Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-09-11 / 37. szám
37. szám. in zweiter Auflage! Tárgyalja benne a gyerekek iid- vözülési kérdését. A hit általi megigazulást ad absurdum viszi benne a tudós szerző. Keresztyén szőlők gyermekei szerinte kereszteletlenül is üdvözülhelnek. Hogyan? Igen egyszerűen! Örök det hit nélkül lehetetlen, következéskép Isten már anya testében is munkálja a p) érmék hitét Hivatkozik Máté 19, 26 és Lukács 1, 37-re. Jánosról Lukács 1, 15 kifejezetten mondja, hegy m. r az anyatestben szent Lélekkel volt teljes. Isten már az anyatesthui megszentelik t. 1751-ben Predig« r Joh; nn Friedrich Wachsnann Helmstedtben arról elmélkedik, hogy miért nem adott Isten a bukott angyaloknak mej.v. hót? (.Untersuchung der Frage, warum Gott den pelallenen Engeln keii en Erlöser gegeben habe?“ A felelet az, hogy azért nem kapnak a buk< ti angyalik Istentől megváltót, mert ék a maguk hibájából etek bűnbe, míg az emberek csábítás útján. A ti dós butasági ak ij en magas fokát képviseli M. Joh. Jacob Plitt murkája: „Vernunft und Sehr• ft- mässige Gedanken über diejenigen Menschen, welche bald nach ihrem Tode wieder auferwecket und gröss- tentheils zweymahl gestorben sind,“ Marburg 1752. — Deutschmann 1689-ben Wittenbergben megjelenő munkájában azt biz< mitja, hogy az első „igazi lutheránus“ — Ádám volt!!! (Ther logia primi theolopi Adami vere Luthcrani) Johann Christian Leo diakónus egv prédikációjában azt fejtegeti, hopy Isten a földrengésben igazságosságát és jóságát nyilatkoztatja ki (Die Offenbarungen Gottes im Erdbeben, Weissenfels 1757) A francia protestáns La Peyrére !655-ben kiadta művét, melynek cime; „Systema Theologicum ex Prae- Adamitarum Hypothesi“ és amelyben a tudomány és a biblia között fenn; l ó ellenmondásokról ad felvilágosítást és hogy az egész özönvíz előtti történet csak a zsicó népre \onatkozik. Érdi lesek egyes kérdései, amiket e törekvésében fölvet: miért őrizte Ábel a juhokat, ha akkor még nem voltak tolvajok? honnét vette Kain a fegyvert, amivel a testvérét megölte? Engedtessék meg nekem, hogy annyira őszinte legyek, hogy hevalljam miszeiint egész testend en rázkódom a nevetéstől, midőn az itt következő sorokat leírom: a 18-ik század végén volt egy irlandi parlamenti tag Dobbs, aki egy nem Ádámtél származó emberfaj létét nyomatékosan védelmezte és a négereket Éva és az ördög házasságára vezette vissza I Amerikában ugyanaz történi a néger rabszolg; ság vé- delmezés 're (Lecky: Gr sch d. Aufklärung I. 230 oldal.) 1752-ben Nordhausenhen az oltani gimnázium konrektora Joh. Friedrich Albert kilenc íven keresztül fejtegeti, hogy az özönvíz általános volt és az egész földre kiterjedt. Ezt a kérdést azért tar tóttá szükségesnek megoldani, mert hátha mm volt elegendő víz az egész föld elboritására ? („Versuch eines neunen 581 Beweises, dass die Sündfluth allgemein gewesen und über die gantze Erde ergangen sey; wobey zugleich noch andere dahin gehörige Sachen und seltene Nachrichten ausgeführet worden.“ A lipcsei anti VVolfianer Crusius (f 1775.) a mennyfölötti vizet mint valóságos vizszferát fogta fel, mely az egész világot körülfogja és a csillagok visszatükröződése által a tejút fényét hozza létre. (Zöckler: Theologie und Naturwissenschaft II. 47-ik oldal.) Kegyes protestánsok még a 19-ik században is buzgólkodtak a heliocentrizmus ellen, pedig VII. Pius pápa már 1822-ben kiny Ivánitotta, hogy „oly művek n> omása és terjesztése, melyek a föld mozgását és a nap állá át ta1 itják a mod*™ asztronomusok közös véleménye szerint, Rómában meg van engedve*. Az újonnan nyomott ind«*x 1835-ben már a vádakat elejtette Kopernikus, Stunica, Foscarini, Galilei és Kepler ellen. A protestáns korlátoltság (Kemmerich) ennek dacára is még sokáig fönntartotta magát. Most már nem folytatjuk tovább. Lapunk terjedelme nem enged túlhosszú fejtegetéseket. Akik a felvilágosodás előtti kortí kröket — iratokat vagy könyveket — közelebb- iőI tar ulmányozni akarják, azokat eligazítja Dr. Max Kemmerich könyve, melynek az a cime magyarul, hogy ,Az emberi butaság történetéből.“ Sok épületes dolog van benne. A fönti példák is onnan valók. Cs k azért foglalkoztunk velük bővebben, hogy a fel nem világosodott kor sötétségét illusztráljuk vele. Dr. Schmidt Károly Jenő ugyanis azt állítja a Belmisz- sziób.n megi't Lőhe tanulmányában, hogy a felvilágosodás „győzelme a világtörténet nagy titkai közé t itozik. Lutheri álláspontról tekintve Isten büntetésé- m k kell vennünk azért, hogy Európa keresztyén népei a reformációban nekik nyújtott áldást részben egyáltalában nem részben csak külsőleg fogadták el.“ Két megjegyzésünk van erre: 1. A felvilágosodás győzelme nem tartozik a világtörténelem nagy titkai közé, mert létrejötte történeti szükség volt. A felvilágosodás mozgalma reakció volt a sötét butaságra. 2. A másik megjegyzisünk az, hogy minden akció reakciót szül; amekkora volt a butaság túlkapó tévedése, annyiban és csak annyira tévedett a felvilágosodás; a felvilágosodás túlkapása a butaság túlkapásában leli magyarázatát. Hangoztatta az ésszerűséget a kor eszte- lenségévtl szemben, a természetességet a kor uralkodó ternn szetellenességével szemben. Az észt azért emelte oltárra, mert a pocsolyában taposták ! Egyébként pedig hiszek az isteni világkormányzásban. Világtörténeti tikfokat, véletleneket nem ismerek, hanem fejlődést. És a fejlődés gondolata isteni gondolat. A fejlődés gondolatával teljesebb képet nyerek a világról és az életről, mint világtörténeti nagy titkokkal. A felvilágosodás mozgalma is, valahogy bele fog illeni az isteni gondviselésbe, nemcsak 582
