Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-06 / 10. szám
10. szám. tyénné“ cimüeket. Kért, ha rnegnem vetem őt, imádkozzam vele. Fohászkodtunk lelke megvilágositásáért. Utána arcát nyugodt?bbnak, szemeit tisztábbaknak láttam. Már valamit határozhatott magában, mert kérdezte: „Megbocsátja Isten az én bűneimet is?“ Felhoztam a bűnös asszony példáját, Péter tagadását,. Pál megtérését — hivatkoztam arra, hogy Jézus ama jó pásztor, ki inkább örül egy megtért bűnösnek, mint 99 igaznak. Azelőtt sosem olvasta a szentirást — most már vágyott utána. Bucsuzáskor kérdezte lehet-e belépni az ev. egyházba s hogyan ? Megmagyaráztam neki. Búcsúszavai voltak: „Áldja meg az Isten főtisztelendő űr, hogy megmutatta a Jézushoz vezető utat. Már kezdek hinni! Apró mozzanatok ezek a mai világesemények melleit, de mind bizonyítják a szeretet mesterének, Jézusnak hatalmát. S azok, akiknek egyházunk jövője szivükön fekszik, ne feledjék el, hogy híveinket leg- Jőképen vallásos irataink hatják meg s teszik az egyházhoz ragaszkodókká. Gondoljanak az otthon maradtak sebesült katonáinkra s szívleljék meg Zoch testvér előterjesztését s az Istenért küldjenek lelki táplálékot azoknak, kik éhezik és szomjuhozzák az igazságot! Grác, II. Leonhard-str. 30. I. 1915. II. 16. fleskó károly, c*. is kir. ev. tábori lelkész. KoiilinDáelól okulás háborús IOohben. Konfirmációi oktatásban olyan korban részesülnek gyermekeink, amikor már érettebbek s a komoly szót jobban meg is szívlelhetik. Mentül mélyebb, maradandóbb hatás keltése azért a konfirmációi oktatás ieiadata és célja. A szokásos konfirmációi káték azonban e tekintetben sok kívánni valót hagynak maguk után. De meg a mostani viszonyok, ez a nagy világháború nem maradhat hatás nélkül konfirmandusaink oktatásában. Életünk minden kicsi változása van valami vonatkozásban a háborús időkkel, nem lehet a konfirmációi oktatást sem a régi, megszokott keretek közt végezni. Konfirmációi kátét háborús időkre nehezen várhatunk. Itt minden lelkésznek a maga erejéből kell azon lennie, hogy a kérdést megoldja. Az „Evangelische Freiheit“ 1914-iki 10-ik számából közlünk egy ilyen tervezetet. I. Evangélikus s/ülőfold isme. A haza (császár, király) hivó szavára mindenki fegyvert fog különbség nélkül, a városok és a falvak lakói egyaránt. Tehát egy egész ország, minden városával és falujával. Épen úgy egyházi tekintetben az egyetemes evang. egyház áll kerületekből, egyházmegyékből, városi, falusi gyülekezetekből. A hadba- vonulás előtt templomainkban ünnepélyes istentiszteletek voltak. Hetenkint háborús esti istentiszteleteket tartunk. Az igazi istentisztelet értelme és rendje. Most 153 templomaink egész nap nyitva vannak. A templom és annak a célja. Katonáinknak adtunk új szövetséget, ének és imakönyvet. Utánnuk küldünk építő iratokat. Az egyház vallásos építő eszközei. 2. Evangélikus gyülekezet Isme. A háború nagy áldozatokat követel. Apák, fiák, testvérek háborúba mentek. Sokan elesnek, még többen megsebesülnek. A legtöbb üzem szünetel, házakat nem építenek s az emberek az árukat takarékoskodva vásárolják. Sok a munkanélküli ezért. A szükség enyhítésére a családok egyesülnek, pénzt, ruhát gyűjtenek, hogy szegény árva gyermekeket felvegyenek és a sebesülteket ápolják. A községek segélyt nyújtanak és munkát adnak, az állam fizeti a hadijáradékot. A keresztyén egyház mindezekben részt vesz, vigasztalja és felemeli a sziveket, tanáccsal és tettel gyakorolja a felebaráti szeretetet. A keresztyén egyházon belül vannak még egyéb egyesületek testi és lelki bajok segítésére: a Vöröskereszt, a belmisszió és a külmisszió. 3. Vallastan. Ellenségeinket nézzük a vallásuk szerint. A franciák es belgák római, az oroszok és szerbek görög- katholikusok, az angolok protestánsok, a japánok po- gányok. A belgák, franciák, oroszok, szerbek kegyetlenkedései nem jó fényt vetnek az ő keresztyénségükre és erkölcsi felfogásukra. Az angolok kettős morált követnek. Az egyes azon van, hogy emberi módon mint Jézus tanítványa éljen, a nép mint egész bármily eszközzel csak Anglia előnyét nézi és a mellett nem tekinti a keresztyén morált. A japánokon ne csodálkozzunk, mert azokat még csak felületesen érintette a keresztyénség. A legyőzött ellenséggel szemben mi szeretetet érzünk. Német evang. keresityénségünk megőrzésében erősítenek az evangélikus szövetség (Evangelisches Bund) és a Gusztáv Adolf egylet. 4. hit és erkölcstan. A háború Istentől jön. Miért engedi, hogy megtörténjék? Nem büntetni akar ö, hanem nevelni. A tökéletlen keresztyénségből a jobbra akarj felemelni. Nekünk is evangélikusoknak, még sok hiányzik, hogy Istennek tetszünk. A háború élvezetkeresésből, fényűzésből kiemel és belenevelt a keresztyén közösségbe, vallásosságba és áldozatkészségbe. Ami példányképünk a valódi keresztyénélethez Jézus Krisztus. Az ő tanítása és élete vezetnek Istenhez. Benne hiszünk, azért imádkozunk, azt valljuk mi. Ez csupán egy tervezet, egy forma. A fődolog azonban, hogy a konfirmációi oktatásnál érvényesüljön azon erkölcsi erők kiemelése, amelyeket a háború érlelt meg és a történeti anyag felhasználása, amelyet a háború előtérbe helyezett. Az erkölcsi erők közül a közösség gondolata, amely az egész országot rang, felekezeti különbség nélkül egyesítette, igen kedvező alkalom annak 154
