Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-10-09 / 40. szám
EVANGÉLIKUS LAP 40. SZ EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMAKÓT 1915.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. > ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. a FŐSZERKESZTŐ; SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. fómunkatArsak ; HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS 1915. OKTÓBER 9. Az előfizetés ára: Egész évre 12 k. fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartalom: Szimonidesz Lajos: Uj erőfoirás. — Ami lelkészegyestiletünk. — H.: A kezdet. — Szemle. — Irodalom. — Külföld _ Kül önféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Uj erőforrás. Aki egyházunk jövendőjét a szivén hordja, nem a legvérmesebb reménységgel lehet egyházunk sorsa iránt. Vannak ugyan javíthatatlan optimisták, akiket semmi meg nem tántorít és fel nem ébreszt szépen szőtt álmaikból, a valóság azonban elég szomorú. Már a nagy háború élőn megállapította ezt nálunk szokatlan alapossággal Zimányi Dániel Jr. »Egyháztörténet számokban“ c. igen becses munkájában, melynek csak az a hibája, hogy nem részesült a megérdemelt figyelemben. Most a háború a helyzeten bizonyára csak rontott. A háborúhoz való alkalmazkodás tekintetében legalább is egyházunk nem tett meg mindent oly mértékben és oly sikerei, mint azt tőle saját érdekében joggal várni lehetett volna. Jövendőbe vrtett bizodalmunkat megingatja az a tény, hogy egyházunk ősi birtokát és jogait védő, védekezésre szorított egyház, melynek nincs meg az az expanzív hóditó és misszionáló ereje, amely valaha a fiatal evangéliumi egyház tagjait duzzasztotta s amely egyik-másik külföldi egyházat pl. az ausztriait még most is hódításokra képessé teszi. Nálunk az lutheránus, aki annak születik. Az se mind. Mennyit kell őket nevelni, mennyit kell őket óvni, hogy házasságnál, szí rványhelyen mejí ne tántorodjanak, hanem egyházunkhoz hivek maradjanak. A számokban kifejezhető, nyílt szakítással végződő veszteségnél talán sokkal nagyobb az, amit nem lehet kézzel megfogni, amivel a közöny tizedel meg bennünket. Az evang. egyház lassanként elgyöngül, alkalmas vezető egyéniségek hiánya miatt elveszti a nyilvános életben azt a súlyt és jelentőséget, mellyel bírnia kellene s szép csendesen, minden egyházát szerető, az evangéliumi, a jézusi világnézet világmegváltó erejében hivő lélek nagy szomorúságára háttérbe szorul. 625 Ennek a dekadenciának különböző okai vannak. Vannak elvi és személyi okai. Elvi oka az, hogy az egyház a folyton haladó tudománnyal és műveltséggel, a világfejlődéssel nem tart lépést és nem követi azt olyan mértéiben, mint ahogy belső lényegének megtagadása, karakterének a megroppantása és gerincének a veszélyeztetése nélkül megtehetné. Mivel pedig minden eszmének a hordozói, minden igazság edényei emberek csupán, személyi oka az, hogy az egyházat képviselő, az egyházat képviselő, az egyházat diadal- ról-diadalra vinni hivatott emberek nem bírnak mindig azokkal a hadvezéri talentumokkal és azzal a lelki nagysággal, amely a győzelmet és a szellemi fölényt a vallásos világfelfogás számára mindig biztosithatná. Pedig kétségtelen, hogy az egyház nagy szervezettel és nagy buzgalommal dolgozik. Templom és iskola válltvetve küzd még mindig az evangéliumi igazságoknak az életben való érvényrejutlatásáért, azonban ez a derék, elismerésre méltó munka mind kevés. Papon és tanítón kívül az egyház minden hívének élő, az egyházhoz híven ragaszkodó és annak igazát lelkesen terjesztő keresztyénnek kellene lennie. Az eddig harcoló hadsereg nem elég, új sorokat kell harcba vinni, új erőforrásokat megnyitni, ha a létért való küzdelemben a siker némi reményével akarunk részt venni és jövendőket csak némileg is biztositani akarjuk. Ilyen új erőforrás megnyílásáról adtunk hirl a múlt év júliusában, mikor beszámoltunk arról, hogy a nógrádi egyházak felügyelői több lelkes intelligens hivővei együtt Okolicsányi Gyula és Rákóczy István esperességi felügyelők kezdeményezésére egyesületbe akarnak tömörülni és meg akarják alakítani a „nógrádi világiak szövetségét.“ A tárgyalások első stádiumában félő volt, .hogy az egész mozgalom az esp. gyűlésen résztvevő egy 626
