Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-22 / 17. szám
szítette ki. Azonban utánuk még mindig akadt tarlózni és böngészni való. Mikor századunk első évtizedében von Soden Hermann berlini tanár munkatársaival a világ összes hozzáférhető könyvtárait felkutattatta, még mindig 38 egész újtest.-i, 229 evang.-i és 75 egyéb újtest.-i szöveget tartalmazó, addig semmiféle jegyzékben nem szereplő codexet talált. Ebből az óriási anyagból kell az Ujtestamentum eredeti szövegét a tudománynak, a szövegkritikának megállapítani és kiadni. Ez a munka azért roppant nehéz, mert a másolatok igen sok helyen meglehetősen eltérnek egymástól. Az igaz, hogy ezek az eltérések az esetek túlnyomó részében igazán nem lényegbe vágók és az értelmen nem változtatnak, helyesírási, szórendi eltérések, a kifejezés csinosítására, az elbeszélés körülményesebbé tételére, kiszinezésére, az idézetek helyesbítésére, tévedések kiküszöbölésére irányulnak. A legtöbb eltérés a másolók tudatlanságának, figyelinök ellankadásának, félreértéseiknek a következménye. Szándékos változtatásokról csak a legritkább esetekben lehet beszélni. Ezek is többnyire jóhiszemű javítások, melyek az írás eredeti értelmének a helyreállítására irányultak. Legfeltűnőbbek a toldások. Márk evangéliuma például a 16. rész 8. versénél mondat közben hirtelen megszakad. Ami a mi ^testamentumainkban azután következik (16, 9—20), az eredetileg nem tartozott az evangéliumhoz, hanem későbbi toldás, melylyel a hiányt akarták pótolni. A hiány pótlásául azután két befejezése is keletkezett Márk evangéliumának, egy rövidebb és hosszabb. János evang.-ában is van egy toldás: a házasságtörő nő története. (János, ev. 7, 5, 3—8, 11.) Ez a történet nem áll az eredeti helyén, hanem János evang.-ába be van toldva. Több kéziratban ez a történet Lukács evang.-ába van beillesztve a 21. rész 38. verse után. Lukács ev. 6, 4 után több kéziratban pedig ez a toldás található: „Ugyanaz nap látott (Jézus) egy embert, aki szombaton dolgozott és így szólt hozzá: „Ember, ha tudod, mit teszel: boldog vagy, ha azonban nem tudod: átkozott és törvény- szegő vagy“. Ezek a tények elég világosan bizonyítják azt,— ha nem bocsátkozunk is részletekbe, — hogy az újtest.-i szöveg nem olyan biztos, mint aminőnek a közkeletű fordításokból mi hinni hajlandók vagyunk. Ennek a szövegnek hosszú és bonyolult története és problémái vannak. A helyzet nem olyan egyszerű, mint aminőnek azt az Elzevir testvérek feltüntették: „Itt az általánosan elfogadott szöveg, amelyben se változtatásáé hiba nincs.“ A tények ezt nem igazolják. A valóság az, hogy az újtest.-i szöveg majdnem két ezredéven át sok változást élt meg, a másolatokba sok hiba csúszott, ezeket a hibákat a könyvnyomtatás mechanikus sokszorosítási eljárása mellett sem lehetett teljesen kiküszöbölni, mert az Ujtestamentum kiadásoknál sem mindig a tudományos szempontok érvényesültek. Sok kiadó a dolog könnyebb végét fogta meg. Ezeket a tényeket már azok is tudták, akik egy-egy újtest.-i kéziratot háromszor-négyszer kikorrigáltattak. A szövegkritika tehát nem új tudomány. Ha becsülete nem volt is sok, mert a boldog tudatlanság ezt a 266 munkát nemhogy fontosnak, hanem egyenesen a hit megrontásának tartotta és tartja mind a mai napig, azért mégis fontos és nagy feladat hárul reá: az, hogy a rengeteg kézirat és a különböző fordítások segítségével rekonstruálja az Ujtestatnentum legrégibb szövegét. Szimonidesz Lajos. SZEMLE. A hólabda-imádság egy különös változata jutott tudomásunkra egyik lelkész olvasónk révén. Talán olvasóinkat is érdekelni fogja, milyen alakban proga- gálják nálunk a szent Antal-kultuszt evangélikusok között is, még pedig a háborúra való különös tekintettel — azért közöljük a rendelkezésünkre bocsájtott levelet. „Igen tisztelt Olvasó! — Ne tessék ezt a levélkét nemtörődömséggel félredobni, hanem egy kérés által meggyőződni Szent Antal buzgó segélynyújtásáról szíveskedjék és ismerősei közt is szíveskedjék terjeszteni Szent Antal, a folyton meg nem szűnő, csodatevő nagy Szent tiszteletét. Kiváló tisztelettel egy meggyőződött. — Szent Antal sírját 1263. ápr. hó 7-én találták meg és akkor jelen volt ott Szent Bonaventura is. Szent Antal nyelve teljesen épen és rothadatlanul pi- roslott még. Szent Bonaventura kezébe vette a szent nyelvet és felkiáltott elragadtatásában: áldott nyelv, sokat dicsérted az Urat és másokat is az ő dicséretére buzdítottál, ime most nyilvánvaló, hogy Isten előtt milyen nagyok voltak érdemeid. Ajkaihoz emelte és megcsókolta a szent nyelvet. Azután leült, tollat fogott a kezébe, a toll járt-járt magától a papíron és leadta ezt a szép himnuszt: Csodákat kik látni vágytok, Oh jöjjetek Szent Antalhoz, Halált, vétket, fekélyt, nyomort, Sátánt elűz, gyógyulást hoz. Szent Antalnak imájára Tenger enged, bilincs törik, Az elveszett tagot, vagyont Ifjú és agg visszanyerik. * , Veszély tűnik, szükség múlik, Páduában azt hirdetik, Ezt hirdetik, kik érezték Szent Antalnak jó tetteit. Szent Antalnak imájára Tenger enged, bilincs törik, Az elveszett tagot, vagyont Ifjú és agg visszanyerik. * Dicsőséget zengünk néked Atya Fiú és Szentlélek. Szentháromság egy Istennek, Áldás legyen és dicséret. Szent Antalnak imájára Tenger enged, bilincs törik, Az elveszett tagot, vagyont Ifjú és agg visszanyerik. * Imádkozzál érettünk Szent Antal, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire. Az Isten nevében kérem, terjeszteni méltóztassék.“ A levél Budapesten kelt. Méltó Szenes Béla tollára, ki a Világban az ilyen és ehhez hasonló vallásos jelenségekkel foglalkozik. 267
