Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-22 / 17. szám

Bécsben (44), Berlinben (29), Moszkvában és Szent- pétervárott. Ez utóbbi helyen van a híres „Sinai codex“, melyet Tischendorf fedezett fel és adott ki; ez a legrégibb bibliakéziratok egyike. Keleten a leggazdagabbak az Athos hegyi kolostorok könyvtárai. Az Athoshegyi kolostorokban levő kéziratok száma 589, magában a Lawra-zárdában 168, a Watopädiben 108 az Iweronban 64, a Dionysiotyban 46 codex található. A Sinai hegyen levő ^atalin-kolostorban 86 kézirat van, Athénben 98, Jeruzsálemben pedig 62. A gazdag amerikaiak eddig még csak 17 kéziratot tudtak összevásárolni, Ausztráliában egyetlenegy van az aucklandi városi könyvtárban. Nálunk a — jgtfröj^-kath. egyház birtokában, úgy látszik, nincs egyetlenegy újszövetségi kézirat sem. Budapesten az egyetemi könyvtár tulajdonában van egy evangélium-codex az u. n. antiochiai kommentár szövegével, a Nemzeti Múzeumban pedig egy XII. századbeli kézirat, mely valaha Mátyás király hires könyvtárának a tulajdonát képezte. Egy másik Corvina most Bécsben van a K. K. udvari könyvtárban. Ez is kominentárcodex. Végül a pozsonyi evang. egyház könyvtárában is van egy a X. századból származó evang.-kézirat.

Ebből a rengeteg sok többé-kevésbbé eltérő szövegű kéziratból kell a tudománynak az Újtestamentum szövegét megállapítania. Mive! e kéziratok legrégibbjei is csak a IV. századból valók, mellettök nagy fontosságúak a fordítások. Bár ezeknek a szövege sem maradt ránk a IV. század előtti korból, azonban mégis a II. vagy III. század görög szövegét tükrözik vissza, amelyből készültek. Ilyen a régi latin és a syr fordítás Ezeken kívül nagy hasznát veszi még a szövegkritika az egyházi irók idézeteinek is, mert azok segítségével az egyes szövegtípusok elterjedésének és korának a nyomára lehet jutni.

A szövegkritika nem dolgozott mindig teljes apparátussal. A könyvnyomtatás előtt való időben az, akinek egy újtest.-i codex kellett, azt megrendelte;ha a szövegét nem találta teljesen megfelelőnek, akkor a kész munkát valamely korrekt kézirat szövegével összehasonlittatta s a szerint kijavíttatta. Vannak olyan kéziratok, amelyeket háromszor-négyszer átjavítottak. Vannak olyan codexek, ahol a szöveg végén a korrektúrára vonatkozó megjegyzések olvashatók, ezekből tudjuk, hogy különösen nagy tekintélynek örvendettek a Jeruzsálemben levő „ősrégi kéziratok“.

A könyvnyomtatás korában is előfordult az, hogy a kiadók az épen a kezükbe kerülő görög szöveget nyomatták le. így mindjárt az első nyomtatott görög Ujtestamentum teljesen elhamarkodott felületes munka, melyet könyvkereskedői spekulációnak és humanista dicsőségvágynak: elsőséghajhászásnak köszönhetünk. A könyvnyomtatók görög nyomtatványok előállításához meglehetős későn fogtak hozzá. Latin, német biblia és bibliarész volt már nyomatva akármennyi, a görög bibliát csak a XVI. század 2. évtizedében kezdték nyomni Spanyolországban Ximenes kardinális támogatásával. Ezt a kiadást akarta megelőzni Frobenius bázeli könyvnyomtató, azért rávette Erasmust, a híres humanistát, hogy adjanak ki együtt egy görög Ujtes264

tamentumot. 1516. március 1-én már piacra is került az első görög Újszövetség, melyhez Erasmusnak csupa kései, nem is a legjobb szövegű kézirat állt a rendelkezésére. Ezekben a kéziratokban „János Jelenéseinek“ a teljes szövege nem volt meg. Ezen a hiányon Erasmus úgy segített, hogy a legnagyobb hidegvérrel maga fordította le latinból a hiányzó részleteket az „eredeti“ szövegre. Erasmus Újszövetségének a második kiadásából, mely 1519-ben jelent meg, készült Luther német fordítása. Noha Erasmus kiadása ötször jelent meg, Erasmus kézirati apparátusa nem állott soha —nyolcnál több kéziratból. Stephanus, a hires párisi könyvnyomtató tudós már 15 kéziratot használt fel az általa kiadott újtest.-i szöveg, megállapítására (1550.). Walton Londonban 1657-ben megjelent többnyelvű bibliájában 13, Feli (Oxford, 1657.) pedig több mint száz kéziratot használt fel.

Ezek a szövegmegállapítási kísérletek azonban megint teljesen háttérbe szorultak az ügyes, megint csak üzleti fogásból „recipiáltnak, általánosan elfogadottnak“ feltüntetett Elzevir-féle kiadás mellett. Az első „általánosan elfogadott' szöveg a Beza Tivadar által megjavított Stephanus-féle szöveg utánnyomása volt. Ez 1633-ban jelent meg s több mint kétszáz éven át volt csakugyan majdnem kizárólag használt és uralkodó szöveg, mert a theologusok passzív magatartása szentesítette az Elzevir testvérek nagyhangú reklámját. Ezt a „recipiált“ szöveget rengeteg sokszor nyomatták le. Az 1804-ben megalakult brit és külföldi bibliai társulat maga kilencven év alatt 351495 példányt terjesztett el s még 1894-ben is 12200 példányt nyomatott belőle. Ez a példátlan siker, a könyvkereskedő reklámnak ez a páratlan bevágása csak úgy érthető, hogy a hivő theologusok és egyházi férfiak szívesen megnyugodtak az „általánosan elfogadott“ szövegben s nem feszegették a szövegkritika problémáit, mert azok nem szolgáltak volna az írás inspirációjáról szóló tannak a megszilárdítására, sót annak a megingatását eredményezték.

Az „általánosan elfogadott“ szöveg uralma alatt a kéziratos szövegeknek nem volt valami jó dolguk. Csak mint ritkaságokat becsülték őket s a szövegük csak a recipiált szöveghez készült jegyzetekben hamupipókés- kedett. A kéziratoknak a recipiált szövegtől való eltérése elég nagy. John Mill 1707-ben megjelent újtest. kiadásában körülbelöl 30000 eltérést jegyez fel. Ma már átlag az Ujtestamentum minden egyes szavára jut egy variáns. Ez pedig néni kis dolog, mert az amerikai buzgóság által megszámlált szavak összege szép számra rúg: Máté evangéliumában 18222, Márkéban 11,158 Lukácséban pedig 19209 görög szó van. Hát még a többi iratban ?!

Ez a korszak a rninusculáris vagyis folyóírással írott codexek felfedezésének a kora. Wettstein kéziratjegyzéke (1752.) száztizenkét ilyen codexet vesz számba. Griesbaché (1803 07) százhuszonötöt, Birché (1785) 217-et. Scholtz „bibliakritikai utazásai“ ezt a számot (1820 körül) megkétszerezték. Ö már 469 ilyen kéziratról tud beszámolni. Utána Tischendorf Konstantin hozta napfényre a legtöbb nevezetes codexet, az ö jegyzékét pedig Gregory lipcsei egyetemi tanár egé265