meg a Kölnische Zeitung közlése szerint illetékes helyről már megadták a négy pontból álló direktívát. E szerint a garanciális törvény tekintetében minden katolikusnak minden rendelkezésére álló eszközzel (sajtó, egyletek) azon köztudatnak a megértetésére kell törekednie, hogy ez a törvény a pápa szükséges szabadságát és függetlenségét nem biztosítja a kellő mértékben. Ez már kezdettől fogva így volt, a háború alatt azonban a gyakorlat különösen bebizonyította. hogy ez az állapot tarthatatlan. A római kérdést illetőleg arra a határozott és kategorikus álláspontra kell helyezkedniük, hogy a római kérdés nem olaíz beliigy, hanem nemzetközi kérdés, mely az egész világ katholikusait igen közelről érdekli. Az olaszkormány a londoni egyezséget azzal a kikötéssel irta alá, hogy az entente-hatalmak semmikép nem egyeznek bele a garanciális törvény megváltoztatásába. Ez ellen az újabb merénylet ellen is állást kell foglalniok a világ katholikusainak. Ez a sakklnizás rávall az olasz kormány gyűlölködésére, ezenfelül pedig különben is haszontalan, mert a pápaság protestáns Angliától, a schizmatikus Oroszországtól és Franciaországtól úgysem várt eddig semmi jót. A katolikusoknak végül minden erejükkel azon kell lenniük, hogy azt a tervet meghiúsítsák, mely a pápát a békekongresszuson való részvételből kiakarja zárni. A pápának ezen a kongresszuson nézetük szerint okvetlen részt kell vennie, még pedig először azért, mert a pápa a békesség fejedelmének a földi helytartóját másodszor pedig azért, mert a földön ő a legnagyobb erkölcsi tekintély, végül rászolgált — a pápa a konferencián való részvételre azzal, hogy eddig is állandóan a béke művén munkálkodott. Végül még kitanítja a fel hi vás a katholiku- sokat arra, hogy a pápa nem semleges, hanem pártokon kívül álló fél, mert katholikusok, vagyis pápai alattvalók valamennyi küzdő seregben vannak. Ennek a felhívásnak túlságos jelentőséget semmiesetre nem szabad tulajdonítani, viszont azonban hiba volna idején észre nem venni, hogy a kormányzás és a közvéleményre való hatás micsoda művészetével készíti elő a pápaság a maga részére a talajt. A hadviselő felek egymást marcangolják s a végkimerülésig viaskodnak, a pápaság pedig nem harcra, hanem a háború után való diplomáciai viaskodásra preparálja az embereket. Uraim, le a kalappal ! ... •Aki tudvalevőleg azt mondotta : „nem békességet jöttem hozni e világra, hanem kardot", másutt meg azt, hogy az ő országa nem e világból való! Szerk*^. 377
