Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-02-06 / 6. szám
6. szám. Tudom, a képzelet játéka fájón remegted meg sziveteket, hogy az ébredés ne legyen oly fájó, jertek ha e pajta alól is, de lélekben oda vezetlek, ahová ismerős papotok, rígi lelkipásztorotok szokott: az Üdvözítő elé, a betlehemi jászolhoz, az Űr zsámolyához! Hallgassátok meg, felolvasom nék- tek a szentírásból azokat az igéket, melyek un minden templomban elhangzanak, talán könnyebben beleéli magát Ielketek az ünnepi hangulatba, ha pap, lelkipásztor hijján egyik tisztetek prédikál is. A szent igék pedig ekként szólnak: Lukács II. 1 — 15-ig. A régi karácsonyi történetet hallottátok. Sok kedves emlék újul fel lelketekben! Engem azonban az egész történetből az angyali sereg szózata ragadott meg legjobban: Dicsőség a mngnsságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az eml erekhez jóakarat Figyeljétek csak az angyali szózatot! Az idők teljességében hangzott ez el, a Megváltó születésekor. S a Megváltó megjelenését valóban dicsőség és békesség követte. Én kedves atyámfia, édes felebarátom, nem tar od-e időszerűnek, szükségesnek éppen ma megfontolni ezt az angyali szózatot ? Dicsőséget, békességet hirdet az angyali sereg, mely az. Üdvözítő megjelenését követte; de amely dicsőség ma ismeretlen dolog, amely békesség, ma nem létező valami, mert ezt az Üdvözítőt, aki ezt a földre hozta, megfeszítette a rosszakaratú ember. És sajnos, nem egyszer feszítette Öt meg. Minden évben eljő az Üdvözítő, meg is születik, de sajnos az Úr születése csak látszólagos. Embe.társam! hogy ez igy van, egyedül csak Te vagy az oka, nem engeded, hogy a szivedben, lelked legmélyebb iéjiekében szülessék meg a Krisztus és éljen tebenned és Öt soha meg ne feszítsed! Békesség a földön! — mondta az angyali szózat. Ha körültekintesz embertársam, mit látsz? Látod a halálnak szörnyű aratását, olyan háborúban harcolsz, milyet a világ eddig elképzelni sem tudott ; jeltelen sírok, tcmetetlen holttestek, évszázadok munkájának romjai jelzik, hogy erre mi történt! Könny, sóhaj, fájdalom, sírás és jajgatás ami otthon maradt kedveseink sorsa! Nem hallatszik ma a boldog ige: Boldog, öröm-nap derült ránk, ma nem tud vigadni szivünk, nem, mert sok hajlék üres lelt, a nyomor verte fel tájékát és sok családnak esett le a feje-koronája! Én felebarátaim! — úgy ér;em, hogy újból elérkezett az idők teljessége. Elérkezett, hogy mindenki hallja nyitott fülekkel, nyitott szívvel és lélekkel : Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat! Drága Atyámfiái, én úgy látom, hogy ennek a nagy békétlenségnek, ennek a nagy háborúnak, 85 mi magunk vagyunk az okai. Mi gyarló emberek, akik a hozzánk a béke olajágával közelgő Krisztust szivünkbe nem bocsájtottuk be, Öt nem akartuk ismerni, eltaszítottuk magunktól, Öt megfeszítettük. Az eredmény az lett, hogy még gyarlóbbak lettünk. A szeretetlenség, az irigység, a rossz indulat, a bosszú s a rossz tulajdonságok sokasága lett úrrá a mi lelkűnkben, szivünkben. Az egyes ember rósz tulajdonsága átragadt az egész társadalomra, az egész világra ! S az eredmény, au borzalmas! Sok füstbe ment remény, megvalósíthatatlan terv, árvák, özvegyek, elhagyottak százezrei, megmérhetetlen könny és vér! Öli atyámfiai nem időszerű c most az angyali szózat, nincs e most itt az idők teljessége, hogy a nyomorult világnak odazengje mindennél hangosabban: Ember! eszmélj, figyelj! újból megszületett az Üdvözítő, halljad az angyali szózatot, véssed szivedbe mélyen : Dicsőség a magasságos menyekben Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat! Oh bárcsak megszületne a Krisztus ami szivünkben is, óh bál csak töltene el bennünket lel\ i békével, egymás iránt való jóakarattal, oh bárcsak hallaná meg az igész világ: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség es az emberekhez jó akarat! Amen Miatyánk stb. Az Úr áldjon meg és őrizzen meg mindnyájunkat, tegye Ö ami lelkünket a békesség lakásává, adjon erőt, bátorságot, hűséget és kitartást nehéz küzdelmünk megvívásához Amen. [fii Mit l kiteli „Hlíítsi ElPlW Sokat beszélünk a háborúról és még többet várunk tőle. Beszélünk sok káráról — ha nem is a legtöbbet, meg különösen arról a sok erkölcsi haszonról, amelyet lépte.;-nyomon látunk, nagy vallási feibuzdú- lásjól, gyakori és nagy templomba-járásról, — és azután beleszédülünk szinte, ha a háború bekövetkezhető nagyszerű kereskedelmi és ipari „konjunktúrái“-ra, a remélt nagymérvű gazdasági fellendülésre gondolunk. Ebben a felségesen nag) küzdelemben mindenütt csak hősöket, hőstetteket keresünk, a kisebb de azért szintén jelentőséges dolgok iránt nincs is most érzékünk, — ha meg van, eltompítani törekszünk, hogy csak szépet, csak jót, csak nagyszerűt — lásunk. A háború káraival szembe rllitjuk áldásait, és különösen a mi elzár- tan elmélkedő lelki világunkban megalkotjuk háborús filozófiánkat a háború erkölcsi egyenértékét. Kétségtelen, van ilyen, vagy ilyesféle is, de van más erkölcsi értéke is. Csak egyre mutassunk rá. Az állam megalkotta a mély szociális érzékről 80
