Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-10 / 24. szám
24. szám. Hazahozassuk-e hőseink holtestét? Papoknak gyakran kell ebben a sokszor szomorúan aktuális kérdésben állást foglalniok és tanácsot adniok. A brandenburgi konzisztorum e tárgyban felhívja a lelkészek figyelmét egy porosz hadügyminiszteri „Merkblatt“-ra, mely teljes megértéssel viseltetik a gyászoló hozzátartozók kegyeletes érzései iránt, azonban mégis arra az álláspontra helyezkedik, hogy a hős legszebb pihenőhelye az a csatatér, hol halálát lelte, nem helyeselhető tehát a holtak nyugalmának a megbolygatása. Erre annál kevésbé van szükség, mert a hadvezetőség a lehető legnagyobb gonddal igyekszik minden feltalálható sírt gondozni. A konzisztorium a hadügyminiszter álláspontját teljes egészében magáévá teszi s a következő mondattal toldja meg : Bizonyára felette fájdalmas tudat minden édes anya és feleség számára, hogy halottjának a sírját könnyeivel nem öntözheti, virágokkal nem díszítheti, sirja felett nem imádkozhatik, és ha arra kell gondolnia, hogy halottja idegen földben nyugszik. Azonban a keresztyén tudja, hogy az egész föld az Istené.“ —Általános elvi állásfoglalással a kérdést véleményünk szerint nem lehet eldönteni. Minden egyes eset külön megfontolás tárgyát kell hogy képezze. KÜLÖNFÉLE Lelkészi értekezlet. A veszprémi egyházmegye Somlóvidék Lelkészegyesülete május hó 30-án tartotta meg Pápán az évi tavaszi értekezletét, a gyülekezet kistanácstermében. Az egyesület elnöke : dr. Mohdcsy Lajos magvas, aktuális kérdésekkel foglalkozó megnyitójában a rokonszenv és szeretet érzelmével emlékezett meg a világháború egyik felemelő tanulságaként; a testvér lengyel-magyar nemzetnek egymásra találásáról egymás iránti vonzalmáról. Történeti vonatkozásokkal illusztrálja: hogy a vonzalom ezen egyetlen szláv nép iránt a rég múltban gyökerezik. A királyság keletkezése, a keresztyénség felvétele, a reformáció: mind egy időben lett a lengyeleknél, magyaroknál a kik jellemben, nemzeti karakterükben olyan igen hasonlatosak s a kik oly sokszor véreztek, sírtak együtt a múltban s most újból együtt véreznek a közös ellenség ellen való viaskodásban. Híveink az északi frontról vissztérőben : magukkal hozzák ezen testvér nemzet fiai iránti szeretetüket. A szeretet, hangján emlékezzünk meg róluk mi is amaz óhaj kapcsán : vajha oly sok szenvedés után virradna már fel e jobb sorsra érdemes szabadság szerető népre a szebb jövendő. Majd az elnök indítványára az értekezlet jegyzőkönyvében ad kifejezést a feletti örömének, hogy az egyesület egyik diszét, büszkeségét: ft. Gyurátz Ferenc püspököt a szamaritánusi munkát teljesítő Vörös kereszt ügyének szolgálata körül kifejtett ügybuzgó, áldásos tevékenységéért magas kitüntetés érte. Ugyanez alkalommal üdvözli az elnök Baldauf Gusztáv püspöki titkárt egyesületi tagot, akit szintén kitüntetés ért a Vörös kereszt ügybuzgó szolgálatáért és üdvözli 378 az egyházmegye új elnökségét Takács esperest. Az érte- . kéziét egyhangú helyesléssel kisérte az elnöknek ama szavait, melyekben ez szeretettel köszöntötte Kiss Lajos nagyalásonyi lelkésztazegyesület egyik legöregebb tagját, nesztorát: 50 éves papi jubileuma és arany mennyegzője alkalmával. — Végül a bánat és mély részvét hangján emlékezik meg dr. Mohdcsy elnök arról a nagy veszteségről, a mely az egyházkerületetet közel napokban érte egyik jeles fiának, kiváló vezérének, Kiss János szombathelyi lelkész, egyházkerületi gyámintézeti elnöknek halálával. Az egyesület Kiss János emlékét megörökíti jegyzőkönyvében s a veszteség felett érezett részvétét közli a családdal. — Mielőtt az egyesület áttért volna a tárgysorra, szólásra emelkedett Takács Elek esperes és az értekezlet nevében üdvözölte dr. Mohdcsy elnököt abból az alkalomból, hogy őt a jog és államtudományi fakultáson doktorrá avatták. Az értekezlet azután meghallgatta Bdtsi József ajkai lelkésznek a püspöki kérdőpontok elsejéről hozott igen érdekes felolvasását. Bdtsi József „a háború tanulságai és az ezek által a társadalom és az egyház elé állított feladatott“-ról szólott. Munkáját — mely igen színes, élénk képét tárta a hallgatóság elé az éles megfigyelő által igen helyesen jellemzett viszonyoknak — az értekezlet köszönettel vette és neki jegyzőkönyvében is elismeréseinek adott kifejezést. Utána Baldauf Gusztáv püspöki titkár értekezett a következő püspöki kérdőpontról : „A lelkészképzés. Ohajtandó-e a gyakorlati életre minél alaposabb előkészítés céljából a theol. akad. hallgatók számára a IV. tanfolyam bevégezése után lelkészi seminárium szervezése egy évi tanfolyammal. Hol lenne ez felállítandó?“ Baldauf széles látókörről sokoldalú megfigyelésről, helyes megítélésről tanúskodó előadását az értekezlet élénk figyelemmel hallgatta végig s felkérte, hogy e kérdésről szóló ela- boratumát terjesze az egyházkerületi Evangeliomi Egyesület elé. — Ezen kérdéshez számos tag — Takács, Nagy Kálmán, dr. Mohácsy szól hozzá, mire az értekezlet egyhangúlag hozzájárult Takács esperes amaz indítványához, hogy az egyházkerületet felkéri arra, hogy a theologián mint mellék tantárgyat adassa elő: a magyar alkotmány és jog, történetet, közjogot, köz- igazgatási jogot. — Az értekezlet Ihász Mihály kertai lelkésznek munkáját, mely az E. A. 261 §-ról, a lelkészek termény fizetésének megváltásáról (8. püspöki kérdőpont) szólt — már nem hallgathatta meg s azt az egyházmegyei közgyűlés idején tartandó egyházmegyei lelkészi értekezlet számára tartotta fenn. — Számos, gyakorlati adminisztrátiv jellegű kérdés bizalmas megbeszélése után az értekezlet az elnök buzgó imájával véget ért. — Ezen értekezlettel kapcsolatban az Egyesület tagjai közös lelkiáldozatra járultak a pápai templomban, a hol is Nagy Kálmán gecsei lelkész, egyesületi tag magas szárnyalásu beszéd kíséretében osztotta ki az Úrvacsorát. — Ez a referáda is tanúsítja, hogy a mi dunántúli lelkésztársaink a kifelé irányuló, egy- házépitő munkásságon kívül ime időt és módot találnak arra is, hogy önképzéssel, munkahozással szélesbítsék egymás látókörét. 379
