Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-12-11 / 49. szám
49. szám. annál beszédesebb, annál elevenebb lesz és mindjobban rabjává tesz bennünket. És ha volna száz más lehetőség, Jézus vallásának, evangéliumának még most, a világháború közepén is meg van a maga jelentősége, hívőnek most is üdvösség, Istennel megbékélésre, benne való szent megnyugvásra vezető uí az. Igazságszeretet, energia, Istenbe vetett bizalom, szenvedésben való megalázkodás s mindenekfelett mások nyomorúságának a tökéletes átértése és vállvetett küzdés — ezek ennek az evangéliumnak a fundamentális, üdvözítő erejű tételei. Ilyen erők után vágyakozunk. Ezeket találjuk meg Jézusban. Sz. L. A vallás és a háború.* Mélyen tisztelt közönség ! A nagy háború legközvetlenebb okait mindnyájan ismerjük; megmondották nekünk azokat a politikusok, megsúgta nekünk azokat a hazafias érzésünk. De a vallásos ember ezen felvilágosítással még meg nem elégszik, hanem tovább kérdezi, — mint a világon minden esemény — az Isten akaratának a ténye-e ez a háború is, avagy oly esemény, mely az Isten akaratával ellenkezik? Mikép egyeztethető össze a gondviselés bölcsességével ez a rémes és esztelen pusztulás, a mennyei Atya végtelen szere- tete mikép engedheti meg, hogy ártatlanok milliói szinte elviselhetetlen testi és lelki fájdalmak által gyötörtessenek, önhibájukon kivü! kimondhatatlan nyomorba jussanak és ily hihetetlen tömegekben kínos halálukat leljék? És a mikor ezt kérdezzük és a nagy világégést a vallás szempontjából vizsgáljuk, előttünk áll a theologiának újabban legvitatottabb problémája: Vallás és háború! Isten és háború! Van-e ezeknek egymáshoz közük és ha igen, minő? Helyesli-e a vallás a háborút? Ezen felette tanulságos és épületes problémáról, valamint ezzel kapcsolatban a háborúnak a vallásosságra való hatásáról legyen szabad néhány szót mondanom. Kezdetben a primitiv kultúra népeinél a vallás harcias jellegű, az istenek hadi istenek voltak. A vallás a háborúval oly szoros kapcsolatban volt, hogy a háború a vallásos életnek egyik megnyilvánulása. Az embereknek fentartásuk érdekében a háborúra állandóan szükségük volt, ezen háborúik sikere érdekében, a hadi istenek segítségére voltak utalva és vallásuk leginkább abból állott, hogy iparkodtak ezen hadi isteneik kegyét a maguk részére biztosítani. Később, a mikor a vallásban mindinkább erkölcsi vonások foglaltak helyet, a háborúnak és a vallásnak ezen szoros kapcsolata meglazult, de azért soha meg nem szűnt. Az egyes vallások a háborúval szemben különböző álláspontot foglalnak el. * Lapunk 26. számában írtunk az ipolysági vallásos összejövetelekről, amelyeken Alberti Ernő és Molnár Gyula kir. törvényszéki bírák tartanak előadásokat. Ezt a tanulmányt szerzője október 24-én olvasta fel az ipolysági templomban. (Szerk.) A budhizmns a háborúról tudni sem akar; szerinte a háború a külvilágra tartozik, a mely elől el kell zárkózni, és a zavartalan, teljes nyugalomra kell törekedni. A mohamedán vallás a háborút szentnek minősíti és azt a követőinek vallási kötelességévé teszi..Allah ügyéért kiontott egy csepp vér üdvösebb mint két havi ima és böjtölés és a ki a csatában elesik, annak minden bűne meg van bocsátva. Positiv álláspontot foglal el a háborúval szemben a zsidó vallás is. A bibliában az ótesiamentom sok háborúnak a jogosságát ismeri el; itt sűrűén találjuk a szentnek mondott háborúkat, a mikor az Isten is beleavatkozik a háborúba, hol akként, hogy a választott népével viaskodik, hol akként, hogy a tőle elpártolt népét idegen népek győzelmével sújtja. Az iijtestamentom a szelídséget és a türelmet ajánlja, de az önvédelem jogosságát, sőt kötelességét kétségbe nem vonja. Az anyagi előnyök elérése végett vívott háború a bibliai felfogással határozott ellentétben áll, azonban a jogtalanság ellen és az erkölcsi javainak megóvása érdekében vívott háborút a biblia az Isten háborújának minősíti. Jézus az igazságot, a szeretetet és a megbocsátást hirdette, éppen azon három eszményt, a melyet a háború sárba tipor. Az első keresztyének elleneztek mindenféle katonáskodást. A középkor keresztyénsége a háborút a biblia tanításával ellenkezőnek nem tartotta. A keresztes háborúk hangos bizonysága annak, hogy a keresztyénség a háborút megengedhetőnek, sőt dicsőségesnek tartotta a mikor t. i. eszményi javak védelméről vagy megszerzéséről volt szó. A keresztyén vallás tehát egyfelől a felebaráti szeretetet és a földre eljövendő Isten uralmát hirdetvén, a háborút kárhoztatja, másfelől azonban megengedi, hogy a jó és a rossz közötti feszültség erőszakos kiegyenlítése sokszor elkerülhetetlen. Vannak végül oly vallásfelekezetek, a melyek — mint például a nazarenusok, vaidensiek, a quäkkerek stb. — a háborút annyira elitélik, hogy még a fegyveres szolgálatot is megtagadják. A mi a vallás szolgáinak, a papoknak a háborúban való részvételét illeti, azt látjuk, hogy hazánkban II. Endre király arany bullája és azóta számos törvény a főpapok, honvédelmi kötelezettségét megállapítván, kötelezte őket, hogy ha az országot ellenség támadta meg, katonáikkal a király segítségére jöjjenek. Történetünk számos vitéz főpap harcáról tanúskodik. Ma a papságot a fegyveres szolgálat alól a törvény felmenti. Látjuk azonban, hogy a mai világháború sok papot arra késztetett, hogy a haza védelmére fegyvert ragadjon. — Olvastuk az újságban, hogy egy ferencrendi kolostor növendékei, a debreceni kálvinista papok, a pozsonyi lutheránus theologusok felcsaptak katonáknak. Láttuk tehát, hogy az egyes vallások a háborúval szemben a legeltérőbb álláspontot foglalják el. A fogalmainkat messze felülhaladó óriási zivatar, mely most egész Európán keresztül zúg és a melynek féktelen hullámai a népek lelkületét fenékig felkavarta, a háborúnak a valláshoz való viszonyát ismét felette aktuálissá tette. Az emberek vallásos kedélyét sokat 775 776
