Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-09-11 / 37. szám
EVANGÉLIKUS LAP 37. SZ EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMAKÓT 1195.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vni.) küldendők. * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. a Főszerkesztő: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS PŐMUNKATÁRSAK; HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS 1915. SZEPTEMBER 11. Az előfizetés ára: Egész évre 12 k. fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. TarUUm: Endre/fy János: Pozitív és liberális III. — P. G. A szabadkőművességről. — Szemle — Különféle. — Hirdetések Pozitív és liberális. III. Dr. Schmidt Károly Jenő a .Dohos theoriák ?“ cin ü válaszában, melyben az Evang. Lap szerkesztőjével polemizál, kijelenti, hogy a felvilágosodás alatt a deisztikus világnézetet érti, a Iiberálizmus alatt pedig . egész fejtegetésében csak a társadalmi vagy politikai liberalizmust: egyházi, teológiai liberalizmusról más alkalommal akar szólani. Igen sajnáljuk, hogy különösen a liberalizmust illetőleg magából a Lőhe tanulmányából nem tűnt ki, hogy a szerző csak a társadalmi vagy politikai liberalizmust érti a liberalizmus alatt. Mivel ez nem tűnt ki, sőt ellenkezőleg egyházi és teológiai liberalizmusra kellett gondolni a gondolatok összefüggése után, Luther, reformáció, konzervatív, liberalis, ki gondol ezeknél a társadalomra és a politikára ? az Evang. Lap szerkesztője kényszerítve érezte magát a felelet adásra. Mert engedelmet kérek a Bel- misszió jár minden lelkészi hivatalnak. És ha a Bél- misszióban az az állítás hangzik el, hogy igazi lutheránus liberális nem lehet (ki gondol e mondatnál társadalmi és politikai liberalizmusra?,) már csak nem hallgathatja el ezt a liberális lap, ha van benne ragaszkodás meggyőződéséhez? Nem megleckéztetés, hanem tiltakozás volt Szimodinesz Lajos megszólalása. Nem szégyenlem elismételni, hogy erre a tiltakozásra szükség volt, bármily mélyen él bennem Dr. Schmidt K. J. tudománya és személye iránt a feltétlen tisztelet. Sőt csekélységem is, akit szives barátságára, levélváltásra méltatott és méltat ma is a tudós pozsonyi tanár és esperes, kényszerítve érezte magát, hogy a liberalizmus igazságosabb és megértőbb felfogása érdekében szót emeljen. (Pozitív és liberális I. közlemény) ösz- szefoglalólag ismételjük: liberilis szerintünk az, aki a bibliára a tudományos történet kritikai módszer alkal577 mazhatását kifejezetten elismeri. A liberalizmus ma mar nemcsak negatív, hanem pozitív munkát is végez s egyházi-gvakorlati téren csakis az építő liberalizmusnak van létjogosultsága. A rombolás nem fér össze az egyház természetével. A második közleményben elismertük azt, hogy a felvilágosodás a reformációt megrontó munkáját tekintve lehet Isten büntetése is. De teljesen a felvilágosodás nem modható Isten büntetésének. Isten még a rosszból is jót eredeztet. És a bölcsészet történeti kutatónak a felvilágosod-is elbírálásánál nem szabad egyoldalulag a reformáció álláspontjából ítéletet mondani, hanem szélesebb szempontra helyezkedve magát a történeti igazságot tekinteni s meglátni és konstatálni azt a jót is, amit a felvilágosodás magával hozott. (II. közlemény). Végül itt harmadik folytatásunkban arra akarunk rámutatni, hogy a felvilágosodás kifej'ődése és életbe lépése szükségszerű folyamat volt. Ha nem lett volna a felvilágosodás történeti s/ükség, sohasem született volna meg. Gondolunk itt elsősorban arra, amit Dr. Schmidt Károly Jenő a deizmus nevével jelöl meg. Még közelebbről az ír John Toland-ra (1670—1722), ki az evangélium ésszerűségét tanitotta, Thomas Chubbra (1679—1747), ki Jézus Krisztus igaz evangé- liomában természetes vallást látott, az Isten és ember szeretetet hirdette, Thomas Morgan-ra (1737), ki az ésszerű erkölcstan híve, Sámuel Clarke-ra, Newton tanítványára (f 1729) ki szerint az isteni kormányzás alapelveinek (jó, igaz, igazságos) kell az emberi cselekedetek zsinórmértékének is lenni, W. Wollaston-ra (1724.) az „igaz etika“ hirdetőjére — s az angol deizmus híveire Francia — és Németországban. Alapgondolatuk mindig ugyanaz: ne legyen a vallás észellenes, természetellenes, hanem ésszerű, természetes. Erről a deista alapgondolatról mindenek előtt azt kell megállapítanunk, hogy ez — reakció. Reakció az akkori túl— 578
