Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-20 / 12. szám
12. szám. Ezt, ennek bekövetkezését lehetetlennek mondja ki az élettan tudománya, mert az emberben szunnyadó és a kiválóságra a fejlődésre szolgáló ösztönök, — hogy ne mondjuk állatiasság — melyekben a folytonos küzdelem s a háborúság szülőoka rejlik, ki nem irthatok, amíg az ember ember marad és nem csupán lélekkel, de testtel is biró lény. így hát hasztalan. Semmiféle nemzetközi béke, kongressus, sem a genfi egyezmény, sem pedig a hágai békebiróság, a béke állandósítását illetőleg nem képes teljes eredményt létrehozni. Ezek véleményt, kívánnivalót, ezekre vonatkozó szabályokat hozhatnak, de érvényes, jogerős Ítéletet nem mondhatnak ki, mert erre nézve végrehajtó hatalommal nem rendelkeznek. A háborút létrehozó s fentartó az emberekben, s nemzetekben élő ösztönöket pedig még kevésbé képesek kiirtani. Eleget tesznek, ha a humanitásra, szív, lélek nemességre buzdítva az emberiséget azután ezekkel, ezek hatásaival, hatalmával a véres harcokban, az ember állati indulat kitöréseit, vadságát, kegyetlenségét fékezni, szelídíteni képesek. A műveltség, tökélyesedés is az emberiségben, eszerint csak részleges, csak bizonyos határok között haladhat előre és végezheti áldásos működését, égi feladatát. Csak fokozatokat teremt, s vezet be az emberi életbe. Vajmi szomorú kép, lehangoló valóság ez. Nem. Fordítsunk a dolgon egyet, nézzük a képnek másik oldalát is. Mert hisz minden éremnek, dolognak két oldala van. Ha az egyik fényes, a másik következetesen árnyas, sötét. A fény árnyat létesít; s ahol árnynyal találkozunk ott biztosan fényre is akadunk. A háború is ekképen nem csak kiherülhetlen, de borzadályai dacára szükséges is. Messzemenő kihatásai vannak az emberiségre. Erőforrása a háború a népek testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének, kiválóbb tulajdonságainak, az az a kiválógatódásának. A népek folytonos versengése, íróik mérkőzése, mind ösztönül szolgál, előkészületként hat az ipar, kereskedelem, művészet és tudomány alkotásaira, fokozásaira. A műveltség, a tökély mai magas fokára is, a létért való küzdelem, a háború és az erre való előkészület, a megállhatóság emelte az emberiséget. Mennyi találmány, vívmány, tudomány előhaladása köszönheti léteiét a háborúra való előkészülésnek! A háborúban például a nemzet harcosainál az állásbeli rang és gazdagságbeli, a társadalom eme korlátái, mennyire elsimulnak és a rátermettség, kiválóság érvényesül, az egyenlőség kiemelkedik. A háború lehetősége ébren tartja a nemzeti öntudatot, emeli az önérzetet, a faji ragaszkodást, ösztönzi nemzetének emelésére, kiválósága fokozására. A háború, mint a zivatar, tör, zúz, rombol, pusztít. De elmúltával teljes csend áll be, utána tisztul a levegő, s új életre pezsdül minden. Visszaáll az egyensúly, elsimulnak az ellentétes érdekek kiszögellései, 183 szenvedélyei. Tisztul az erkölcs, nemesedik az életirány. Visszatér a vallásosság. Megtanítja imádni istenét a testet, lelket és idegeket megrázkódtató csatazaja. Valóban megújhodás, megfiatalodás folyamatán megy keresztül a háború által egy-egy nemzet. S jaj annak a népnek, elpusztulás utján halad az, amely közömbösségbe sülyedve, aléltságba merülve, önérzetét vesztve, a faji és hazaszeretet kebléből kiirtva a nemzetköziség szellemébe burkolódznék csak azért, mert a háborút nem tekinti létért való küzdelemnek, arról lemondani akar. Lemondana ezzel az életéről: mint erre példa van a történelemben nem kevés feljegyezve egykor hatalmas népekről. Forduljunk most már a most folyó ádáz világháború felé, megleljük-e váljon benne is, és az ott küzdő népeknél az élettan tanításán, melyszerint a háború, a népek létért való küzdelme? E végből nézzük, vegyük némileg szemle alá először az Oroszország népességi viszonyait, helyzetét. Oroszországban, az országot képező, s intéző köreiben az uralomvágy van előtérbe helyezve régidők óta. Ki is terjesztette már uralmát a két világrész széles körben lakó különböző népfajok fölé. De még mindig nem telt be hatalmi vágya. A pravoszlavia cégére alatt még több meghódítani valója volna kiszemelt egyes nemzetek között. Emellett a tengeren való terjeszkedő törekvése folyton tárgyát képezi az ő gyenge erkölcsű diplomatiájának és többs'ör megindított háborúinak. Neki szüksége van tova terjeszkedése végett, hogy nyílt tengerre juthasson, egyrészt Dardanellákra avagy az Adria tengerhez jutásra, más részről meg az Északi tengerre. Erre ösztönöztetve van a hatalomvágy kielégítte- tésén kívül, népességének nagy mérvű szaporodása által is, minthogy nála 1000 lélekre 45 születés esik, s ezzel évi két millión felüli emberfölösleget mutat föl, többet tehát, mint három szövetséges együtr véve (1-8 mill.). Ezen régóta táplált és kitűzött célja megvalósításában azonban mindig ellenlábasként ott állott egy részt Németország, másrészt a mi államunk. Kereste hát e kettős tervét átszelő két hatalom letörésére alkalmat, hogy a németek testén és ami testünkön keresztül nyerjen kivezető utat a nyilt tengerre. Megérkezett az alkalom erre. Érdek politikája összevágott, beleillett teljesen az angolok politikájába, mind kettőjük célja volt a német nemzet és a mi országunk letörése. Az angolok fondorlatának sikerült e két nagyhatalom egyességének megalkotása, magukhoz: csatolva támaszul erősítésül a francia és belga nemzetet. Szükséges most már a német nemzet helyzete, népesedési viszonyainak ismertetésére áttérni. — A német nemzet szintén terjeszkedik létszámban erősen, hatalmasan. Születések száma nálnk 1000 emberre 31 születés esik, szomszédos nemzetek 20—25%-kaí 184
