Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-09-04 / 36. szám
36. szám. béri álmok és küzdelmek végső célja: a boldog ság. így állolt elő a nemesült vágyakkal bíró, és azokat fejlett értelmével kielégíteni tudó magasabbrendii lény, a bőidig modern embtr! Ebben a szigorúan természettudományi alapon és logikusan megépített elméletben, tagadhatatlan, sok a épség és sok az igazság. Szépsége abban van, hogy az egész élő világot kezdetétől fogva meglelke- sitettnek, értelemmel és vágyakkal felruházottnak gondolja. Igazsága abban van, hogy az emberiség értelmi és érzelmi világa fejlődött és fejlődik Visszataszító azonban az az állítása, mely szerint az ember erkölcs és akaratné küli gtp, s így minden fejlett értelme és tisztult vágy. i mellett végső eredményben puszta eszköz s meiő játék egy ismeretlen erő, egy vak érő a kezében. Erkölcs nincs. Tulajdonképen nem egyéb, mint egyes egyének és egyes lársada.m; k vágyainak kielégítése közben előállott súrlódás, illetve ezen súrlódások alkalmával kifejlődött múlandó értékű vélemény. „Az erkölcsi parancsok minden időben és minden helyen hatásai és nem okai azon egyének erkölcsi állapotának, akik megtartják ölet." Nem az erkölcs javította meg a gondolkodást és az embereket, hanem megfordítva: a fejlett értelem hozta létre a tisztább erkölcsi Elfogást. És hogy „a társadalom javíthatatlan erkölcstekr. tagokat nem tűr,“ nem erkölcsi érzete, hanem hasznossági boldogulási érdekei parancsolják neki, mert az erkölcstelen emberek tettei akadályozták az emberiség boldogulását. „Fölösleges tehát erkölcsöt prédikálni.“ Nem lévén erkölcs, nincsen egyéni akarat és sem semmiféle, sem absolut, sem relativ egyéni szabadság sem. Az „akarat“ szót tulajdonképen „törekvő képesség“-gel kellene helyettesíteni, amely ismét sok . körülöttünk lévő és minket megelőzött körülmények hatásának eredménye, amelynek kérlelhetetlenül kényszerítő kényszerítő hatalma alatt kénytelenek vagyunk így vagy úgy cselekedni. „Arra a véleményre, mely szerint az akarat tulajdonképen abban áll, hogy iparkodik a jó indítókat a rosszakkal szemben győzelemre vinni, — az a felelet, hogy szellem gépezetünk természeténél fogva ennek mindig így kell lenni, ha csakis azok a mozgások lehetségesek, amelyek keresik a jót.“ Ilyen felfogás mellett az ember valóban csak egy gépezet, ezer meg ezer idegből, dúcból, mindenféle összeállítva, amelyek a külső világgal érintkezve mind- mind fékezik, indítják, befolyásolják, nógatják egymást. És valóban, ha figyelmesen olvassuk Lesster F. Ward könyvét, szinte látjuk a különféle dúcoknak és központoknak működését és halljuk a különféle senso- és ideo-motorok berregését, mely különféle gépekből úgy hullanak ki a különféle gondolatok, eszmék, ter565 vek és szándékok, mint egyes gyárak gépeiből a kész aczélszögek, koczkaczukrok, czipőtalpok, töltött hurkák, vászon és posztó- végek, a szerint amint akinek mire van szüksége. Azonban minden világosság és minden szigorúan logikus rendszeresség mellett kénytelen az olvasót maga Ward is az emberi gépezet egyes homályos, érthetetlen és megmagyarázhatatlan működéseire és eredményeire figyelmeztetni és tárgyalásában kénytelen ö is egyes nagy ellenmondásokat elkövetni. lg/ pél- dáúl „az elmélkedő lángészről“ elmélkedvén kénytelen maga is bevallani, „hogy még nagyon keveset ludunk a sz* Nemi jelenségek rejtett okairól ahhoz, hogy teljesen szakítsunk a múltnak nagy gondolataival s épen most figyelhetünk meg bizonyos visszahatást.“ De sőt egyes gépeknek, mint példáúul „a gerinczagy és a ciuc7M ndí7« r szövevényes kapcsolatait" ma sem érijük még teljesen, valamint azt sem tudjuk még, „hogy vájjon az indulatok kizárólag a duezrendszerhez tartoznak-e vagy keletkezésükhöz hozzájárul-e valamivel a közpor ti idegrendszer is. Más oldaláról minden, magas szempontból való szemlélés és elmélyedés mellett az ellenmondás valamely érzetét keltik fel bennünk következő szavai: „A társadalom még nem keres ezé- lokat! Még nem érte el azt a fejlődést, melyet a krétakörben rovarok, az eocén madarak, a miocén emlősök és a negyedkorbeli ember, azt a fejlődés fokot, melyen tudatos vágy kezd a kielégítést biztositó tevékenységre sarkalni. A társadalom lelke még nem született meg“. E szerint a mai ember minden fejlett értelme mellett alatta állana amaz előbb említett őslénynek ! A7 a nagy czél pedig, amely ezeket a pusztító lényeket a mai ember fölé emelte, amelyet ők részben meg is valósítottak s amely felé mint legmagasabb czél felé nekünk is kell törekednünk s végül, amelynek megvalósításában rejlik benne a legfőbb boldogságunk az a nagy czél ezen négy szóval fejezhető ki: a föld felületének átalakítása ! Ezt tették azok az ős-madarak, emberek és halok, ezt kell majd nekünk is tennünk ! Szerény véleményem szerint az idézett vallomások és az említett ellenmondások adják Lester ember- szárirazásí elméletének legtárgyilagosabb és legkime- ritóbb kritikáját. ,u_iji.,j-i_r»~u~i.n.i rr_r.n~ii—i—-|-i~r ~~ r~i— n—--— ~ —-----------|— — — ' S ZEHLE. A szabadkőműves kérdésről mit a tiszai kerület közgyűlésén tárgyaltnak, szaporodnak a votumok. A „Világ“ aug. 26. számában vette tudomásul a történteket s első cselekedete az volt, hogy a társdalom szükséges harmóniája megzavarásának bélyegezte Kubinyi Géza esp. felügyelő felszólalását s egyenest az indítványozónak nekirontva azt jelentette ki, hogy 566
