Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-13 / 20. szám
soha nem készüli. De elkezdi az ábécénél, mert elő- lépéséről, rendes tanári állásul van :zó. Ezeket a személyi és tudományos specifikumokat kiegészíti theologiáink tudományos apparátusának a hiányossága. Nem lehet dolgozni rajtuk, öreg, innen-onnan adományozott, tovább nem fejlesztett könyvgyűjteményeik vannak, amelyek annyira tökéletlenek és hiányosak, hogy falusi papot ismerek, aki nem adná a könyvtárát áda egy Theologiai könyvtárért oda! A könyvtárak dotációja silány. Felét elnyelik a személyi kiadások, másik fele pedig megoszlik úgy, hogy egy-egy szakra nevetségesen csekély összeg jut. Ebből elég az új könyveket beszerezni. Régi alapvető munkák beszerzésére, ha azokat véletlenül valamelyik jólelkú adakozó nem hagyta rá a theologiára, soha nem jut pénz! Három theologia a maga tökéletlenségében nevelő munkáját sem képes úgy elvégezni, mint ahogy arra egyházunk jövője érdekében, szükség volna. Mindegyik a maga lokális tradícióit ápolgatja, szüklátkörú templomtoronypolitikára tanítgatja hallgatóit. Amig nekünk három theologiánk lesz, addig oldott kéne lesz a mi lutheránus egyházunk, ahol a papok nem ismerik egymást, ahol 30 40 ember nem tud egy véleményen lenni, ahol mindenki jár a maga feje után. Ez átok rajtunk! Ezt azonban annak köszönhetjük, hogy az ország három sarkában három theologiánk van. Negy- ven-ötven hallgató húz ugyanannyi felé! Ebben a kis méretű, filiszter környezetben kifejlődik az a túlzott öntudat és különcködés, amelyet a későbbi magunkra utaltság még kellemetlenné tesz nálunk lelkészeknél. Nagyobb tömegekben, intenzivebb tudományos és társadalmi élet, nagyobb verseny mellett sok ilyen hiba leköszöriilödne rólunk! Nincs tehát ok arra, hogy egyházunk ezt az állapotot az idők végtelenségéig prolongálja Ha legalább a tanárok elégedettek volnának! De tessék végig nézni az akadémiai értesítőket, panasz panasz után bennük. Néha fizetés, máskor kárpótlék, harmadszor nyugdíj ügyük rendezetlensége miatt, negyedszer a helyettesítések terhe nyomja őket. Szóval ők is alig hanem nyernének vele, hogyha rendezettebb viszonyok közé tudományos tekintetben is jelentősebb helyre kerülnének. Ezt a kérdést tehát érdemes volna erélyesebben kézbe fogni s kellő előkészítés után egyházunk közérdekeinek megfelelőbb formában dűlőre juttatni Akár egy egyetem szerves részét képező theologiai fakultást, akár két vagy három theologiai akadémiánknak fakultássá való egyesülését és újjászervezését szívesebben vennök és nagyobb örömmel üdvözölnök, mint a mostani állapotot, a költséges, kicsinyes, tudomány és nevelés szempontjából egyaránt káros parti- kularizmust. Álomnak is szép volna egy minden tantárgy részére külön tanszékkel, pompás könyvtárral, szeirfc mari umokkal, elég pénzzel és a tanulók számára megfelelő jóléti intézményekkel bőven felszerelt theológia. Ez az eszme azonban még elvben is nagyon messze van attól, hogy közkeletű legyen. Mi már tervezTÚv álmodni is csak kicsinyes 100 200 koronás előnyöket tudunk magunknak, előremenni meg jó, ha egy pár lépéssel képesek vagyunk. Mihelyt egy gondolat testet 308 készül ölteni, mindjárt gáncsot vetünk neki. Erre beszédes példa az a tiszai egyházkerület által kiadott füzet, mely az evang. közvélemény tájékoztatása céljából jelent meg. Az egyetemi euang. theologiai fakultás kérdése“ címen. Ebben a tiszai kerület nem kevesebbet kíván, mint hogy Eperjesen egyetem s ezen egyetem keretében ev. theologiai fakultás állíttassék fel. Nem irigyeljük Eperjestől ezt az egyetemet, azonban alighanem kár a papirosért, amelyre ezt az eszmét lenyomtatták! Most igazán nem arra való időket élünk, hogy ilyen partikuláris, kisvárosi délibábokat kergessünk. Aki komolyan akarja, hogy egyházunk lelkészképzése egy lépéssel előbbre jusson, annak meg kell maradnia a lehetőség határain belül s alkalmazkodnia kell az adott helyzethez. Ma nem új egyetemek alapításáról, hanem egy theológiai fakultás felállításáról s valamelyik egyetembe való beillesztéséről van szó. Kár tehát a kérdést a rendületlen továbbnyargalással komplikálni. Amit akarunk s amire szükségünk van: azt csináljuk meg! Az eperjesi egyetem csak azután következik. p. v. A baj oka és árkánuma. A múlt hetekben mondhatom igazán kellemesen lepett meg egyik egyházi lapunk cikke, „Spectatof**- Hol a baj? című csoda spektruma. Elolvastam s mivel ez önző s felületesen gondolkodó világban ritkaság számba menő jó indulattal és bőséges élettapasztalaton nyugvó alapossággal foglalkozik fizetésük legalacsonyabb fokán dúslakodó s tévesen kongruásoknak minősített papokkal, hálás köszönetén! jeléül lévén én is egyike az érdekelteknek Spec- tatornak a lelkész fizetés rendezése terén tett korszak alkotó felfedezésével kívánok pár szerény sorban foglalkozni. Mondókám a nevezett cikkel látszólag kongruens lesz, lehet azonban, hogy egyes kongruás testvérek ép az ellenkezőjét fogják kibetíizni belőle. Tegyen mindenki hangulata szerint. (Dühösködni azonban nem szabad). Tehát Spectator a kongruások egyoldalúan rongyoknak minősített holmijai között megtette a bibor palástot, az az megtette a jogosulatlanul felpanaszolt bajok általa gondosan keresett okát s árkánumát. Kongruás testvérek! meg van a mesebeli „teríts asztalkátok“ csak kissé hozzá kell szokni annak szokatlan, úri gyomorba való étkeihez. Az igazat megvallva e korszak alkotó felfedezés megérdemelte volna, hogy arról arra hivatottabbak vegyenek tudomást, teszem azt az e téren most már megelőzött, nemes érzésről áthatott határozatoknál tovább jutni nem tudó, mindenrangú lelké&egyesületek. Ez azonban nem akar megtörténni. A felfedezés, mint veszem észre, csak osztatlan hallgatással igazolt beleegyezést váltott ki. S midőn ezt leszögezem, csatlakozom én is az előttem hallgatok véleményéhez, más szóval én is elhiszem szóról-szóra azt, amit a magát tcstvér309
