Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-09-11 / 37. szám
37. szám. ságba esett észellenes, természet ellenes vallással. Mi elismerjük, hogy a vallásban, ami isteni van, nem a mi gondolataink szerint való, hisszük, hogy Isten utai nem a mi utaink, a vallás természetességét sem vallhatjuk, mert hisz éppen az ó Ádám szivébe döfi a vallás a tőrt, de a XVIII század deizmusa előtti vallás észellenességén és természetellenességén mégis mosolyogni vagyunk kénytelenek. Lássunk pár példát ebből a tényleg emberi butaság történetéből, mint ahogy Kemmerich dr. helyesen annak nevezte. Itt szemlélhetjük azt is, hogy az „ésszerűtlenség“, a butaság is lehet Isten büntetése. Dr. Schmidt K. J.' gúnyosan mondja, hogy a liberalizmus a bűnt nem ismeri el, legfeljebb „eszte- lenségeket“. Erre az a megjegyzésünk, hogy az a teológiai irány, mely a bűnnel, mint halálosan komoly hatalommal nem számol, tényleg nem méhó a teológia nevére I de az esztelenségeket se tegyük idéző jelbe, mert a bűn mellett a butaság, az esztelenség a vallás legnagyobb ellensége. Szíveskedjék ezt a deizmus bűneitől eltekintve — gazdag lelkipásztori mezején belül — elismerni, Gegen die Dummheit kämpfen selbst die Götter vergebens! De lássuk a felvilágosodás előzményeit, amelyre megjött reakciókép a felvilágosodás világmozgalma. A lelki sötétség gyökerei a skolasztikába nyúlnak vissza. Vegyük csak a következő skolasztikus kérdéseket: áll-e vagy fekszik Isten az Atya? tud-e ő gyermeket teremteni Atya nélkül? hegyet völgy nélkül, kéjnőt tud-e újból szűzzé tenni? táncolnak az angyalok menüettet vagy langauszt ? Lucifer volt az, ki az első bukfencet vetette? a sekrestye egy kövének meg- szentségtelenitése az egész templom megszentségte- lenitése-e vagy pedig csak a sekrestyé-é? a Miatyánk csak Istenre vonatkozik-e vagy pedig a szentekre is? Principaliter (fődologban) Istenre, minus principaliter (kevésbbé fődologban) a szentekre is? Különösen finomak a szentségekre vonatkozó kérdések: például a keresztségre: mi a lényege: az ige vagy a víz? Az első, mert különben halak is élhetnének a keresztségben és egy szamár, mely megissza a keresztvizet, megkeresztelt keresztény akarna lenni. Szabad-e keresztelni földdel, levegővel, tűzzel, borral, sörrel stb? Egyesek a sör mellett voltak, ha az oly világos, mint a falról lefolyó viz. Szabad-e keresztelni mindenféle nyelven? Érvényes-e föltételes keresztség, pl. „ha nem vagy fattyúgyerek" vagy érvényes-e megszakított keresztség, ha mondjuk leszakad egy gerenda és a pap ijedtségében fölkiált: „Szakrament! mi ez!“ Keresztelhet-e érvényesen angyal vagy ördög? A leghíresebb skolasztikusok, mint például Scotus, Lombardus, Aquinoi Tamás, Occam, Bonaventura, Albertus Magnus stb. vizsgálták azt a kérdést, hogy Isten fia elváltozhatik-e ökörbe, sza579 márba, tökbe vagy ördögbe. Hány angyali kar van, hogyan ülnek és milyen instrumentumokon játszanak? Mit csinálnak a pokolban és mily magasra emelkedik a hőség? Hová lesz a transsubstanciált test, ha pl. egy egér vagy féreg kerül a cibóriumba? (szentség- tartój Olyan piszkos-e ezen állatok szája, mint a bűnösöké? A kehelyben vízzel megkevert bor borrá változik-e vagy vérré — és hogy sörrel, almamusttal, pálinkával vagy ecettel lehet-e olyan jól kommunikálni, mint borral? A skolasztika nevetségét fényesen illusztrálja három oxfordi szerzetes következő beszélgetése, kik a király engedelmét kérték ki, hogy a városi falba ajtócskát vághassanak (Wood: Historia et antiguitates universitas oxoniensis, Oxford 1674:) „Dicső urunk és királyunk.“ „Kik vagytok?* „Magiszterek vagyunk a te szolgálatodban.“ „Micsoda magiszterek?“ „Magiszterek a kongregáció tisztelendő házából.“ „Miféle ház az?“ „Ha azon matériát tartod szemed előtt miből: mészből és kövekből, ha minek: az isteni kegyelem elosztására; ha azt a matériát tartod szemed előtt hol van: a szent szűz temetőjében.“ „Mi a kivánságtok ?“ „Szeretnénk egy ajtót készítetni“ — mondja az első szerzetes. A második így szólt: „nem kész ajtót akarunk, hanem hogy egy készüljön.“ És a harmadik így szólt: „Nem azt akarjuk, hogy készüljön egy ajtó, hanem hogy kész ajtónk legyen." Erre így felelt a király: „Tisztelendő magiszter uraim, menjetek haza és előbb egyezkedjetek meg magatok között és aztán majd meg lesz az ajtó “ Osztoztak a butaságban a protestáns teológusok is. 1753-ban Altenburgban megjelent egy munka Ra- nisch Salamon nevű gimnáziumi tanár tollából a köv. címmel ; „Schriftmässige Abhandlung vom dem Dienste der Engel bey den Eheverbindungen der Frommen, über Gen. XXIV. 7 und 40.“ Azt bizonyítja benne a biblia alapján, hogy az angyalok mint házasság közvetítők fungálnak. Persze csak a kegyeseknél. Ez a téma oly fontosnak tetszett a teológusok előtt, hogy Haymann Kristóf a grófi schőnborni konzistorialpro- feszor ugyanabban az évben Waldenburgbm kiadta értekezését, melynek majdnem végtelen hosszú címéből a kezdetét citáljuk: „Zufällige Gedanken über des Hochedlen und hochgel. M. Salomon Ranischens, des Hochfürstl. Sächsis. Gymnasii illustris in Alterburg hochverordneten Professors . . Joh. Dan. von Hoven (Lingen 1753) „Adam der erste Vasall“ című művében azt bizonyítja, hogy a paradicsom hübérbirtok volt, melyben Isten volt a hűbér úr és Ádám az első vazallus. Az 1756-ik esztendőben megjelent Jenában „Johann Georg Walchs D. Abhandlung vom Glauben der Kinder im Mutterleibe, aus dem lat. ins deutsche übersetzet und mit Anmerkungen erläutert von M. Adam Lebrecht Müller“ — 580
