Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-15 / 16. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. VI. ÉVFOLYAM. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. PÚMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS. POZSONY, 1916 ÁPRILIS 15. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. 16. SZÁM. TARTALOM: Endreffy János: A háború theologiája. — Lie. Fizély Ödön: Izlam. Szimonidesz Lajos: Az újszövetség legrégibb szövege. — Irodalom. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. A háború theologiája. Irta: Endreffy János* A kérdések kérdéseit bolygatom. Elmondotta róla már találgatását bölcs és bolond, muzsik és cár, keresztyén és mohamedán, skatulyás dogmatikus és csatangoló felvilágosult... és a kérdések kérdése még mindig ott áll előttünk szent megközelíthetetlenségben. Mert van ebben a kérdésben valami szent megközelíthetetlenség; még az apostoli lelklllet is, mely egy helyütt fennen hirdeti, hogy a Lélek mindeneket megvizsgál, még az Istennek mélységeit is, — kénytelen volt más viszonyok között átélni azt a könyörtelen igazságot, hogy mely igen kikutathatatlanok az ő Ítéletei és ki- nyomozhatatlar.ok az ő utai! Óh Isten gazdaságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mert kicsoda ismerte meg az Úrnak értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa? Mert ő tőle, ö általa és ő reá nézve vannak mindenek, övé a dicsőség mindörökké. Ámen. Maradjon is a kérdések kérdése szent megközelíthetetlenségben. Még hitben élünk és nem látásban. Vallás misztika nélkül nincs, de ne is legyen. Ha a misztikát kiküszöböljük a vallásból, vagy penészes dogmatizmusba, vagy pedig egyoldaló intellektualiz- musba esünk. Egyik pedig épp oly gálád ellensége a vallásnak, mint a másik; egyiknek sincs joga a másikat kárhoztatni: mindettő egyformán bűnös a vallás ellen. Aki meg még nem tette meg az utat Istenig, annak fájdalmas szívvel csak azt mondhatjuk, hogy még nagyon kevés utat tett meg. A korlátolt atheizmusnak nem probléma a kérdések kérdése. Csakhogy ezeket az embereket úgy tekintjük és sajnáljuk, mint a nyomorékokat. Lelkűk valamely része úgy elkorcsosodott, mint a gyuladásos szem — egész a vakságig. Sajnáljuk az atheizmust s csak azt óhajtjuk szívből neki, hogy több utat tegyen meg! ... Ne sajnálják e fáradságot. Holtbizonyos, hogy elérnek Istenig! . . . Akkor majd * Mutatvány a szerző e címen megjelent tanulmányából. 240 probléma lesz számukra is a kérdések kérdése. Addig is — béke velük! A háború theologiájának módszere hasonlít a geológiáéhoz. Adatok, tények, leletek állnak rendelkezésére s azokból rekonstruálni kell. De valamint a geológus munkája által nem teremt új lényt, új világot, új valóságot, hanem a legjobb esetben a régi és a múltban már megvolt lényt, valóságot, világot próbálja az igazságig és hűségig megközelíteni, úgy a theologus is nem Istent teremt, nem Istent alkot agyában, mert ez gyerekjáték és nem theologia, hanem a már meglévő, egy-örök Isten atyai arcvonásait kísérli kivenni a békés és harcos világból. A nemrégiben egyik egyházi lapunk egy háborús füzet írójának istenfogalmáról úgy nyilatkozott, hogy azt maga konstruálta meg agyában. Az első gondolatom elborzadás volt: Istenem, akad egy ember a huszadik században, ki az ismeretelméletről mit sem tud! Lehetségesnek tart istenélményt, hitet, egyházat a mi megismerő funkcióink természetének fumi- gálásával! A filozófiai műveltségnek mily végtelen alacsony fokát jelenti a transcendentális Isten emberre erőszakolása — ember nélkül. Az Isten tény, valóság, az volt, mielőtt mi még gondolkodni kezdtünk róla, élni kezdtünk belőle, de a róla való ismeretünk, mint minden ismeretünk a világon, magán hordja egyéniségünk bélyegét. Ez nem lehet másként, mert emberek vagyunk. Mi nem ismerhetünk meg semmit, csak a mi megismerő szerveink által, élményünk is csak a mi hitünk által lehetséges. Még az is, aki más valakinek körvonalazott, leírt Istenét átveszi szolgailag, az is azt egyéni megismerése és hite alapján teszi, még abban az esetben is, ha tiltakozik ellene. De a mi gondolkodásunk, kategóriáink, megismerésünk mit sem változtat az egy-örök Istenen. Isten önmagában véve független attól, hogy kinek-kinek mely irányban fejlett ki érzéke az ő felségének átélésére. Isten nagy és végtelen. Sem eszünk, sem szivünk föl nem foghatja. Minden emberi istenélmény csonka és töredék, rész- szerű és egyéni. A theologusok közötti különbség csak az, hogy az „igazak“ a maguk istenélményét teljesnek 241
