Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-11-06 / 44. szám
koronát összegyűtteni, fölösleges is lesz majd, hogy ezt 100 éven át kamatoztassuk, — hisz úgyis mindig gyarapodni fog, — hanem amikor ez „öröm alap“ eléri az 1000 koronát, ez időtől kezdve használjuk fel a kamatokat egyházunk javára. Valósítsuk meg ez egyszerű tervet, adjunk a népnek minél több alkalmat az egyház iránti áldozatkészség megnyilvánulására, teremtsük ez alapot önmagunk nemes ambitiójából s a hívek áldozatkészségéből. Budapest. Farkas Győző ev. esp. s. lelkész. SZEflLE. A mi lelkészegyesűletünk. Múlt számunkból helyszűke miatt kimaradt a lelkészegyesület gyűlésének a programmja. Ezt e helyen pótoljuk, hogy a tárgy- sorozatra mindjárt egy pár megjegyzést is tehessünk. A gyűlést bevezeti Paulik János irásmagyarázata. Elnöki megnyitót mond Raffay Sándor. A nagygeresdi egyezség megszüntetése folytán szükséges teendőkről tart előadást Vargha Gyula esperes. A tábori lelkészség kérdéséről beszél Janossy Lajos esperes. A lelkészség anyagi érdekeit előadja Gyürky Pál esperes. Az ausztriai protestáns egyházak alkotmányát ismerteti Sztehlo Gerő beszterczebányai lelkész. A kerületi lel- készi értekezletekről érkezett jelentéseket és az azok alapján hozandó határozatokat előterjeszti Bándy Endre főjegyző. Titkári jelentést tesz Noszkó István. A pénztár állapotáról beszámol Vitális Gyula. A választmány határozatait ismerteti Noszkó István titkár. Végül a végleges tisztikart és választmányt fogják megválasztani. Utólag ez a tárgysorozat még egy előadással bővült, amely ha jól emlékezünk: a nemzetközi élettel fog foglalkozni. Ez ellen a tárgysorozat ellen indokolt egy pár aggálynak a kifejezése. Úgy látjuk, hogy a lelkész- egyesület nem a „festina lente*, hanem a „sokat markolás“ álláspontjára helyezkedik. A tárgysorozat úgy indul, hogy még az egyetemes gyűlését is lepipálja. Csupa olyan kérdések szellőztetését helyezi kilátásba, amelyek az egyetemes gyűlés legkeményebb diói lesznek. Mifelénk egyszer szoktak csépelni. A lelkészegyesület tárgysorozata jóvoltából az idén (s ezentúl mindig?) a többször való cséplés áldásában lesz részünk. Ha ezek a tárgyak vitális lelkészi érdekeket érintenének, akkor Isten neki. Ellenben a nagygeresdi egyezség megszüntetésével járó feladatok előírása igazán nem lelkészegyleti, hanem egyházhatósági intézkedést kíván. Ugyanígy áll a dolog a tábori lelkészség kérdésével is. Kivételt ez a kérdés csak abban az esetben képezne, hogyha a tábori lelkészek fizetésével, helyettesítésének a költségével és más ilyen aprólékos 695 dolgaival foglalkoznék az előadó, Az ausztriai protestáns egyház ismertetése szintén nem sürgős elintézésre váró lelkészegyleti probléma. Ugyanez áll a háború után való nemzetközi kilátásokról is. A fontos dolgok alighanem összefoglaló pontok alatt vannak eldugva. Mi soha a lelkészi fizetések kérdésével túlon-túl nem foglalkoztunk, de azt hisszük, hogy a lelkészegyleti tagok nagy része szívesen elengedné akár az elnöki megnyitót is egy kis korszerű drágasági pótlékért vagy csupán egy elfogadásra némi reménnyel biró ez irányú javaslatért. Ott van a gömöri ref. lelkészegyesűlet feltétlenül megszívlelendő indítványa. A burkoltan szaporodó hiványcsonkitásokkal szemben, ezt zászlajára tűzhetné az egyesület. Egyelőre ilyen aprólékos, szervező, talajt előkészítő, kis sikereket nagyszabású szereplések kedvéért el nem szalasztó munkára volna szükségünk. Ilyesmi szerezhetné meg a legbiztosabban a most még nem általános bizalmat az egyesület és vezetői számára. A nagy akarásokban mi már nem tudunk bízni. Tessék tanulni a reformátusoktól. Aki a debreceni lelkészegyleti gyűlésen ott volt — egyenesen felejthetetlen benyomásokat szerzett. Ott ez a kicsiben való munka folyik. Lépésről-lépésre igyekeznek előre vinni a lelkészi kart. De áll is a monumentum, a több mint egy milliót érő Kálvineum. Az, hogy Baltazárt a lelkészek igazán példátlan szerelete a püspöki székbe emelte, csak méltó elismerése volt Baltazár nagy szervező képességének, vezéri talentumának és — sikeres munkájának. Mi ilyen tárgysorozatokkal nem a lelkészek ügyeit szolgáljuk, ezekkel a lelkészegyletet az egyetemes gyűlés előszobájává, külön lelkészi tanácstermévé tesszük. Amire nincs sok szükség. Foglalkozzék a lelkészegyesűlet speciális lelkészi dolgokkal, ne az egyetemes gyűlést imitálja. A gyűlés előkészítésére is van egy megjegyzésem. Ha a lelkészegyletnek u. n. gregárius papokban gyökerező vezetői volnának, akkor tudnák, hogy ezek már torkig vannak a csupán beavatottak számára érthető és élvezhető gyűlésekkel, ahol olvasatlanul és látatlanba fogadnak el fontos jelentéseket, első hallásra „tárgyalnak le“ nagy horderejű és bonyolult kérdéseket. A lelkészegyesület a roszban hűségesen a köz- igazgatás nyomában jár. „A lelkészség anyagi érdekei* — ez egy pont. De hogy mi van benne — az csak benső emberek számára tudható. Holott ehhez a kérdéshez hátha hozzászólna egy kongruás pap is?! . . Csakhogy miután neki nem állanak a rendelkezésére a különböző számítások s miután sem az eddig megjelent egyetemes gyűlési jegyzőkönyveket, sem a nyug- dijintézeti szabályzatokat és a zsinati előmunkálatokat, sem pedig az összes egyházi lapok egy pár évfolyamát fel nem viheti, inkább hallgat. A gyűlés idejére nézve ajánlatos volna, hogy ne 696
