Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-08 / 15. szám

15. szám. hegyeket és völgyeket, látok száguldó csapatokat, látok vért és hallok halálkiáltást, látok törököket és oroszokat látom önt közöttük, merényletet látok és égrengést. Ön egészen máskép fog élni, mint eddig és 2 évig fog ez tartani ___1914. június eleje volt olyan érthetetlennek o stobának tartottam ezt a beszédet, hogy felálltam köszöntem és barátomat most már kinevettem. Ö maga is kissé furcsának tarthatta a jóslást, de angol volt és nem mondta el a nézetét, hiszen azért volt angol.... Most Szilveszter este van, eddig beteljesült minden, hát ha igaz lesz a 2 év? Weg csak egy jövendölést akarok elmondani, ami nélkül előadásom igen hiányos volna: Tolsztőjnak a nagy orvos Írónak látomását*. Hollandi és északamerikai lapok közölték nem régiben, melynek hitelességéért Tolsztoj egyik barátja, aki Berlinben él, kereskedik. Tolsztój ezt a jóslatot halála évében 1910-ben közölte szűk környezetével, melyhez berlini barátja is tartozott Az én látomásom a közelgő eseményekről, amelyet a közel jövö magával fog hozni. Képes vagyok tisztán látni az ijesztő képet: Az emberi sors óceánja felett látom egy meztelen nőnek silhonettejet Mosolyával ékszereivel felülmúlja Vénusz szépségeit. A földi nemzetei magukhoz akarják csalni őt. De ő mint igazi nő, mindegyikkel kacérkodik. Fejének diadényában ez a név olvasható: Kommercia- lismus. Bármennyire csábító és kedves is a tekintete, mégis romlás követi nyomait. A lélekzete, a hangja, mely mint az érc cseng, sóvárgó tekintete mérges lehetet a népekre, amelyeket igájába hajtott. Karjaiban a romlásnak három fáklyáját hordja. Az első e fáklyák közül, melyet e szép nő városról- városra, országról-országra visz, a háborúé. Meggyújtja a patriotismust; de az elkerülhetetlen vége belevész az ágyúk dörejébe és a gépfegyverek katlogásába. A második fáklya a képmutatás az álszenteskedése. Meggyújtja a lámpákat a templomokban és az meg­szentelt intézmények oltárain. De az aratás, amit learat, hamisság és fanatismus. Megmérgezi az emberek életét a bölcsőtől a sírig. A harmadik fáklya a törvényé, amely hitelre nem méltó tradíciókban leli eredetét. Megrontó hatását már a családban érezleti, míg azután át és át nem hatja a közéletet, irpdalmat és művészetet. A nagy tűz 1912-ben fog megkezdődni Európa dél­keleti részében ügyben világkatasztrófára fog fejlődni ez. Egész Európa lángokban fog állni addig. Hallom messze csatatereknek jajkiáltásait. De 1915-ben északról egy új Napoleon alakja fog a történelem színpadára lépni. Katonai kiképzést nem kapott, iró lesz, vagy újságíró, de érteni fog ahoz, hogy Európát az 1925. évig hatalmában tartsa. A katasztrófa vége Európának új politikai kort fog hozni. A föld birodalmai egy egységes nagy egészbe fognak egyesülni és a Minden Nemzetek Egyesült Államát alkotni. S nem lesznek többé császárságok, sem király­ságok. Csupán 4 nagy nemzet lesz: germánok, latinok szlávok és mongolok. ♦ Magyar Figyelő 1915. nov. 16-iki száma közölte. Az 1925. év nagy vallási átalakulást fog hozni. A második fáklya e nő kezében az egyház bukásához vezet. Az etikai eszme eltűnik, az emberiségnek már csak igen csekély erkölcsi öntudata lesz. De akkor hatalmas újítót fog kapni az emberiség. S ő a monotheismus helyébe a pantheismust fogja helyezni. De ő maga nem lesz tudatában annak, hogy milyen küldetést szabtak elébe a felsőbb hatalmak. Ama nő kezében lévő harmadik fáklya már meg­kezdte aláásni a családi viszonyainkat megzavarni fogalmainkat a művészetről és erkölcsről. Férfi és nő közti viszonyt már csupán a nemek prósai egyesülé­sének tartják. A művészet átalakulása már megkez­dődött, politikai és vallási zavarok minden nemzet szellemi alapjait megfogják inogtatni. Európa nem­zetiség, harcai, Amerika osztályharcai is Ázsia faji harcai az emberi haladást egy fél évszázadig meg­bénítják. De akkor a század közepén, a latinok népéből a költészetnek és művészetnek hőse fog támadni és meg­tisztítja majd a világot a régi előitéleték salakjától. A szimbolismus rogyogó fénye el fogja homályosítani a kommercializmus fáklyáját.... A poligamia és mono­gamia helyébe a boctogámia fog lépni, olyan viszonya a nemeknek, mely az élet költői fogalmai szerint fog fejlődni. Látom a nemzeteket, amint bölcsebbek és jobbak lesznek. Olyan kor fog jönni, melyben a népek nem akarnak tudni hadseregekről, képmutatásról és elfajulásról a művészetben. Az egész élet fejlődés és a fejlődés haladás a test és a lélek alacsonyabb formájáról magasabbra. Látom a világfejlődés változó képeiben eltűnni a mai formát, mint az esthajnalt, mely sugaraival bevilágítja a hegynek csúcsát. Maga a kommerciálizmus fog egy új világ fejlődést előidézni. így jövendölt Tolsztój 1910-ben. Az eddig felsorolt jövendölések azt igazolják, hogy ezzel a jelenséggel a történet folyamán állandóan talál­kozunk. Szinte virágkora a mostani idő. A jövendölés valódiságában való hitet azonban nem lehet ilyen általánosnak mondani. Luther a 8. schmalkaldeni cikkben mondotta meg e tekintetlen véleményét, hogy a Szentírás után való vallásos jövendölés az ördög munkája, de a világi dolgokban való profétálásnak is kevés hitelt kell adni, hogy ha annak létezését nem is tagadja. Különösen a felvilágosodás ideje óta rendült meg s tekintetben a hit, ami óta az érzékfeletti, a természetfeletti dolgok nem könnyen találnak hitelve. Bár nem minden tekintély tartotta lehetetlennek a jövendölést. Plato, Cicero, Augustin, Kant és Schopen­hauer nem kételkedtek ezen phänomen valódiságában, anélkül azonban, hogy a jelen gondolkodását ezzel befolyásolták volna. Goethe magnetikus erőről beszél, ami a távolba is hat és különösen szerető szivek közt erős. Elmondja, hogy ifjú korában gyakran történt meg vele sétálás közben, hogy erősen gondolt valakire és azt egyszerre magával szemben látta. Úgy vagyunk a jövendöléssel a távolba nézéssel, hogy bár józanul elgondolva lehetetlennek tartjuk, de néha még is hitelt adunk neki. Nagy emberek életrajzában mindig találunk 228 229

Next

/
Thumbnails
Contents