Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-15 / 16. szám
és tökéletesnek tartják, a megértő theologusok pedig kifejezetten beismerik, hogy Isten sokkal nagyobb, semhogy az ember befogadhatná. Isten oly nagy és végtelen, gazdag és mélységes, hogy nagyságából az ember csak parányt láthat, végtelenségéből csak töredéket, gazdagságából fillért, mélységéből centimétert — és még ez is sok a gyarló embernek, még ha ősz szakállal száll is a sírba! Van aki a 70 avagy 80 esztendős ember élet alatt nem ér tovább Isten puszta létének és közelségének beismeréséig; van aki jóságát érezte, meglátogatását tapasztalta, de aztán a jóságnál és meglátogatásnál többet nem tud; pedig Isten ezeknél több, sokkal több, kibeszélhetetlenül több. Ki erről, ki arról tud a Fölségessel kapcsolatban beszélni. A legékesebben az Úr Jézus Krisztus. Kihez is mennénk Uram máshoz? Örök életnek beszéde vagyon te nálad. A nagy Isten a kis emberrel a vallásban áll szemközt. De amint a világ egyetemnek a kis ember egyszerre csak piciny parányi részét veszi észre, még inkább áll ez a világegyetem Urára és Istenére, kiből egyszerre csak keveset, részszerűt, legfeljebb jelzőt: istenit tud átélni, nemhogy a jelzett Örökkévalót befogadhatná. „Abszolút, vagyis tökéletes tudással oly elme bírna, mely a világegyetemnek nemcsak minden egyes tényét külön-külön ismerné, hanem e végtelen ismeretet egyetlen időtlen pillanat alatt át is tudná tekinteni* Erre pedig ember nem képes. Mert ember. A mindentudás Istennek tulajdonsága. A theologia nem teremt Istent. Hogy nem Isten teremti az embert, hanem az ember az Istent, az éretlen szofisztika, mely a dolgok lényegébe nem hatolt be. Fölismerte ugyan azt és ez helyes gondolat, hogy istenélményünk és — képünk egyéni vonást tartalmaz, de itt elakadt s tévesen úgy használta föl a különben helyes ismerettani igazságot, hogy most már mi teremtjük Istenünket. Csakhogy ebben a következtetésben logikai botlás van. A világról való ismeretünkben is van egyéni vonás s már most azt mondjuk, hogy mi teremtjük a világot? Dehogy, a világ megvan, készen van, ez nem egyéni dolog, hanem igenis a róla való megismerésünk van alanyi elemekkel szaturálva; mert hisz mi a reális világból csak azt vagyunk képesek megérteni, amit belőle magunkban ismerős, már meglévő, alanyi elemekre bonthatunk fel; amit alanyi elemekre nem tudunk fölbontani, az nem lehet vérré és életté bennünk, mert örökre idegen és ismeretlen marad előttünk. A filozófiai szubjektivizmus ugyan bele esett abba a hibába, hogy a külvilág létét is tagadta, hogy az csak a mi képünk, illetve képzetünk, de a mi képzeteinkben adott tárgyi vonás magyarázatával már nem boldogult. Még Bőhn Károly is ki nem elégítő módon tárgyalja a képzeteinkben benne rejlő és a külvilág realitására utaló tárgyi vonást abból, hogy mi képzeteinket nem tudatos kényszerűséggel vetítjük ki magunkból (projekció tétele.) Újból ismételjük: a theologia s így a háború theolo- giája sem teremt Istent. Ez nem a feladata. Nem is szabad ezt tennie. Úgy kell cselekednie, mint a geo* Dr. Palágyi Menyhért: Az ismerettan alapvetése (bevezetés). 242 logiának: áz adottságokból, leletekből rekonstruálni az igazságig és hűségig a már volt valóságot. Milyen is lehetett az? Itt van egy kőbe nyomódott növényrost, emitt lábnyom, amott csonttöredék, milyenek lehettek az akkori életek és világok? A miocénkorú kőlapon emlős lábnyoma vehető ki; milyen lehetett a láb állása? Ha csontrészek is akadnak hozzá, a geológus a törések helyeit gipszszel pótolja, kiegészíti, föl állítja, a lábnyom után hozzá képzeli, hozzánézni s lerajzolja a húst, izomzat állását s vonalait stb. Össze állítja az elephas primigenius restaurált csontvázát, amit a diluviális rétegből ásott napfényre. De milyen lehetett az őslényen az izomzat és szőrözet? Enélkül nem tud megnyugodni a geológus. A gondviselés 1799-ben megoldja azt is. Szibériában a Léna folyó torkolatában megtalálnak a kiengedett jégben egy példányt, mely már 10,000 éve volt a fagyos sírban s oly szép állapotban maradt meg a tudománynak, hogy az egyik orosz tudós, aki közreműködött a ritka letet kiemelésén, sültet készíttetett magának a több tízezer éves húsból* De hagyjuk a geológiát a maga utján, nehogy áhítatunkat a theologiában megzavarja részleteivel. Lépjünk a theologia szentélyébe, magunkkal hozva a geológiai módszert. A geológiai módszer alatt pedig semmi egyebet nem értünk, mint az adottságok tudományos feldolgozását és magyarázását. A theologia is tényekkel dolgozik, Isten tényeivel. Nemcsak a múlt áll rendelkezésére, melyben az élő Isten cselekvései lefolytak, hanem a jelen, amelyben ma is működik, mint rejtelmes, apokaliptikus őserő, vallási nyelven szólva, mint Atya, mint gondviselés. A jelenkor legnagyobb tánya és történése a háború. A háború theologiájának ez adottság is, de lelet is annyiban, hogy Isten lábnyomait soha világosabb lenyomatban, nagyobb perspektivában nem szemlélhette, mint éppen most. Nem az isteni a világban, amit mi teszünk, hanem ami velünk történik. És nagyon sok olyan történik mostanában, amihez nekünk nincs hozzájárulásunk, hozzáadásunk. Valahogy nem belőlünk ered, hanem kívülünk és sokszor akaratunk ellenére. Csodás hatalom műhelyének kalapács és acélüllő hangjait halljuk fölöttünk. Sokszor azt hittük, hogy mi kalapáljuk a világtörténelem fehéren izzó vasát alakba, formába elveink, filozófiánk, társadalmi bölcse- letünk, politikánk, diplomáciánk szerint és most mégis úgy látjuk, hogy nem úgy van. Nem igaz, hogy a világtörténelmet mi csináljuk. A mappát sem mi rajzoljuk. Mi csak majd elfogadjuk és belenyugszunk abba, amilyen lesz. Előre belenyugszunk, mert tudjuk, hogy nem mi csináljuk. A geográfus sem csinálja. Ö csak azt rajzolja le, ahogy majd meglesz. A tényeket fogja konstatálni, hogy ez a piros vonal az orosz határ, a zöld az osztrák és így tovább. Aki csinálja a világ- történelmet, az nem filozófál, nem ad definíciót és dogmát, hanem cselekszik, És nekem, aki szembetalálom magam a vallásban evvel a nagy hatalommal, kötelességem előtte a lebomlás. Istenhez csak imádattal közeleghetek, mint szent Fia, az Úr Jézus Krisztus. „Krisztus lelke tudtá is imádni az Istent, azt a hatalmat, * Vezető a m. kir. földtani intézet-múzeumában, 32. oldal. 243 /
