Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-15 / 3. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÓMUNKATARSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. ___________________POZSONY, 1916. JANUÁR 15.___________________________3. SZÁM. T ARTALOM: Sz. L.: Eijyüttérzés. — Jeszenszky Károly S.: Látogatásom a lublini evang. lelkésznél. — J. £.: Rossz krajcárok A lelkészek helyzetének a javítása. — Irodalom. — Külföld. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Együttérzés. Róni. 12„. »örüljetek az örülökkel és sírjatok a sírókkal.“ Mindakettő egyformán nehéz. Minden ember lelke egy külön világ. Lelke hajlékának a szem az ablaka; azon függöny van. Benne csak a külvilág tükörképét, saját kérdező szemeinket látjuk, a hajlék belsejébe be nem tekinthetünk. A gondolatok és érzések közlésének többféle módja csupa tökéletlen érintkezés; két ember lelki világa mindig két külön világ marad. A tökéletes megértés, igazi együttérzés magunk teremtette eszmény. Sóvárgó vággyal tapadunk hozzá, reális valóság azonban nem lesz belőle soha. Ez a hideg igazságként megállapítható tény olyan valóság, amelybe nem tudunk sehogy se belenyugodni. Hiába állítja a bölcselkedés józan ridegséggel tökéletesen a feje tetejére a mi tapasztalati világunkat, hiába állapítja meg, hogy nem az az igazi valóság, amit megfogunk és érzékeinkkel „minden kétséget kizárólag“ megtapasztalunk, hanem az, hogy ezt az anyagi, kézzelfogható világot is a mi akaratunk, a mi gondolkozásunk: lelkünk teremtette, szüli és alkotja folyton.... Hiába szakít ki a világból s mondja azt, hogy az egész világ csak általam létezik s hogy az én lelkem egyedül álló, magányos valóság, melyből a rajtam kívül levő dolgokhoz, a tapasztalati világba csak nagyon ingó híd vezet én menekülők ebből a magányosságból, visszaesem a régi, nem különösen mély és bölcs, a lélekelemzésben pedigfeltünően gyenge világfelfogásba.Ebben az ember nem magára áll, nem maga teremti vigasztalan egyedüllétében a saját világát, hanem érző és vérző, vele tartó, vagy öt marcangoló emberek társas közösségében viaskodik az élettel, a sorssal, a jövendővel és egy becsületes törekvése van, hogy ebből a tökéletlen, úgy az általános, mint az egyéni jót semmikép biztosítani nem tudó világból erős akarattal, szent vágyódással jobb, tökéletesebb világot teremtsen. 33 A keresztyénség ennek a jobb világ után való vágyakozásnak a vallása. Kettős feladata van. A szeretet kovászával kell átgyűrnia az egyén lelki világát és nemcsak ezt, hanem a tapasztalati világot is. A hozzánk legközelebb állókkal kell elkezdenünk ezt a nagy, de boldogító munkát. Erre utal a nagy parancsolat, a törvény veleje: Szeresd az Istent... szeresd felebarátodat. Ezért követeli az írás, hogy még az Isten iránt való szerctetet is a felebarát szeretése által tegyük nyilvánvalóvá, erre figyelmeztet a hagyomány szerint egy agg apostol: Fiacskáim, szeressétek egymást! Pál apostol is ezt vési a szivünkbe. A szeretet egyik megnyilvánulási formája az együttérzés, örömnek és bánatnak a megosztása. Ha tudományos és bölcseleti akribiával nem közölhetjük és nem önthetjük is át egymás leikébe érzéseinket, örömeinket, minden bánatunkat: a közös élmények azonos, illetve rokon érzéseket váltanak ki a lelkekben. Az egyformán újjongó, vagy együtt sajgó lelkek közt megvan az a kapcsolat, a mit az apostol gondol: a megértés és együttérzés. A közös élmények váltják ki az azonos érzéseket. Különösen erre a háborúra, a mi napjainkra, a mi örömeinkre és a mi veszteségeinkre áll ez. Közös most minden aggodalmunk, közös minden veszteségünk, hogy ne értenök meg egymást, hogyne éreznénk együtt. Örömünk nem sok van: tehát együtt sírunk. A veszteségek felett érzett közös fájdalom napjainkban a szeretet, az együttérzés bizonysága. Ha sebeket kell kötöznünk, tegyük azt is mindnyájan együtt. Ha a háború nyomait kell önfeláldozó munkával elegyengetni, feszítse egy akarat mindnyájunk karján az izmokat. Ha pedig felvirrad ránk az öröm napja, legyen az öröm mindnyájunké! Legyen — de az lesz-e? Egyformán akkor sem örülünk, az öröm és hálaadás poharába belevegyülnek majd a fájdalom könnyei is. Az örülővei együtt örülni mégis nehezebb, mint együtt sírni azzal, akinek a szíve fáj. Sz. L. 34
