Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-09-04 / 36. szám
EVANGÉLIKUS LAP 36. SZ EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMARÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. A 1915.SZEPTEMBER 4. 1915.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. FŐSZERKESZTŐ: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS FÓMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre 12 k. fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 !< Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartalom: Bélák István f. — Huszágh Gyula: Az ember származása. — Szemle — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések, Bélák István. •{• 1915. aug 27. A veszprémi ág h. ev. egyházmegye felügyelője Bélák István enyingi ügyvéd augusztus 27-én hajnali 5 órakor váratlanul jobb létre szenderült életének 68-ik évében. Hirtelen haláh [szivszélhüdésj nagy megdöbbenést és mély fájdalmat keltett övéi, rokonsága, barátai s tisztelőiben, de mindenek felett egyházmegyéjében, melynek két évtizeden át szellemi vezére, gazdag tapasztalásu, bölcs felügyelője volt. Ezen tisztét 1894. óta viselte, azelőtt pedig ügyésze volt egyházmegyéjének. Gyurátz Ferenc püspök úrral, ki akkor a veszprémi egyházmegye esperese volt, kezdte felügyelői működését. Beköszöntőjében hangoztatta, hogy a vallásosság ápolása iránti törekvés vezesse az egyház- megyei tárgyalásokat. „Ápolnunk kell a vallásosságot, a hitsorsosok egymáshoz tartozóságának s vonzalmának felkeltésén, gyarapításán s fenntartásán kell munkálkodnunk, hogy ne legyünk oldott kéve, de tömör egység. „Barthelemy Louis Hilaire kedves filozófusával vallotta, hogy a legszabadabb és legműveltebb népek azok, melyeknél a vallás parancsainak legtöbb hatalma van. Nagy hive volt Villiams Roger „szabad egyház a szabad államban“ elvének. Egyházi autonómiánkat féltett kincsként becsülte s annak védelmében szembeszállt az egyházkerületi közgyűléssel is, mert „zsinati szabványaink szerint is az egyházmegye a saját kormányzatára irányadókul szolgáló szabályokat megalkotni önmaga van jogosítva s az általunk alkotott ilynemű szabályok félretetélével az egyházkerület diktált nekünk szabályokat.“ Kiterjedt figyelme a szekularizáció kérdésére az evangélikus nőnevelés ügyére, lelkészi és tanítói fizetések javítására. Nagy harcosa volt a 1848. évi XX. t.-c. megvalósításának. Éles szeme 561 sok olyat meglátott, amit más nem vett észre s akkor jószivű tanáccsal szolgált, majd meg alközelgő veszélyre hívta fel az egyháziak figyelmét, mondván: „Ne vegyék rossz néven tőlem uraim, hogy figyelmeztetem önöket az ebben rejlő veszélyre“. Fájlalta, hogy úgy politikai, mint társadalmi téren fokról-fokra szorulnak ki a mai embereink s az igaz szabadelvűség hívei. Testestől-lelkestöl protestáns volt, a felvilágosodás és a szabadelvüség hive. Rámutatott megrázó erővel az egyház maradiságának vészes következményeire: „Gyengék vagyunk, elfogyott belőlünk az erő, mely őseink karját és szavát súlyossá tette. Ébredjünk! Lelkész urak! Ne csak a múltnak prédikáljatok beszédeitekkel, de az életnek, — ébresszétek fel a protestáns öntudatot, szellemet és bátorságot." „Előbbi időben is helyes, sőt szükséges volt, hogy egyházunk tagjai az egyházi ügyek iránt érdeklődtek, abban tevékeny részt vettek, a hithüségre nemcsak magukra nézve adták tanujelét, de ebben apostolkodtak, — ám ma ez minden protestánsnak, úgyis mint a szabadgondolkodás és a magyarság harcosának, kétszeres és elengedhetlen kötelessége. Mert ha azt mondom, hogy „Hannibal ante portas“, nem fejezem ki eléggé a veszélyt, a mi protestáns egyházunkat, a szabad gondolkozást és magát hazánkat is fenyegeti. Nyakunkon ugyanis a klerika- lizmus. Nézzünk körül: és látjuk, hogy egyházunk intézményei nap-nap után, pontról-pontra támadtatnak meg stb.“ (Lásd a veszprémi egyházmegye 1908. évi jkvében elmondott lelkes megnyitó beszédjét.) Ide iktatjuk még a hitközönyről és a cura pas- toralisról elmondott aranyszavait: „Hogy mik ezek az önmagunk irányában tartozó kötelességeink: annak részletezése messzebb vinne, sem mint az ezen gyűlést megnyitó beszéd keretében megférhetne. Csak egyet említek. Ez: a sokat emle562
