Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-08-14 / 33. szám

33. szám. emberek katonák s parancsnokságuk alatt állnak. Segítsenek a munkaadók is az által, hogy nemzeti kötelességüknek ismerik el a sebesültek munkával való ellátását. A legnagyobb munkaadó maga az állam. Gondoljunk csak a postára, adóügyre, vasútra stb. Prof. Klumker — Frankfurt egy alkalommal ezt mondotta: „A legnagyobb problémák egyike, mely vár reánk, a pályaváltozás. Sok ember hagyja el régi munkakörét és új hivatást kénytelen választani, külö­nösen az önkéntesek“. Nem egy tanult munkás fog tanulatlanná lesüllyedni. Az 1870 71. német háborúk után az egyetleni hallgatók nagy része nem találta bele magát régi hivatásába s többnnyire kereskedő s újságíró lett. — Segítsenek a rokkantak gondozásában a beteysegélyző intézetek, biztositó intézetek, tanitók és papok. A tanító neveljen kegyeletet a gyermekbe a háborúban rokkantakká váltakkal szemben. A lel­kész a szószékről gyakoroljon jótékony befolyást s keltsen megértést e’törekvések iránt. A napi sajtó is sokat tehet. Előadások tartása is módunkban van. A szentimentális ugyan azt mondja, hogy lelki durvaság egy oly embernek, ki tagját nagy. fájdalmak közepette elvesztette, még azt Ígérgetni, hogy valaha dolgozni fog. De a szociális, egészséges értelem azt feleli rá, hogy egyedül rokkantjaink érdekében akarjuk, hogy újból dolgozhassanak. Nem lehet nyomorúsá­gosabb a rokkantra nézve, minthogy felvétetik valami intézetbe s ott élete végéig etetik — táplálják. Neki vissza kell menni azokba a viszonyokba, amelyekből való és újból dolgoznia kell. Ez az egyedüli eszköz, mely által újból megelégedett és boldog ember lehet. * Lélekben szálljunk át magyar földre. Miniatűr kiadásokban találjuk meg nálunk, vagy pedig vágyban, tervben, ami a német testvérnemzetnél már megvan és virágzik. Ott könnyű tovább építeni és munkálkodni, ahol már az alapok le vannak rakva. így a rokkantak gondozásában is. Mi ha magunkra és elmaradottságunkra gondolunk, szeretünk készen lenni megokolásokkal, bizonyításokkal, hogy miért nem lehetünk annyira, mint mások mert kevesen vagyunk, mert szegények vagyunk, mert így, mert úgy stb. stb. Ez mind — sajnos — igaz, csakhogy ez nem fovja evang. egyházunk ügyét előbbre vinni. Világosabban: ez a szellem nem fogja evang. egyházunk ügyét előbbre vinni. Nekünk nem a lenyugvó, hanem a kelő nap aranysugarait kell tettinditásra magunkba fogadnunk. Oly lelket, mely él és eleveníteni akar, mely nem elégül ki kimagyará- zással és utína a jólvégzettség megnyugvásával, hanem amelyet csak e^y elégít ki: az evangeliomi tett. Addig nem szabad megnyugodnunk, mig evangeliomi tetteket nem hajtottunk végre. Addig marjon a lelkiismeret s ne adjon pihenést. Munka előtt nem édes a pihenés. Csak utána nyugodhatunk meg. 515 Úgy tudjuk, hogy a református testvéregyház nagy evangéliomi tettre készül. Országos református árvaházat akar építeni, melybe elsősorban a háborúban elesett hősök árváit venné fel. Nemes terv, megvaló­sításához lelkes kitartást és Isten segedelmét kívánjuk !* A háborúban rokkantakká váltak kérdésében hőn szeretnők tudni, mit fog tenni ág. h. ev. egyházunk? Mert hogy valamint tenni fog, az bizonyos. Fölmerül a rokant-otthon eszméje. Mivei ilyenek létesítése és növelése elsőrendű állami érdek is, azt nem mond­hatjuk, hogy pénz, pénz, pénz! Pénz ilyenre csak lenne valahogy. Hanem kezdeményezés, lélek, kitartás, de mindenekfölött vezetés, ez volna méltó tett evan­geliomi egyházunkhoz. Az államtól a mostani időben nem várhatunk ezernyi kezdeményezést. De biztosok lehetünk benne, hogy az ő érdekeit istápoló kezde­ményezést szeretettel fogja fogadni és fölkarolni a lehetőségek szerint. Induljon ki a rokkant-otthon esz­méje evangéliumi egyházunkból. Adjuk hozzá lelkün­ket, szivünket, szívósságunkat, kitartásunkat, adjunk az eszmének erős vezetőt és imádságosan érte dol­gozó lelkülettel á Íjunk mögötte s bocsássuk útjára Isten nevében. Evang. egyházunk még nem vette ki a maga részét a világháborúból. Pedig ki kell vennie. A rokkont-otthon, mely lehetne országos — evangé­likus, nemcsak a háború nyomorában lenne irgalmas s amaritánus, -de a béka napjaiban is folytatná áldá­sos működését. Hogy mikép-mimódon, az részletkér­dés és korai. Először az eszmével kell megbarát­kozni. Nem akartunk megfogalmazott indítvánnyal a nyilvánosság elé lépni. Ezt nagyobb emberekiöl sze­retnők hallani, kiket nem sújthat agyon a közvélemény hallgatásával. Éppen ezért üdvözöltük meleg szeretettel azt a püspöki köriratot, mely a háborúban rokkan­takká vált t k ügyét karolja fel az egyház keretei között, mert e mozgalom pirkadását ismertük föl benne. Adja Isten, hogy a pirkadat után jöjjön meg a haj­nalhasad is és a több életet árasztó naptámadat! Endreffv János. timid tísziiiselo és titkos Mólók. A tiszai egyházkerület ez évi közgyűlésén a részt­vevőknek egy igen aktuális kérdés fölött folytatott magas színvonalú vitában volt részük. A vitát a gömöri egyházmegye provokálta. Azt a felterjesztést intézte a kerülethez, hogy tiltsa el tisztviselőit a tit­kos társulatokba való belépéstől. Kubinyi Géza főis­pán, a gömöri egyházmegye felügyelője megindoko­lásában ki is fejtette, hogy a titkos társulatok alatt a * Ugyanilyen szándékkal van a mi budai egyházunk is, amely a ref. jubileumára akar árvaházat s ahhoz a pesti esperes- ség támogatását kérte Ennek az árvaháznak az ügyét egész egyházunk felkarolhatná! (szerk.) 516

Next

/
Thumbnails
Contents