Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-09-25 / 38. szám
38. szám. iMSlil i tinimtiik a Mtinle naló öoszíiiiásércí. Az 1913. évi egyetemes közgyűlés a dunántúli kertilet felterjesztésével utasította az egyleti nyugdijin- tézeti bizottságot, hogy az 1914—15 évi közgyűlés elé a lelkészi korpótléknak a nyugdíjigénybe való beszámítására nézve az egyetemes nyugdijintézeti szabály- rendelet módosítását is felölelő javaslatot terjesszen. Az egyetemes nyugdijintézeti bizottság a javaslat elkészítésével Gyürky Pál nagyérdemű ügyvivőnket bízta meg, ki a javaslatot elkészítette s azt az egyház községek lelkészi hivatalával közölte. Legyen szabad a javaslatra nézve ezen t. c. lap hasábjain is szerény véleményemet elmondani. A munka, melyet Gyürky végzett, elég nehéz volt. Ki kellett elégíteni a lelkészek óhajait, akik az 1913. XXXV11I. t.-cz. által megszavaz- tt korpótlék utáni nyugdijat vártak, de első sorban számolnia kellett azzal, vájjon nyugdíjintézetünk elbirja-e az azzal járó uj terhet? Gyürky a mathematikai mérleg alapján kiszámította és konstatálta, hogy el nem bírja és a korpótlékoknak a nyugdíjba való beszámítása lehetetlen és megengedhetetlen a mostani állapotok mellett s javasolja, hogy a lelkészek óhajainak teljesítése jobb időre halasztassék. Lehetetlei t nem lehet kívánni és senki sem kívánhatja, egyetemes nyugdíjintézetünk melyet félve örzünk, mérlegének passzivitását, fejlődésében való megakadályozását vagy épen válságát. Annak állandóan biztos alapokon kell nyugodnia és zavartalanul működnie. Ez minden személyi érdeken felöl álló kfzérdek. De Gyürky nem hagyja egészen abba a dolgot. Egy lépéssel megy tovább, megy a nyugdíjigények javítására nézve. Kiszámította, hogy egyetemes nyugdíjintézetünk mathematikai mérlege megenged évi 6C0 Kor. lakbér nyugdijat és még évi 120 kor. özvegyi elféfási dijat. Hát ez a szép segítség is javítás. Az már mindegy bár mely formában adas- sék, csak biztosan adassék. De igazságos dolog is a lakbér nyugdíj, mert abban Gyürky javaslata szerint minden nyugdijintézeti tag részesülhet, holott korpótlék utáiii nyugdíjban nem minden lelkész, mert nem minden lelkésznek törvény által rendszeresített korpótléka van. Ha ez adott viszonyok másként meg nem engedik, az én szerény véleményem az, hogy a javaslatot hálásan kell fogadnunk. Reméljük is, hogy azt az egyetemes nyugdijintézeti bizottság is maga a folyó évi egyetemes közgyűlés is elfogadják és már 1916. év január 1-től törvényerőre emelik. Vitéz l.ajo.s lelkész. —--——*** - *1-—■** *,- i— — ~-*h-|-i-ij—~ri-i_ri-~m_n_r»yi—i~"~i SZEHLE. Minő iratok kellenek a katonáknak? A „Reformátion“ 27 száma közli egy német hadosztály597 lelkész levelét, amelyben a lelkész örömmel konstatálja, hogy a katonáknak iratokkal való ellátása terén sokat tesznek az otthonmaradottak. Különösen nagy jelentőséget tulajdonit azoknak a vallásos színezetű helyi lapoknak, amelyek a háború kitörése után azért keletkeztek, hogy a szülőföld és a katona között való távolságot egy pár meleg szóval otthoni hírekkel áthidalják. Azt mondja, hogy a katonák ezeknek a lapocskáknak módfelett örülnek. Még pedig azok is, akik a háború előtt papra-egyházra nem sokat adtak. Azért arra kéri az itthonmaradottakat, hogy ezeket a lapokat egy pár sor irás kíséretében szorgalmasan küldözzék hozzátartozóiknak. De a tartalomról is van egy pár szava. „Ne küldjenek válogatás és kritika nélkül akármit ide. Az a sok ismerős csodás menekülésről szóló história — hogy hogyan imádkozik egy katona a grá- n tlüzben, hogy csap le jobbról balról egy-egy gránát mellette: ő azonban sértetlen marad — mind haszon- talanság. Sajnos, mégis nagy szerepet játszanak keresztyén katonalapokban. Többször megfigyeltem, hogy komoly férfiakra — tisztekre és a legénység közé tartozókra egyaránt — akik gyakran voltak tűzben, rossz hatást tettek. Az ilyen élmények sokkal szentebbek, mintsem hogy ilyen tolakodó formában a nyilvánosság elé hurcolják őket. Nekem jogom van ezt mondani, mert magam is több Ízben voltam a halál közvetlen közelében, tudom tehát, mit jelent a háborúban az a mondás: „Hívj engem segítségül a nyomorúság idején és én megszabadjak tégedet!“ Nem a táborba való a téritőbeszéd modora sem, amelynek evangelizáló gyűléseken más viszonyok és körülmények között meg van a maga értelme. A küzdő harcosnak is szüksége van ana, hogy leikébe markoljunk s hogy Jézusról a Megváltóról szóljunk neki, azonban tegyük ezt okosan és minden túlzás nélkül. Mindeneket megvizsgáljatok és — csak a jót küldjétek ki 1“ Ezz» 1 a felszólítással végződik a levél. Nekünk is jó volna ezt megszívlelnünk. Sok haszontalan és mondva csinált, minden igazságot és valóságot nélkülöző könyv kerül most a mi katonáink kezébe is! A szabadkőműves kérdésről a „Világ“ az utolsó szót szeptember 5.-i számában mondotta ki. Ebben a számban Popini Albert dr. irt cikket A „szabadkőművesség és — Kubinyi Géza“ c. alatt. E cikk sem ment kellemetlenül ható Személyes éltől és némi idegességtől. Ráfogja Kubinyi Gézára azt, hogy kerületi felügyelő székre való aspirációinak a megbukása miatt indított hadjáratot a szabadkőművesek ellen. Bennünket a dolognak ez a része igazán nem érdekel s bármennyi pikantéria legyen is. az ilyen „leleplezésekben“, a szabadkőművesség nivója érdekében jobb lett volna, hogyha a kérdés tárgyalásából ezeket a személyes momentumokat teljesen kikapcsolok volna Végre is Kubinyi Géza csak egy ember. Csak egy 598
