Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-11-06 / 44. szám
44. srám. legyen a lelkészegyesületi gyűlés az egyetemes gyűlésnek mindenkép függeléke. A pénzkérdés nem mindig a legokosabb és legutolsó érv. Különösen közügyekben és nálnnk evangélikusoknál nem az. Ha mi valamit akkarunk, akkor azt nem novemberben kell kezdenünk, hanem márciusban vagy májusban. Akkor minden fokozaton megrághatjuk a tervünket és egy évi haladék nélkül felvihetjük dolgainkat akár az egyetemes gyűlés elé is Ilyen és hasonló korrektúrák csak hasznára válnának az egyesületnek és általa lelkészi karunk egyetemes érdekeinek, Azonban kérdés, hogy szívesen veszik-e az ilyen jókodást? Végezzék tehát úgy a dolgukat, ahogy tudják. Sit venia verbo. Nem magamért, hanem a lelkészegyesületért irok egy pár szót Duszik Lajosnak az Ev. örálló 44. számában megjelent kedélyeskedö cikkéről is, amelyben „a M. E. L. E. egyik ideiglenes aljegyzői“ minőségében azt állitotta, hogy alighanem magam is prímás akarok lenni, azért kritizálom a mostani vezetőséget. Ezt a gyanúját megtoldotta azzal a prognosztikonnal, hogy ha majd az egylet lábra áll, akkor én is igyekezni fogok arra, hogy le ne maradjak a hátáról. Némi szégyenkezéssel utasítom vissza ezt a feltevést. Se Raffay, se Duszik, se a többiek ne ringassák bele magukat a „beati possidentesek“ azon boldog meggyőződésébe, hogy olyan nagyon irigy vagyok rájuk. Igaz ugyan, hogy önérzetet és önbecsülést nem kérek egyiküktől se kölcsön, de azért aludjanak egész nyugodtan. Nem irigységből kritizálom őket. A helyükre se akarok ülni. Az én kritikámnak az a kulcsa, hogy én a lelkészek (tehát a magam) érdekében is több munkát és több eredményt várok azoktól, akik a magok számára foglalták le a lelkészegyesület bizalmát és élvezik tisztségeik, címeik díszét és fényét, mikor cikkeikben és másutt a lelkészegylet funkcionáriusai gyanánt lépnek fel. Az ellen azonban nem a magam, hanem az egyesület érdekében tiltakozom, hogy a lelkészegyesület bármely funkcionáriusa prófécia-formába burkolt gyanúsításával karakteres ember számára az egyesületbe való későbbi belépést lehetetlenné tegye. A saját személyükkel nem szabad annyira az egyesületet azonosítanak, hogy ezt tenni merjék. Ki mikor lép be, az az ő dolga. Eljöhet még az idő, mikor az egyesület mostani ideiglenes funkcionáriusainak egy része belátja, hogy számukra a lelkészegyesűletben nem terem babér, akkor hátha lesz még szükség valamelyik távollevőre?! Kicsinyes és hozzánk nem méltó dolgok biz’ ezek. De mit csináljunk?! Védekezni az ilyen gyanú ellen is kell, mert végül az, aki gyanakszik még azt hihetné, hogy neki van igaza. Nagyon téved. Mi ugyan hívei vagyunk a lelkészegyesület reformációjának, még pedig in capite et membris“, de nem Raffay Sándor 697 vagy Duszik Lajos miatt. Nekünk ugyanis nagyon mindegy, hogy szeméiyileg ki a lelkészegyesület elnöke vagy aljegyzője. Ez másra nnézve lehet exisztenciális kérdés, — nekünk nem az. Mi a lelkészegyesűlet jövőjét hordjuk a szivünkön. Sí. L. r*—" rrinm-i—nrywnr! »------r ~r».riirin_r_rri~i—nn K ÜLÖNFÉLE. Hősi halál. A győri ev. gyülekezetnek újból van gyásza: f. október hó 14-én elesett a volhynai harcokban derék tanítója Lóránt József — másik tanítója Macker Béla már a múlt ősszel hunyt el ugyancsak a csatatéren. A Magyar Prot. írod. Társaság debreceni gyűlésén (okt. 27.) Zsilinszky Mihály olvasott Tisza Kálmán egyéniségéről szóló tanulmányából két érdekes részletet. A társaság elhatározta, hogy nyomda és könyvkiadó hivatalt szervez részvénytársasági alapon. Ennek a nyomdának a feladata volna a hivatalos és egyéb protestáns nyomdatermékek előállítása; működésének a koronája azonban a magyar biblia kiadása volna. A bibliatársulat szervezése tekintetében nem tett lépést a társaság, mert a kiküldött hét tagú bizottság nem készült el a jelentésével, miért is a kérdés továbbra is nyilvántartódik. Az Orsz. Protestáns Szövetséget lelkes támogatásban részesíti. Az egyesületi tagdijhátralékok 24000 koronára rúgnak; behajtásukat komolyan szorgalmazni fogják. Az egyesület nyomtatványainak a forgalma a sok ingyen osztogatott könyv miatt megnagyobbodott. Az egyesület egyházi elnöke Baltazár Dezső dr. lett; megválasztották ezenkívül az új tisztikart és választmányt is. Az Országos Ref. Lelkészegyesület közgyűlése iránt nagy volt a tagok érdeklődése. Ez a gyűlés meg is érdemelte ki is elégítette az érdeklődést. A vármegyeház gyönyörű termét egészen megtöltötték a megjelent tagok. Baltazár püspök a maga, fenséges, szoborszerü nyugodtságával, pompás szónoki készültségével, vezetésre területiségével a legpompásabb elnök, akit valaha láttunk. A tanácskozásokat gyönyörűen előkészítette. Senki sem ötöl-hatol, minden tárgy előadónak van kiadva, aki temperamentusan, frissen és röviden előadja a maga mondanivalóját, sehol semmi kertelés, felesleges, készületlenségre valló szószátyárkodás, a választmány által előkészített határozati javaslatok a fején találják a szöget, a közgyűlés tehát gyorsan határoz. A közgyűlés szép munkát végez. Dr. Ferenczy Gyula nagy prespektiváju jelentésben foglalta össze az elmúlt évnek lelkészi szempontból fontos eseményeit, azután sorra kerülnek mindazok a dolgok, amikkel az egyesületnek foglalkoznia kell. Kiss Ferenc, a Kálvineum éltető és irányitó szelleme beszámol a Kálvineumról, mely több mint egy 698
