Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-09-04 / 36. szám
36. szám. getett cura pastoralis ? Pedig hát ez az előtt, ki ismeri maga-magát, ismeri az embereket, gondolkodni tud és akar s természetes ésszel rendelkezik — egészen egyszerű, mert a cura pastorális ezek összesége, máskép pastorális prudentia. Nem az állás adja az egyénnek, de az egyén gondolatvilága teremti és cselekvősége adja meg az állá nak a tekintélyt. Ne vegyék tőlem tehát rossz néven, ha mikor lépten nyomon tapasztaljuk az úgynevezett hitközönyt, figyelmeztetem, hogy az egyesek által elfoglalt állás tekiniéyével hatnunk — ma már — nem lehet és hogy a napi munkának szokásos lemorzsolása nem kötelességteljesités. Az illemet i lem- tanból tanulni nem lehet: ép így nem lehet könyvben szabni meg azt, hogy kinek-kinek mi a teendője és kötelessége. Meg fogja ezt mutatni az önismeret és emberismerettel párosult természetes ész, — mert ez megmutatja, hogy a gondozásunkra bízott emberi léleknek mi a szükséglete s ha ezt a szükségletét ki-ki feltalálja, oszlatható lesz hitközöny is. Ne csak mástól várjuk tehát jövőnk felvirulását, de magunk is cselekedjünk.“ (Lásd a veszprémi egyhá/megyei jkv. 1904-ik évi számában hatalmas megnyitóját) Hogy mily finom érzéke volt a jelenkor egyházi és vallásos életének megítélésében és a fölöttünk tovasuhanó élet komoly intelmének megfogadásában, mutatják következő szavai; „Szíveskedjenek az idők és kö ülmények intő szavát figyelembe venni, szóval és tettel odamüködni, hogy a hitbuzgóság által egyházunk a szabadelvű haladás és fejlődés utján megmaradjon.“ Nem volt barátja a lelkészek politikai szereplésének. „A lelkész számára a politika mezején nem teremnek babérok. Mit nyertek azok a lelkészeink is, akik eddig politikai szerepre vállalkoztak? Semmit. De többet mondok, ezek utján, ezek közreműködése mellett egyházunk ügyei sem haladtak előbbre egy kakaslépést sem.“ Bélák István oly család tagja, melynek szent tradíciója az egyház és hithűség. Élete a köz szolgálatában telt el áldásosán. Egyházunkra súlyos csapás és veszteség elköltözése. Mélyen fájlaljuk, hogy ennek az igazán nemes lelkű, gazdag életű, evangéliomi érzelmű egyházi vezérembernek az utolsó gyűlések alkalmával rossz érzéseket okozott egy „elvi kérdés“ burkába menekülő személyes ügy állandó és örökös feszegetése! Kegyelettel fogja Bélák István emlékét megőrizni evangeliomí egyházunk örökre! Temetése augusztus 29-én ment végbe nagyszámú gyászolók részvételével. Délután 2 órakor Enyingen lakács Elek esperes elnöktársa mondott felelte szívhez szóló, nagyszabású és nagyhatású beszédet. Ezután a küldöttségek szónokai következtek. Az enyingi dalárda énekszámaival emelte a temetés áhítatát. Majd megindult a gyászmenet hosszú kocsisoraival Középbogárd felé, hol a Bélák családnak birtokai vannak s ugyanott 563 családi sírboltja is. A középbogárdi temetőben Endreffy János lajoskomáromi lelkész, lapunk főmunkatársa mondott a gyászkoporsó fölött szentbeszédet, különösen kiemelve és méltatva az Istenben boldogult esperességi felügyelő egyházi — vallási érdemeit. A temetésen részt vettek a vidék előkelőségei: főispán, főszolgabíró stb. és a környék. Az elhunyt emlékezete legyen áldott, hantja fölött legyen az Úr Jézus Krisztus békessége! Az ember származása. XIV. Végezetül az értelmiképesség tisztán a természeti tárgyak között fennálló viszonyok megfigyelésével és vizsgálatával foglalkozott. Ez a foglalkozása az elmélkedő képességet szülte. Kereste pedig az elmélkedő elme első sorban a létezők okát. Ezt csak úgy tudta megtalálni, hogy önmagát helyezte a természet okai és erői mögé. így .jött létre a természetnek első, anthro- morph, magyarázata. Ez a magyarázat később theo- logiaivá vált és megszülettek az első mithológiák vallások. A természettől elfordulva az elmélkedő értelem önmagát tette vizsgálata tárgyává és a természet vizsgálatával együtt megalkotta a bölcsészetet. Ez után az értelem a tárgyakat minden fizikai tulajdonságuktól megfosztva tisztán a viszonyok elvont régióiba emelkedett. Ebben az elvont világban pedig a mennyiséget vagy a számot ragadva meg, a mathe- matikát, vagy pedig tisztán az értelmiviszonyokat vizsgálva, a gondolkodás formáinak és törvényeinek tudományát, a logikát, teremtette meg. Mind a három elvont mezőn bizonyos következtető képességre volt szüksége. Ez a következtető és általánositó képesség a lelki élet második, objektiv tényezőjének legmagasabb foka az ész. Az elmének második, értelmi képességével pár- vonalasan fejlődött és nemesbült annak lelki vagyis érző képessége és ennek végső eredménye: a vágy. Áthaladva a fönmaradás és fajfentartás kezdetleges vágyain, az éhség, szumjuság és szaporodás tisztán állati kívánságain, megszülettek a ruházat és hajlék szükségletei, a tulajdonfogaim i és ebből kifolyólag a vagyonszerzés vágya, „az egyéni szerelem és a családi érzések.“ „Ezekhez járultak az esztétikai, erkölcsi és értelmi vágyak.“ Ezekkel egyidőben egyéni munkálkodás az elismerés, a kormányzás pedig a „nagyravá- gyás“ vágyát hozták létre. Mivel pedig a kifejlődött értelem a maga ezerféle anyagi és szellemi találmányával a vágyaknak folytonos kielégítését és így az élvezetek végtelen sorozatát lehetővé ett — hiszen csak ezért jött létre az értelem : megszülett a vágyak kielégítéséből keletkezett élvezetek összesége, az em564
