Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-12-25 / 51. szám
51. «szám. Himnusz a lélekről. Gnosztikus költemény alapján irta : Wolf József. Midőn gyönge gyermekkoromba’ Atyám mellett királyságomban éltem, Körülvett bőség, dús királyi pompa S vidám elégedettség vala részem, Szívem szeretti útra felszerelve, Napkeletről elküldték messze-messze, Hajlékából boldog gyermekkoromnak Nem üres kézzel, de elbocsátottak. Gyönge vállaltira kincsük bőségéből Egy gazdag, mégis könnyű terhet raktak. Sáraranyt Beth Ellaje vidékéről, Ezüstjét a hegyóriás Gacaknak, Indus rubint és Beth Kushan achátja Gyémánt, mely a vasat forgácsra vágja Jött mind velem; de ragyogó ruhám. Bibor tógámat nem adták reám. Nehéz szívvel, hogy útnak eresztettek Szívembe írták, hogy el ne feledje: Távol Egyptom földjén kell keresned, Ott ring a tó, a gyöngy ott szunyád benne Csörgő kígyó őrzi sziszegve, féltve, Ho&l el a gyöngyöt, visszanyered érte Bínöros tógád, ragyogó ruhád S királyi trónus vár itthon reád. S én mentem. Búcsút mondva napkeletnek Két hírnök jött velem, bátor, merész, Félelmes út veszedelmin vezettek. Én ifjú voltam s az út oly nehéz. Maisban hegyén, kelet Piacán át Elértem Bábelt, £arbu(g kőfalát Már Egyptom földjét taposta lábam S ott elhagyott az én két kísérő tarsam. A célhoz értem. Ott ringott a tó, Benne a gyöngy! Én csendesen megültem Vártam a jelre, mikor a kígyó Elszunyad, nehéz álomba merültem Ott őrködtem vigyázva, észrevétlen, Ruhám egyptomival felcseréltem. Hogy ne sejtse senki, ki ne találja Miért és honnan kerültem e tájra? De rám ismertek. Nem bírtam velük És csalfa cselük játékszere lettem, Szavuk megejtett, ízlett kenyerük, A drága gyöngyöt, mindent elfeledtem. Királyi voltom emléki elszálltak. Térdet hajtottam idegen királynak, Hazám feledve, elaludtam gyáván A feledés sötét, mélységes ágyán. Még én feledtem, szomorú sorsomnak Jó szüleimnél gyászos hire lett, Összegyűlvén országuk főbbje, jobbja Megírták hozzám ezt a levelet: „Atyád, a királyok királya, Anyád, kelet királyleánya, Küszönti alvó gyermekét, Ébredj, halld meg üzenetét! Emlékezz királyi nevedre Lásd meg rabszolga sorsodat, A drága gyöngy jusson eszedbe, Fényes ruhád meg ne tagadd, Bibor tógád, mely merő pompa Vár, hogy alakod körülfonja, Ragyogó trón üresen ott áll, Vár, hogy felette uralkodjál.“ Drága levél én levelem te, írása és pecsétje oly rokon Királyi sas szárnyára vette S hozzám repült gyors szárnyakon. Ahogy mohón kezembe fogtam Crupa szóvá válott I egot tan Almot riaszta, törve szét S meghallottam üzenetét. Emlékezém régi nevemre Láttam rabszolga sorsomat A drága gyöngy jutott eszembe A ringó, a mély tó alatt. Munkámhoz újra nekifogtam Kígyót bájoltain, dajkálgattam Bűvös álmot lopva szemére S a gyöngy a gyöngy enyém lett végre A drága gyönggyel vígan útrakeltem Vissza, hol hazám fényes napja süt, Meredek szírten, útlan rengetegben A levél, az én ébresztőm feküdt Ez hívott, vonzott, erőt ez adott Fénylett előttem, zendült, biztatott, Járatlan utak, útvesztőir)v által Vitt, vonzott a szeretet hatalmával. Vitt vándorútam el £arhufrg mögött És Babylon is maradt mellettem, A nagy Maisban fellegbe öltözött S kelet Piacán új csodára leltem. A part mentén, hol a hajók pihennek S hullámzik, nyiizsg kalmár hada keletnek Ott várt atyám ifl^t kincstartója Kezükben köntös,biborszínű tóga. Az én ruhám. Mintha csak tükröm lenne Magamnak látom, érzem én vagyok, Csodás ruha, enlényem fénylik benne Rám ismerek, amint felém ragyog. Színe a drágakővel versenyt villog, Minden öltésén gyémánt fénye csillog, Rá festve a királyok nagy királya, Beszélő köntös ez, csodák csodája. 809 810
