Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-10-09 / 40. szám

40. szám. házi felügyelők értekezletévé zsugorodik össze. Lesz majd az esp. gyűléssel kapcsolatban lelkészi értekezlet, elöértekezlet, felügyelői értekezlet vagyis egy prog- rammponttal több, amelynek azonban egykét elhangzó beszéden kivűl nem lesz különösebb jelentősége. A szervezők bölcsesége azonban kirántotta a szép jövőjű kezdeményezést abból a kátyúból, amelyben első lé­péseinél majdnem megfeneklett s a mozgalmat tartó- sabb alapokra fektette: férfiegyletet csinált belőle, mely minden egyházi építő munkának a támogatását szent kötelességének tekinti. Az egyesület jellege egyál­talán nem agresszív, hogy ellene még a legtúlzottabb óvatosság is kifogásokat emelheine mint e nagy idők­ben hozzánk méltatlan partikularisztikus törekvést meg­bélyegezhetne. Célja a nógrádi esperesség kulturális, iskolai és gazdasági érdekeinek, ily irányú akcióinak a támogatása, szegényebb egyházközségek, óvodák, iskolák anyagi segélyezése, kulturális érdekeik előmoz­dítása Mindez kifejezetten minden nemzetiségi és politikai célzat kizárása mellett. Ezenkívül az ev^ng. lelkészek és tanitók jogos törekvéseit is támogatni kívánja az egyesület s felvette a programmjába fel­olvasások, előadások rendezését is, sőt amennyiben anyagi ereje megengedné nyomorba került szegénye­ket is segélyez Ezt a szép és nagy feladatot írta elő az egyesü­letnek az alapszabálytervezet elkészítője, Draskóczy Zsigmondi losonczi ügyvéd, a nógrádi esp. ügyésze, mint a férfiegylet szervezésére kiküldött bizottság tagja. A figyelemreméltó alapszabálytervezetet minden részletében e helyen nem ismertethetjük, de nyoma­tékkai felhívjuk rá a figyelmet, A benne kontemplált nógrádmegyei evang. férfiegyesületben egyházunk egy új erőforrását látják, azért szeretnök, hogyha közel és távol érdeklődés támadna ezen egyesület iránt s hogyha mindenütt, ahol 10—20 intelligens, egyház­szerető hivünk volna együtt, a példa lelkes követőkre találna. így létesülhetne egyházunkban egy új nemcsak intellektuális erőben bővelkedő, hanem anyagilag sem megvetendő erőforrás, amely helyi szervezetekből és azokat irányitó központi szövetségből állhatna s amely egyházunk többi munkásainak a munkáját támogatná, egyházunk jövendőjéért dolgozhatna. Mindjárt nagyobb bizalommal tekinthetnénk a jövendőbe, hogyha látnók, hogy az egyházszeretet lelke hogyan hat és működik a hívekben s hogyan nyit meg új erőforrásokat hanyatlónak induló egyhá­zunk számára! . . . A nógrádi esperességi evangélikusok férfiegyletét mint ilyen új erőforrást bizalommal és szeretettel üdvözöljük. Kisérje Isten áldása működését. A fel vetett eszmének adjon oly vonzóerőt, hogy nyomán sok férfiegylet alakuljon, adja hogy valamennyi egyházunk jelene és jövendő boldogsága érdekében hasznos munkát végezen. Szlmonidesz Lajos. A mi lelkészegyesületünk egy némely bajának az oivoslásíra Krupecz István honti alesperes, lelkészegyíeti tag három pont­ból álló javaslatot készített, mit volt szives közlés vé­gett nekünk is megküldeni. Mivel a javaslat a többi egyházi lapokb.n aíighmem megjelenik, szószerint való közlését nem tartom szükségesek. E helyett lényegét inkább egy pár megjegyéssel kiegészítve ismertetem. A Krupecz-féle javaslat első pontja igy hang­zik : „A lelkészegyesület * mint a hazai ev lelkészek eziáő- szerint nagy részének egyesülete óhajtja, kéri és hatá­rozatiig kijelenti, hogy minden magyarhoni ág. hitv. ev fölszenteli (fölavatott) lelkész és tanár szivében erkölcsi kötelezettséget érezzen arra, hogy a lelkész­egyesület tagjai sorába belépjen .“ A lelkészegyesület hozhat ilyen határozatot, azon­ban az felesleges és végre nem hajtható erőszakosko dás volna. Hiába való volna ilyesminek az elhatáro­zása, mert semmiféle határozat sem győzne meg so­kakat annak a feltétlen szükségéről, hogy ha egy-két máskép fel nem használható gombunk var, ilyen drága időben hozzájuk kabátot varrassunk. A lelkész­egyesületnek csak mint szabad egyesülésnek, saját belső értéke alapján van és lehet létjogosultsága. Célját is jobban elérheti, hogyha kívülről szorgalmazza a lel­készi kar érdekeit. Mihelyt egyházi szervé válik, ered­ményekkel kecsegtető egyoldalúságában rejlő erejét kénytelen magasabb szempontok alá rendelni s önma­gát megbénítani. Nincs azonban értelme az ilyen bekényszerí- tésnek más szempontból sem. A lelkészegyesület 3C0 taggal ép úgy dolgozhatik programmja megvalósításán, mint mondjuk 709, vagy 776 taggal. Az egyesüket mű­ködése a vezetők arrava/óságán, a tagok 'öszszetortá- sán, céltudatos együttműködésén fordul meg. Mit nyerne az egyesület egy pár bekényszeriiett taggal? Egy pár nyomorult koronát? Minek? Hogy kiadjon ejy kétszer olyan vastag emlékkönyvet, mintáz első? Mi szük­sége van az egyesületnek egy pár kerékkötőre, egy pár tűs éré a talpában? A legteljesebb egyetértés mellett sem tud mozogni, hogyan mozogna akkor, ha minden lépése fájdalommal járna? Hagyják az egyesület lelkes tagjai békében azo­kat. akik még nem állottak az egyesület lobogója alá. Hódítsák meg őket munkásságukkal, hangzatos prog- rammjuk céltudatos megvalósításával! Nem sokkal szerencsésebb a javaslat második pontja sem, amely igy hangzik: Mondja ki a lelkész­egyesület, hogy tagjai egymást testvérileg tegeznihivatvák. “ Egy ilyen határozat, azt hiszem, urbi et orbi ho­*Az indítványozó ugyan mindenütt Mele-t ir, azonban én ez iránt az Ízléstelen szóvá sűrített kezdőbetütömeg iránt leküzd­hetetlen ellenszenvvel viseltetem s inkább lelkészegyesületnek mondom ezt az intézményt. 627 628

Next

/
Thumbnails
Contents