Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-08 / 15. szám
a fagyon s varjak kárognak a le/egőben. A szivek megpuhultak és megtörtek az istennélküliség éjében. Sóvárognak megfürödni az istenség tavaszig napsugaraiban s megújulni, megéledni a megváltozott élet hétköznapjában. Nem a felhők mögött keresi a háború embere a boldogulást, hanem legközelebbi életkörülményeiben. Ez a háború legelemibb és a legkényszerűbb tanítása. Háború után el kell következni a hétköznap poézise korszakának. Drága tanulság, bár egy csöppet sem új, csak legalább állandó volna. A szentirás a népek e nagy vágyát oly szépen fejezi ki : „kiki, amiben elhivatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt“ (1 kor. 7, 24.) Oh bár hozna közelebb bennünket ez a természeti tavasz is az igazi, örök szellemi tavaszhoz ! 1916. III. 25. Endreffy János, tábori lelkész. Jövendölések. Irta és a Reviczky Társaság február 18-iki háborús estéjén felolvasta: Lie. Fízély Ödön. II. Különben a francia forradalom és annak rémnapjai igen sok jóslatnak szolgálnak tárgyul. A sok közül csak Cazotte jövendölését mondom el* 1788. elején előkelő társaság volt együtt Párisban: akadémikusok, tudósok udvari emberek. Olyan ponthoz jutott el akkor a világ, amikor mindenről szabadon beszéltek, hogy hatást kacagást érjenek el. Gúnyt űztek vallásból Istenből. Csak egy ember hallgatta szótlanul a társaság tréfálozó beszédét: Cazotte. Végre komolyan, nyugodtan szólt a társasághoz és megjósolta, hogy akik itt vannak, azok mind megélik a nagy francia forradalmat. Könnyedén mindnyájan azt mondták, hogy ahoz nem is kell valami különös jóslóképesség. De Cazotte tovább folytatta az egyik férfira mutatva: Földalatti börtönbe vetve hal meg. Méregtől, mert fél a hóhér elébe menni. S a mérget magával fogja mindig hordani. A jelenlévők meghökkentek s közülök egy megkérdezte, hogy mi köze ennek az ész filozófiájához. Méreg hóhér badar beszéd. Mindez pedig megtörténik az ész, az emberiesség, a szabadság nevében akkor, amikor Franciaországban nem lesz más templom, mint az ész temploma, válaszolt Cazotte. Azután egymásután jövendölte meg egyiknek a gilottint, a másiknak, hogy kezén az ereket vágja fel s azután néhány hónap múlva hal meg. A hercegnőnek és az előkelő hölgyeknek azt jósolta, hogy a gyepmester kocsiján hátrakötött kezekkel vezettetnek a kivégzés helyére. S maga a király és királyné sem kerülik el ezt a sorsot. A házi gazda erre az utolsó megjegyzésre felállt és kijelentette, hogy a tréfa egy kicsit már soká tartott. Cazotte erre szótlanul távozni akart, mikor egy hölgy utána kiált: Hát a prófétával mi történik? Cazotte azt * Gazdag anyagot hordott össze Dr. Max Kemmerich „Prophezeiungen“ c. munkájában, 1911. München. Az érdeklődők ezt a munkát olvassák el. felelte, ami Jeruzsálem ostrománál azzal az emberrel, aki 6 napig azt hirdette, hogy jaj neked Jeruzsálem s a 7-ik napon így szólott, jaj Neked Jeruzsálem és jaj nekem is s abban a pillanatban az ellenség hatalmas követ röpített a városba, s az őt összemorzsolta. Eddig a jövendölés. Közjegyzőileg nincs bebizonyítva, hogy 1788-ban szóról-szóra megjövendölte azt Cazotte. Hogy ha csak költemény, de jellemző, hogy nagy események után mindig találnak tudnak jóslatokról „a melyek elhangzottak, a melyek természetesen akkor lesznek igazán aktuálisak, ha valóra válnak. De legyen elég a régiekből. Napjainkat is nem egy jövendölés izgatja. Mme Thebes jóslatai gyakran olvashatók a napi lapokban. Hasonlókép Szirius jövendölései, aki legutolsó 11-ik évfolyamú lapjában azt mondja, hogy a háború 31 hónapig tart és 1917. januárban lesz vége és győzni fogunk. 1903-ban bejárta a lapokat egy Nostradámusnak tulajdonított jóslat, hogy amikor repülőgépek tengeralattjárók lesznek, akkor jön el Anglia tengeri hatalmának a vége. Az ember nem is hinni, hogy nagy városokban milyen sokan hódolnak az okkultizmus és Spiritismus tudományának, hogy megtudjanak valamit a jövőből. Furcsa és különös, hogy világos századunkban erre az útra jutott az emberi gondolkodás. Természettudósok, józan higgadt koponyák sorsa gyakran ez. A nagy természettudós Newton, mikor felfedezte a világmindenségben uralkodó törvényeket, élete vége felé ráadta magát a jövendölésekre és különösen a János Jelenésekkönyvének titkait, jövendöléseit fejtegette és magyarázgatta. Nagy városokban szélűben, hosszában vannak okkultista klubbok, a hol az ember jövendőjét bizonyos összeg lefizetése mellett megtudhatja. Kíváncsiságból, sokan felkeresik az ilyen társaságokat. Igen érdekesen Írja le Szüllő Géza az Újság c. napilap 1916. jan. 4-iki számában Szilveszteri jóslás címen egy ilyen látogatását. Londonban egyik angol barátjával a képtárban járt s beszélgetés közben rátértek a magiára. Azt mondta angol barátjának, hogy ő nem hisz benne és nem is jósoltatott magának még Kandyban sem, hol a leghíresebb buddhista és Benaresben sem, hol a legbá- multabb brammanista jósok vannak. Erre angol barátja elhívta és elvitte egy kis Occultat Clubba, a hol az első szoba tele volt könyvekkel, a falakon sorban lógtak a különböző egyház alapítók képei, az írógépen 2 idős hölgy kopogtatott. Egy ősz hajú öreg angol fogadott — folytatja az író — és kért, hogy várjunk, mert a professzor úr el van foglalva. Junius eleje volt, s langyos levegő leverte az udvari ablakon a nyíló virágok illatát és én teli oskepszissel mulattam magamban az „okkult Írógépeken“, amikor ki jött a professzor úr — Sohasem láttam őt, ő engem, nem tudta ki vagyok honnan való, nem szólt barátom neki semmit és mikor bementem a kis cellába, a professzor azt kérdezte, a nagy vagy a kis horoszkópot állítsa e fel. Én megkérdeztem mibe kerül? A nagy egy font, a kicsi fél font. Az olcsóbbat kérem, mondom. A professzor úr, mintegy jól nevelt angol üzlet ember intett s én leültem. A szemembe nézett, megnézte tenyeremet, 3—4 könyvben keresgélt és el kezdett jósolni. Látok 226 227
