Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-08-14 / 33. szám

o3. szám.

evangélikus szellemet

........ de ezt nem szabad

eng

edni ! ! !*

Marcsek János

ev. lelkész.

rLri—- --------- » . m

Az ember származása.

XII.

A fejnek és az agyvelőnek eme fejlődésével egy- időben átalakul a gége és annak alkotó részei. A kannaporczogók egyre jobban simulnak egymáshoz, a köztük levő nyílás egyre zártabb lesz, a hangszalagok egyre vékonyabbak, rugalmasabb rezgésre és igy a zenei hang képzésére alkalmasabbakká lesznek, egymásfelé hajló szélük egyre simábbá válik, úgy hogy a köztük levő nyilás egy tökéletesen zárható résszé lesz és a többi emberi képességekkel együtt kifejlődik a beszélőképesség. Evvel a processussal egyidőben mellső végtagjai egyre rövidülnek, fino- múlnak, egyre mozgathatóbbakká, ügyesebbekké, az agy gondolatainak és tervei ek, szóval az agyban keletkezett akaratnak megvalósítására egyre aikalmato- sabbá lesznek, vagyis kezekké alakúinak át, evvel ellentétben a lábak erősbüfnek, czombcsontjuk a test súlya következtében előre görbül, a lábujjak pedig, nem lévén használva, elvesztik mozgékony hajlékonyságukat és így fogó képességüket, satnyáinak, rövidülnek, merevűlnek, végül egészen rövidekké és merevekké lesznek. Ugyancsak ebben az időben gerincoszlopa S alakú hajlást ölt, mellkasa pedig élűiről hátrafelé lelapúl „Keresztcsontja a nagy megterhelés miatt nagyon erőssé, szélessé fejlődött s hasonlóképpen nagyon zömökké, erőssé fejlődtek ágyékcsigolyái is. Medencecsontjára most reánehezedik a belek egész tömege s ezért egész medencéje szélesebb tömörebb lett, a csipőcsontok lapátjai fejlettebbek s alaposabban állanak szét, mint minden más emlős állaton; egész medencéje megrövidült felülről lefelé.

Far-, comb- és lábszár-izomzata hatalmas fejlődésre tett szert, mig nyak- és tarkóizomzata a szalagkészülékkel együtt satnyának nevezhető, mert a fej hordozásában a gerincoszlop mellett már csuk másodrendű jelentőségű. Mindamellett azonban ez a lény, bár testére nézve már nagyon is hasonlít az emberhez, még nem teljes ember, még csak az a fölté* E cikk minden állításával nem tudom magamat azonosítani. Mivel azonban a lényegesben, abban, hogy evang. egyházunk megérdemelné legjobb fiainak teljes lélekkel való támogatását, igaza van: kötelességemnek tartottam közölni. Szegény egyházunk pusztul és vész. Mennyi tere volna az építő, apos- tolkodó, lelvilágositó, reformáló és purifikáló munkának benne ?! .. De nincs emberünk hozzá, mert a mi saját vezetőembereink is másutt keresnek munkálkodásra teret maguknak ? !.. Nem szomorú dolog ez ? ... Nincs-e itt az ideje annak, hogy az egyház visszatérésre, odaadóbb támogatásra kérje őket ? !

(Szerk.)

telezett középlény az ember és az emberszabású majmok között. Hogy emberré lehessen, még fejlődnie és elágazódnia kell. És el is ágazik két felé és az egyik ágból előbb az u. n. Plio-homo, azután az u. n. Homo diluvialis, még pedig a Neanderthaliensis és Recono, fejlődik ki, mely két utóbbi faj azonban idők folyamán teljesen kihal, a másik ágból pedij; a jávai Pithecanthropus Erectus, az egyenesen kétlábon járó majomember keletkezik. Ennek az emberállatnak, vagy állati embernek koponyája térfogata már 300 cmH körül jár és megtalálója, Dubais Jenő, hollandi orvos szerint a bal agyféltekén levő Broca-féle mező, mely a beszéd centruma, már kéiszer akkora nagyságban van kifejlődve, mint az emberszabású majmoknál. Ennek nyomai már ott vannak a koponyán Ez a lény tehát már beszélni is tudott. Ebből ismét egy tökéletesebb lény fejlődött ki. Ebből a tökéletesebb lényből pedig Homo Sapiens, a mai értelmes ember állott elő.

Ez a rajz inkább az ember testi fejlődését állítja elénk. A fejlődés apostolai azonban nagy mesterök, Darwin, módjára az emberi léleknek is fokról-fokra való kibontakozását, lassú megszületését próbálják leírni. A sok kísérlet közül álljon itt a nagy amerikai szociológusnak, Lester F. Wardnak ember s így lélek- fejlődési leírása, aki az emberi léleknek elő illását „A lelkihaladás tényezői cimű nagy mü/ében következő- kép adja elő :

Földünk történetének első kozmikus korszakában az úgynevezett nem idomítható élő szervezetek, más szóval nővérnek megjelenésével megszületik földünkön az élet. Hosszú é/ezredek múlva megjelennek az első idomítható szervezetek, növény- és állatvilág d határoló és elválasztó vonalak, egyúttal azonban egyesítő kapcsolatot képező ős-agyú végső lények, az első amoebák és protozoák. Ezeknek feltűnésével kezdődik a második kozmikus korszak, az elmei élet korának története. A protozoákkal megszületik az elme. Ez az elme eleinte csupán a lelki vagyis érzőképességből áll, mely azonban az egész lelki életnek alapja, főalkotó része és a későbbi nagy haladásnak főmozgatója. És ez az érzőképesség is csupán alapelemére, a legegyszerűbb érzésre a fájdalomra, az életfentartási ösztön legelemibb alkotórészére szorítkozik. Ehhez az ősi fájdalomérzéshez csatlakoznak az éhség és szomjúság, majd a szaporodás egyre tudatosabbá váló érzései. Ezek az egyszerű érzések mind mozgásra, cselekvésre, tevékenységre serkentik az őket magukban hordozó őslényeket. így mega!kotják bennök a későbbi tökéletesebb lelki életnek fő indító erejét, a törekvő képességet, amely az „akaratinak felel meg, de azzá sohasem lesz, mert „akarat“ a földön nincs, hanem csak, mint a fizikai világban is, a legerősebb impulzus által megindított mozgás, illetőleg cselekvés. Ezáltal a törekvő képesség által megindított mozgás, illetőleg cselekvés, azonban nem mindig mehet végbe, az életve520

519