Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-12-18 / 50. szám
50. szám. „Micsoda rettenetes bátorság a sansculottismusban is Isten müvét látni.“ Hogy mennyire igaz e fölkiáltása, vegyünk ne sansculette-kat, hanem például komitácsi- kat. Ezekről is el lehet mondani Carlyle szavait: Egy más dolgot is megértesz belőlük, azt, hogy ezek is Istentől jöttek, mert hiszen nem voltak-e ? Ez az egyik a három közül, amit Carlyle idézett gondolataiból ki akarunk emelni. Minden, ami volt, amit az idő létre hozott, az Carlyle szerint Istentől jött. Ami már megvolt, azt nem lehet letagadni, mert tény, történet. És mindenben és minden időtől fogva az ő keze munkál a dolgok mélységes mélyében, rettenetesen és csodálatosan, ma és kezdetben egyaránt . . . Mily harmonikus Carlyle theologiai fölfogása. Nincs benne semmi zavaró hang, disszonancia, csupa összhang az egész a világ mindenséggel. Bizonyára a mostani világháború is belesimult volna szépen Carlyle theo- logiájába. A theologusoknak többet kellene tanulmá- nyozniok a történészeket és történetfilozófusokat, hogy eltanulják tőlük — már akitől — Isten keresését a történelemben. Mert valami nem elég, hogy Isten munkálkodik a természetben és a történelemben, hanem a mikéntet is meg kellene tudakolni a hívő természettudósoktól és történészektől. Persze ezzel nem mondottuk azt, hogy éppen a theologusok nem lehetnek jó természettudósok és történészek. A háború theologiájában igen hasznos tanulságokat lehetne nyerni, ha a történetfilozófusok theologiai állásfoglalása termékenyítené meg azt. Mert mindkettő a maga körében ugyanazt teszi: az élő Isten nyomdokait keresi abban, ami volt, (történész) vagy pedig abban, a mi volt és van (theologus). Ez az egyik megjegyzésünk. A másik, amit ki akarunk Carlyle idézett szavaiból emelni az, hogy minden, még az ember haragja is öt dicsőíti. Megint a csodás harmóniára gondol az ember Carlyle theologiájában. Az ember haragja számára nem képez botránykövet. Hogy jutott Carlyle ily gondolatokra? A történelem tanulmányozása közben ? Hol még a múlt rosszában fel tudta ismerni a jót ? Fölismerete mondjuk a XV. század eredményeiben az előző évszázad tévedéseinek áldását? Az ember haragja is Istent dicsőíti, tán azt jelenti ez, hogy egy vagy két évszázad múltán fölfedezte a történelemben az emberi harag isteni misszióját? Mily sokat is tanulhatna a theologus a történésztől, ki nem percekkel, hanem évszázadokkal és évezredekkel gondolkodik, mennyire kiszélesítené ez, mennyire megistenítené ez theologiai távlatait! Az örökkévalóságba a kicsinyes gondolkodás nem hatol be soha! A harmadik megjegyzésünk Carlyle theologiájára az, hogy misztikus. „Azonban megmérni ezt a megmérhetetlen dolgot s amint mondják kimagyarázni s redukálni azt egy holt logikai formulára, meg ne próbáld!“ Isten nem definició. Szemlélődni, gazda- gozni, sokat gondolkodni, keveset beszélni „vagy ha mást nem, mulattasd és gyönyörködtesd magadat aszerint, aminő képességed van.“ Istenből sokat megélni, mennél többet. Az nem baj, ha az éleményekre nincs magyar, német vagy japán szó. Csak az élemény 795 legyen meg, az a gazdagság, bőség, nem a szó. A logikai formula gyilkolja és vérét csapolja az éle- ményeknek. Ezt „meg ne próbáld.“ Az élő Isten nagy és fölséges, örök és kimondhatatlan, kibeszél- hetetlen . . . Ebben a néma kibeszélhetetlenségben is mennyei poézis mosolyog. . . . Annál több a varázsa és bája, mennél inkább belénk élte magát és mi annál kevésbé tudjuk kimondani. Csak azt érezzük, hogy rabjai vagyunk, benne élünk, mozgunk és vagyunk, ha elfordulunk tőle, szemben találjuk magunkat vele, ha futunk előle utolér, mint a holdas árnyék ... és mégse tudunk róla képleteket csinálni, őt logikai formulába zárni, hanem mindarra a sokra és nagyra, bőségesre, örökkévalóra, ami belőle bennünk életté lett és ami belőle lelkűnkhöz még csak ezután fog érni és ami nélkülünk, előttünk és utánunk megvolt, megvan és meglesz: O maga: minderre mi szegényesen csak azt tudjuk mondani: Isten . . . Isten! . . . Ismételjük: annak, aki a háború theologiájának emberfölötti munkáját meg akarja oldani az emberiség számára maradandó emlékül, hasznos útbaigazításokat fog adni a hívő történetbölcsész theologiai világnézete. Gyűjti: E J. IRODALOM. Egy tankönyv kálváriája c. cikk visszhangot keltett. Két beérkezett hozzászólást közlünk: * Tárgyilagos észrevételek az Evangélikus lap 1915. december hó 4-ikén megjelent számában Dr. Szelényi Ödön. „Egy tankönyv kálváriája“ című megokolt keserűséggel írt cikkére és a nagytiszteletű szerkesztőségnek erre vonatkozó kitűnő jegyzetére. Dr. Szelényi Ödön kézikönyve jó. Annak találták derék bírálói és ajánlói. Én is csatlakozom hozzájuk. Igaz, többet tartalmaz, mint a tanítás terve a Vili. osztályban kíván, a keresztyén erkölcstanon kívül még a keresztyén hittant is tárgyalja. De ez csak a könyv előnyére válik, a mennyiben a dogmatika és ethika az ember szellemi életének egységében leli alapját. Az ember ugyanis nem táplálhat magában világnézetet, a melynek meg nem felelhetne életfelfogása. A kézikönyv szerzője méltó elismerést, sőt pályadíjat nyert, mert könyve protestáns paedagógiai irodalmunkban ritkítja párját, A könyvet jónak találták és approbálták, de csak két évre. Az után átdolgozandó. Ha a könyv jó, ha azt approbálták, akkor azt ne tessék két évre approbálni, hanem legalább kétszer két évre. Addig bírálják újra, közöljék a szerzővel a szakbirálók paedagógiai és didaktikai észrevételeiket s a szerző bizonyára köszönettel fogadja a jó tanácsot. Hogy a könyv terjedelmes, az csak dicséretére válik. A leendő theologiai hallgató abban jó bevezetést talál a hittudományba, a filozófia leendő hallgatója is sok jót talál e könyvben, hasonlóképen a leendő joghallgató is. Persze a hitoktatónak erősen kell készülnie az egyes paragrafusokra, jól kell forgatnia a bibliát, az egyházi és világi irodalmat, sőt az egyetemes irodalmat is. Ezt követeli ennek a könyvnek egyik kiválósága s azt bizonyára örömmel fogadják a hitoktató urak is, mert hiszen a protestáns egyház jeligéje a haladás. A könyvet továbbra is approbálhatják, a nélkül, hogy a szerző ez ügyben kérelmezne. Ezt mi, a könyv pártolói kérjük, s meg vagyunk arról győződve, hogy azt a t. tanügyi bizott796
