Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-10-16 / 41. szám

41. szám.

térfogata is, amely még kisebb ugyan a jelenkor emberénél, de már sokkal nagyobb a majmokénál, mert mig az utóbbiak koponyatérfogata a legkedvezőbb esetben is csak 600 cm3, addig a jégkorszakbeli emberé, még a fejletlenebb, az ősszülőkhöz legközelebb álló Homo Neanderthaliensisé is, már 1220, 1233, 1260, sőt a jelenkor emberét meghaladólag 1626 cm3, mint a híres chapellei leletnél, míg a mai emberé legfeljebb 1598 cm3.

Az ősembert annál talán még sokkal meggyőzőbben bizonyítják állati származásunkat az emberi magzaton és annak fejlődésében észlelt megfigyelések. Az ember fejlődése is, éppen úgy, mint minden többsejtű állaté, a megtermékenyített petesejtből veszi kiindúlását s ugyanazokon az első alapfolyamaíokon: csíralemezek és ősszervek képződésén át jut el a végleges szervek kialakulásának állapotáig A petesejt„szíktömlőt fejleszt, mintha szikben bővelkednék, akárcsak a tyúktojás.“ Ez bizonyiték arra, hogy az ember egyik távoli őse csőrös-emlősféle állat volt. Azután: „A fiatal, pl. 4 hetes emberi magzat külső testidomában annyira hasonlít egy ugyanolyan fejlődési fokon levő emberszabású majommagzathoz, pl. a gibben-magzathoz, hogy szinte nehéz megkülönböztetni őket egymástól.“ A legnagyobb furcsaság azonban, amelyet az emberi magzaton találunk, „a múlandó gerinczhúr, mely a lándzsahal és az alacsonyrendű körszájú halak állandó vázát tükrözi elénk; ilyenek a nyak kopoltyúivei s a bennük futó aortaívek: a vízben élő ősi alakról reánk maradt örökség; ilyen a maradó vese fejlődését megelőző két vesefeléség: az elővese és az ősvese, a halak és kétéltűek végleges veséjének múlandó megismétlése.“ További hasonlóságok: az emberi magzatot az ötödik hónaptól fogva „sajátszerű finom, pehely- szerü szőrözet,“ u. n. „lanugo“ fedi, mely később kihull, úgy hogy a későbbi haja és szőre egészen új képződmény; „élete 1—3. hónapjában törzse alsó végén szabadon előugró farka van.“

Egy tudós vizsgálatai szerint „a gorilla magzata rövidebb farkú, mint az emberi magzat.“ Ez utóbbinak az első 2—3 hónapban épen olyan a többi ujjtól elálló lábhüvely ujja van, mint a majomnak. Általában „az anthropoid majmok s az ember között az embrionális és ifjú korban sokkal nagyobb a hasonlóság mint később. Az eltérő növekedés az emberszabású majmoknál az első zápfog kibúvásától kezdődik. E perctől fogva az állat agyvelejének fejlődése abban marad, szemei fölött homloklécz nő, állkapcsai előretolódnak és csontjai durva, vaskos jelleget öltenek. Végül, ha megemlítjük, hogy a terhesség az embernél majdnem ugyan olyan körülmények között és ugyanannyi idő alatt folyik le, mint az emberszabású majmoknál, az emberi és a majomi magzat közölt lévő hasonlóságok sorozatát befejezhetjük.

Huszágh Gyula.

647

SZEHLE.

A prófécia mint tudomány. A „Das Freie Wort“ c. szabadgondolkodó folyóirat 1915. évi májusi számában felhívja a figyelmet Stromer von Reichenbach Frigyes báró magántudós nagyon érdekes tanulmányaira, aki rengeteg történelmi tanulmány után rájött arra, hogy a népek fejlődése és sorsa sem véletlen események láncolata, hanem époly töryényszerű folyamat, mint például a csillagok pályája a világmindenségben. Aki ezeket a törvényeket ismeri, az abban a helyzetben van, hogy a meg nem történt dolgokat e törvények előrelátható hatását kiszámítva megjövendölhesse. Ez a jövendölés nem sejtés és találgatás, hanem tudományos következtetés jellegével bír. A nemes báró a történeti események törvényszerűségének a felfedezésével egy új tudománynak, az úgynevezett „historionomiának“, magyarul a történet törvényeinek a tanáról szóló tudománvmk a megalapitójává lett. Erre a tudományra úgy jött rá, hogy éveken át tanulmányozta a világ összes népeinek a történetét s különböző történeti tényeknek az összehasonlítása alapján ki próbálta számítani a német nép jövőjét. A világ összes népeinek és országainak a történetéből 60000 történeti adatot gyűjtött össze, ezek közül 22350-et mint különösen fontosat külön választott s ezekből következtetéseket vont le. A népek története közt konstatálható párhuzamokból és a rengeteg adathalmazból számitta ki Stromer von R üchenbach báró a német nemzet jövendőjét. Jövendölése könyv alakban is megjelent. Ennek a könyvnek a cime: „Deutsche, verzaget nicht!“ Eine geschichtphilosophische Prophezeiung zum Weltkrieg. Hans Sachs. Verlag München—Leipzig 1914.

Erre a maga nemében egyedülálló könyvre felhívjuk olvasóink figyelmét. Aki megszerzi, az legyen szives küldje meg nekünk is, még pedig lehetőleg egy rövid ismertetéssel együtt.

Fény és árnyképek. A nagy háborúban vannak olyan katonák is, akikre senki nem gondol. Otthon nincs senkijük. Eljön a karácsony, a husvét, egyéb ünnepi alkalmak; másokat elhalmoznak szeretetado- mányokkal, — nekik semmi sem jut. Mélyen érző szivek azonban nem feledkeztek meg ezekről sem. Egy müncheni úri asszony több száz ilyen „elfelejtett“ katona címét összegyűjtötte s ismerősei között kiosztotta. Ezek néha egy pár meleg sort, egy s más hasznos apróságot csak juttatnak azoknak, akikre senki sem gondol. A kasseli hadtest körzetében valamennyi „elfelejtett“ katonát összeírták. Névjegyzékükben 1700 név áll. A neveket és címeket közük a lakossággal s mindig akad valaki, aki egy-egy „elfelejtett“ katonának a pártját fogja. Havonkint kétszer-háromszor pár üdvözlő sort, vagy valami apróságot küld neki. A ka648