Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-02-13 / 7. szám

7. szám.

arra nézve nyerni, hogy hogyan lehet egy egyesületet vezetni (a németnek ez is tudomány és méltán !) a másik a falusi lelkipásztorkodásba, a harmadik a betegekkel való foglalkozásba vezet be, van olyan amely arra tanít, hogyan kell Krisztusról és olyan, amely azt mutatja, hogyan kell a bűnről, vagy a halálról és a vele kapcsolatos keresztyén reménységről prédikálni. Csupa kerekded, összefüggő gondolatcsoportról szóló monográfia. Háborúról szóló kötet ebben a sorozatban nincs. Azonban azt hiszem, annak aki igazán alaposan akar a háborúról beszélni és nem akarja, hogy a különböző texlusok hullámai ide-oda labdázzanak vele, aki nem akar egyszer — állítsuk össze a legszélső ellentéteket — valamelyik zsoltárral átkozódni, egy hét múlva pedig az örök béke útin sovárogni — szintén így kell megfognia a háború problémáját. Erre a célra nagyon jó útmutatót ajánlhatok Baumgarten kiéli tanár „Evangelische Freiheit“ c. folyóirata képében. Ez a folyóirat a háború kitörése óta csak a háború kérdésével foglalkozik és kitűnő cikkeivel igen alkalmas arra, hogy a háború problémáját vallásos szempontból több ódáiról megvilágítsa.

Elengedhetetlen munka azonban emellett az, hogy a bibliát a háború problémáira figyelmessé tett szemmel újra átolvassuk és áttanulmányozzuk. Mennyi kitűnő, sehol meg nem jelölt textus, elfelejtett gondolat kerül ezen munka eredményekép felszínre! Ezeket a gondolatokat azonban rendszerbe is kell foglalnunk, akkor lesznek csak igazán értékesek és bírnak megtermékenyítő hatással szellemi munkákban. De fontos az, hogy igazán jól sz-.djük őket rendbe s az esetleges különbségeket el ne tüntessük, hanem a maguk eredetiségében meghagyjuk őket. így a bibliából nem egy, hanem több háborús theologiát is kihüvelyezhetünk, ami esetleg Útmutatóul szolgálhat a mostani nézetek megértésére vagy biblikus illusztrálására. A legfontosabb azonban az, hogy egy pillanatra se tévesszük el a különbséget, ami van Izrael népének a filiszteusok- kal és e;yéb népekkel vívott ókori harcai és a most folyó világháború között, amit a modern technika minden öldöklő eszközével keresztyén népek viselnek egymás ellen . . . Micsoda háborúk voltak azok a botokkal, fütykösökkel, parittyákkal kardokkal és pajzsokkal vívott háborúk a mostanihoz képest?! . . . Milyen volt a halálozási arányszám, milyen volt a visszahatás a mindennapi életre ... és milyen most!! A másik lényeges szempont, hogy a háború megítélésében is keresztyén magaslatra emelkedjünk s ne maradjunk meg valamely ker.-ség előtti állásponton. Végül nem utolsó módja a mi számunkra se a szellemi gyarapodásnak az a formája, hogyha nem könyvből és nem történetből olvassuk ki, hogy milyen egy háború és mit kell róla tartanunk, hanem a háborút a maga jelenlegi valóságában tesszük beható vizsgálat tárgyává s a prófétáktól és szent könyvíróktól fiigget105

lenül gondolkozunk el róla. Ezt teszi mindenki körülöttünk. Ezt teszik a mi híveink is. Ha velők lépést akarunk tartani, vagy ha pláne vezetni akarjuk őket, akkor okvetlen tudnunk kell, hogy merre járnak, milyen irányban haladnak gondolataik.

A háború ránk itthonvalókra nézve különösen következményeiben rettenetes. Mi, akik távol vagyunk a csataterektől, ugyanazt az eget látjuk, felénk csak a szellők lengedeznek, ugyanazok a csillagok ragyognak felettünk, amelyek a béke napjaiban. A természet maradt a régi, csak mi emberek acsarkodunk egymásra. Hanem azután jönnek a sebesültek, a jobb vagy baloldali szomszédtól vagy a tiszt úrtól származó, szomorú hirt közlő levelek. „Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet!“ Most ennek van itt az ideje . . .

Ezzel is úgy vagyunk, mint a háborúval. Ezt ezzel, azt mással vigasztalják ? ... A vigasztalás forrásáig kell leásnunk a abból kell mindenkinek egyformán nyújtanunk. Mindenkinek annyit amennyit megbir. A fájdalom problémájával való viaskodás céljára legyen szabad Maurenbrecher Miksának: „Das Leidu c. történeti áttekintést nyújtó monográfiáját ajánlanom melyet a háború most tárgyánál fogva újra aktuálissá tett. habár még 1912-ben jelent meg. (E. Diuderichs kiadása Jena. Ara fűzve 3 Mk.) A vallás és a fájdalom oly szorosan összetart óznak, mint a virág a gyökérrel, amelyből sarjadt. A vallás után való vágyakozás a fájdalomban születik s a vallás minden törekvése arra irányul, hogy az eltűrt és véletlen szenvedést az élet, a boldogság, a jövendő szempontjából boldogsággá varázsolja. Ez a szerző kiindulási pontja. Azután végigvezet a görög tragödián, a biblián, az ázsiai vallások hangulatán hogy Schopenhauernél és Zarathus- tránál álljon meg. Nagyon instruktiv munka s nagyon tanulságos a vallásokat a szenvedéssel való viaskodá- sukban megfigyelni. A könyvet azonban gondolkozva kell olvasni s némi katytélával lehet csak ajánlani, mert szerzője szocialista s éppen n?m paposán gondolkozik. Neki a kercsztyénség túlhaladott álláspont. A szempont — azonban, amit felvet, a történeti áttekintés, amit nyújt, most mikor ránk is töméntelen szenvedés szakadhat — nagyon tanulságos.

Sokkal közvetlenebb hasznát lehet venni Jaeger: „Ich glaube keinen Tod“ (Stille Gedanken beim Heimgang unserer Lieben) c. füzetének. Megjelent (C. Troemers Univ. Buchhandlung kiadásában, Freiburg i/Br. Ara 50 Pf.) Ez egy igazán bölcs és körültekintő lelkipásztor munkája. Nem vájkál a sebekben, nem facsar könnyeket, hanem komolyan szembenéz az élet legbrutálisabb realitásával, a halállal. Számol a ma emberének a kételyeivel is, nem erőszakol rá át nem élt s megfoghatatlan igazságokat, hanem lépésről- lépésre vezeti a különböző problémákon át a megnyugvás, a halálon való diadalmaskodás felé! Ez a füzet nemcsak nekünk, hanem németül tudó hiveink106