Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-12-11 / 49. szám
EVANGÉLIKUS LÄP 49. SZ. EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMA KÚT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. ^ 1915. DECEMBER 4-cn. 1915.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. főszerkesztő; SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ; SZIMONIDESZ LAJOS. FÓMUNKATArsak: HORNYÁNSZKY ALADÁR L1C. FIZÉLY ÖDÚN ÉS ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés «ára: Egész évre 12 k. fél évre 6 K. Egyes szám «ára 30 f Hirdelés dija: Egész oldal 28 K Kiset b hirdetéfck (rályázatok) minden szava G. filler. - Többször megjelenő LirdeléseknO megfelelő árengedmény. Tartalom: L : Kit várunk? Alberti F.rnfí: A vallás és a háború. S:. L. • A háború hatása a pápaság pénzügyeire. //. A'.: Katonáink lelki gondozása Przemyslhen. YdmhSr.j Annin: A Kúrán és a tudomány. Külföld. Irodalom. — Különféle. — Szerkesztő közlesei. Hirdetések. Kit várjunk? Máté cv. !*,. „Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk ?" Keresztelő János kérdésének meg volt a maga egyéni jogosultsága. A Messiás-várás különböző for- inákban nyilvánult meg, a hit nefti teljesen egyöntetű, minden részletében azonos képet alkotott a Messiásról, akinek el kell jönnie, akitől üdvöt, boldogságot, paradicsomi állapotokat reméltek. A Messiás volt a hazafias zsidó várakozás megtestesülése. Fgy elnyomott, sokat próbált, sokat szenvedett nép nem a megnyugvásban és a megadásban keresi a boldogabb jövendőt, hanem hősről, deli királyfiról, Jesse gyökeréből sarjadó szép virágszálról, a nagy Dávid király méltó örököséről álmodozik. A Messiást várták azonban azok is, akik tudták, ho^y a földi élet és minden hatalom csak „hiábavalóságok hiábavalósága* s a mennyországban látták lidvösségöket. Ezek szent elragadtatással az ég felhőiben látták megjelenni Isten küldöttét s nem földi országlást, hanem végítéletet vártak az Úr felkeutjétől. Jézusban ez a várakozás testet öltött, de hogyan elégíthette volna ki a názáreti próféta ezt a két irányú várakozást? Nem csoda, ha jobbról is, balról is azt kérdik felőle: ez e az, aki eljövendő? A dogmatikus Messiásfogalom hívői egyik táborban sem lehettek megelégedve azzal, hogy ideáljukat Jézussal azonosítsák. A Dávid fiát várók számára nagy csalódás lehetett Jézus szelídsége, leereszkedő, megértő szeretete a nyomorultak iránt, az „Ember fiában“ reménykedők pedig bizonyára nagy n nélkülözték fellépésében azt a grandiózus theatralis beállítást, ahogy Írásaik a Messiás megjelenését elgondolták. A külsőségek hiánya miatt vagy nem ismertek rá Jézusban a Messiás-eszmény megtestesítőjére, vagy pedig kétkedve kérdezték : Te vagy-é az, aki eljövendő? Jézust ezek a kételyek nem érintették. Ö ment a maga útján. Üdvösséget hozott és az emberek megváltója lett, nem azért, mert családfáját Dávid királyig tudta felvinni, vagy mert úgy jött, ahogyan azt hitet és reménységet betűből merítő kegyesek hitték, hanem azáltal, hogy szent hittel odavetette magát a mennyei Atya karjába s erre a hitre tanította szavával és példájával az embereket. Azután pedig szívében ott égett a szeretet tüze, amelyből mint oltári tüzből szent zsarátnokokat adott ami szívünkbe is... Messiás, megváltó, üdvösséghozó volt. Nem a régi várakozást elégítette ki, hanem a próféta gyarló köntösében földi nyomorúságokon magát tultevö erő, Isten jóságában való sziklaszilárd hit és szegény nyomorult embertársait is testvérként magához ölelő szeretet képében hozta magával azt, amire földi vándorutján szüksége volt. Ez az. amire nekünk is szükségünk van? Felé fordulva kérdezzük-e tőle mi is azt, amit Keresztelő János kérdezett, vagy pedig tegyünk kétkedés nélkül vallást róla azt mondván: Hova mehetnénk Uram tetőled, örök életnek beszédi vannak tenálad?!... A kérdés ma helyesen így hangzik: Te voltiil-c az, aki eljövendő?... A felelet pedig akkor lesz kielégítő, hogyha eszményeinket mi is sorra feltaláljuk a történeti Jézusban. Noha ennek a múltba tekintő, a múltból táplálkozó vallásosságnak meg vannak a maga veszedelmei és csalódásai, abban az egy pontban a történeti valóság nem hagy cserben bennünket. Az ember = önmagunk megnemesítése után való vágyódásunkban a Krisztus követése még mindig járható és célravezető ut . .. Igaz, hogy számunkra a megszokott külsőségek már nem sokat mondanak és ezt a követést nem a szer- zetés ideál megvalósításában, sem a biblikus szíik- látkörűséghez való ragaszkodásban, hanem a történeti Jézus emberi nagyságának az utánélésében látjuk. A négy evangéliumból nem domborodik ugyan minden ellcnmondás és stilszerűtlenség nélkül egy és ugyanaz a kép és karakter, de minél közelebb jutunk hozzá, 774 773
