Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-10-16 / 41. szám
41. szám. a neveltető özvegy kezeihez jutnak, avagy meglevő árvaházainkban ily helyek felállittatnak, alapittatnak. A másik terv a Lelkészek háza, azaz lelkész fiák egyetemi tanulmányának megkönnyítését célzó intézmény. Másutt ily intézmény jótékony hatása kétséget kizáró. Ez az ügyes vezetésen kivtil főként annak tulajdonítandó, hogy az ily intézmény a terhet az egyes vállairól leveszi, vagy legalább is nagyon megkönnyíti azt. Várhatjuk-e ezt a lelkészek házától? A tervezet némikép válasz nélkül hagy minket: a hiányt ellátási díjként kell fizetni. De mennyi lesz ez? Ha az intézményt életrevalóan vezetik, úgy az egyesre nézve ez a dij csekély lesz. A tervezet helyes alapból indul ki: egyrészt a lelkészeket magokat illeti bizonyos kötelezettség, másrészt a közegyház viselné a tehernek egy részét, méltán, mert erre is vonatkozik: méltó a munkás a rn-ga jutalmára. Az építkezési összeg előteremtésénél nehezen folynának be az tgyházak járulékai. Jóakarattal, buzgósággal azonban előteremthető ez összeg, úgy, hogy a szegényebb egyházak hiányait az önkéntes adományokból pótolnók. Ez a forrás, melyet a tervezet meg nem említ, számottevő tényezője lehetne a megvalósítandó intézménynek. Félek, hogy a Kálvineum példájára remélhető, 135000 koronától elesünk, lekésünk! A késlekedés által legalább is tízezreket vesztünk kamatokban. Ha a közalapi fél százalékot a zsinat megszavazza, — bizonyára számos gyülekezet zúgolódásával találkozand, — úgy a lelkészek háza fenntartása biztosítva van. Célomat nem abban keresem, hogy a felső fórumok magatartását ismertessem, — az erőm felül múlná — hanem, hogy önmagunkat meggyőzve a Lelkészek Háza szükségességéről, a javaslathoz járuljunk a magunk anyagi, erkölcsi támogatásával, vállaljuk legalább is a ránk eső belépési járulékot és évi tagdijat. A Paulik féle eszme magvát pedig ne hagyjuk eltemetve: az özvegyek, árvák méltányos, jogos ügyének pártolását, támogatását. Ha magunk sem akarunk segíteni magunkon, máshonnan még kevésbé jön segítség! Egyik lelkésztestvérem szükségesnek tartja a Lelkészek Háza felállítását, mint a mely az egyes vállairól legalább egy terhet némileg levesz. Az eszme szép — úgy mond — elvileg p«ártoljuk. Kérdezem, mit is értsünk e szón: elvileg. Hosszú felelet sem adott feleletet. Magam erre egy példát hoztam fel. Egy kül- missiói gyűlésen, mely át volt hatva több missionariusi állás szervezésének kötelezettségétől, valaki az ügynek ilyes szószólójává lett: „Pártolom az indítványt évi ezer korona hozzájárulásommal“. — Nem szólha- tam tovább, fenti szónok szavaimba vágott: „Lám milyen könnyű ebből látni, hogy az elvi hozzájárulás meg micsoda!“ Nagytiszteletü Lelkész Testvérek 1 Egy dolgon 645 fordul meg ezen ügyünk is: Elvileg, csak elvileg pártoljuk-e ügyünket, vagy gyakorlatilag is? Vagy közönségesebben is kifejezhető ez? ... Ha nem is fogadjuk el minden vonatkozásban a példa szót: Segíts magadon, az Isten is megsegít, ezen ügyre bizonnyal vonatkozik ! Az ember származása. xv. Azok a bizonyítékok, amelyekkel a materialista természettudomány és az ebből táplálkozó matarialista világnézet az ember állati eredetét és ez alapon az emberi lélek anyagi és múlandó létét bizonyítja, a következők: a majom, a most élő és az ősember testalkatának bonctani hasonlatossága; az emberi magzaton megejtett megfigyelések; az emberi test állati csö- kevényei; atavisztikus visszac'apások ; a kór- és vértan eredményei; az állatok, az ős-és az vademberek szellemi élete; az összehasonlító nyelvtudomány eredményei; a szellemi munkának hatása a koponyára és az agyvelő nagyságára; az agy velő nagysága, bonctana, vegyi alkata, sérülései, betegségei, hőfoka és a szellemi élet megzavarása, megbetegedése vagy teljes megszűnése közti viszony; végül a lélek mibenlétének mate- * riális magyarázatai. Vegyük ezeket a bizonyítékokat sorba egymásután és nyissuk meg a sort a bonctannal. Ez a tudomány megállapította, hogy az ember teste feltűnően hasonlít a majom testéhez. Ugyanannyi foga, izma, ugyanolyan szerkezetű szövet és csontváz-rendszere van az embernek, mint a majomnak. A különbség köztük csupán az, hogy az ember feje nagyobb, agyveleje súlyosabb, szemei közelebb állanak egymáshoz, állkapcsai nem ugranak előre, egyes csontjai pedig finomabbak, vékonyabbak, mint a majoméi. Igen szembetűnő továbbá a majom szeme fölött emelkedő hatalmas szemöldök-taréj, amely a mostani embernél teljesen hiányzik, vagy legfeljebb enyhe kiemelkedés jelzi azt. De ezek a különbségek is elenyésznek az ősembertan világánál. Ez a tudomány eddig két emberfajt fedezett fel: az u. n. Homo Neanderthaliensist és az u. n. Homo Diluvialis recens. Mindkettő a messze múltban, az. u. n. diluviumban, vagyis jégkorszakban, 50—60 ezer évvel előttünk élt. Mindakettőnél már szembetűnők az állati jellegek: a hosszú koponya, az alacsony koponya-tető, az alacsony és hátracsapott homlok, az egymáshoz közel álló szemek, fölöttük hatalmasan kidomborodó szemöldök-taréjjal, előreugró állkapcsok az állcsucs hiányával, mindezeket betetőzi az egész csontváz vaskossága, durvasága, állati erőssége. Mindamellett azonban ezek már nem voltak majmok, hanem valóságos emberek. Bizonyítják ezt nemcsak a sírjaikban talált s általuk készített és sokszor művészi kivitelű eszközök, hanem koponyájuk 646
