Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-23 / 4. szám
* 4. Az evangélium tettekben prédikált hozzánk. A haragosak kezét egymásba tette a békesség szent lelke, s a megoszló vélemények felszívódtak a megértés és igazság erejében, a haza iránti nagy szereteíben és a sorsa iránt való nagy aggodalomban . . Ezeknek igy kellett történniük. Mi nem tehettünk máskép, nem cselekedhetünk az igazság ellen — és mások sem. S most, csaknem félesztendős borzasztó harc után is, rendületlenül áll az igazság. Kard ketté nem vághatja, ágyú el nem sodorhatja. Ellene törhet négy világtáj: Észak évezredes hazugságaival és szabadságot igázó szellemével, ellene törhet Dél, királyt öldöklő gyilkosaival, támadhatja Nyugat lihegő bosszúvágyával és áruló kalmár szellemével, fenyegetheti Kelet, úszó városaival és segítségül hívhatják még ellene Afrika sötét gyermekeit, Indiának félelmetes embererdejét, ellene támadhat a három világrész és a négy világtáj: az igazság rendületlenül megáll! Legyőzhetetlen Örökkévaló ama megmásíthatatlan isteni törvénynél fogva, amely körül forog az egész erkölcsi világ rendje. Az igazság rendületlenül megáll s hogy meg- küzdhessen az erkölcsi világrend ellenségeivel, látható alakot öltött s látható alakban küzd. E testet öltött igazság feje két uralkodó, dereka két ország népe, tagjai a hadtestek messze kinyúló oszlopai — erős derékon, erős tagok — erei a hazaszeretetnek, az ország testét átlüktető érzések, szive az istenbe vetett rendületlen hit és szeme a remény, amely az ég felé néz és csodákat lát: Istennek kegyelmesen aláhajló segítő jobbját, az igazság megvalósulásának csodáit, az igazság eljövendő diadalait. Az igazság diadalmasan harcol s akik érette küzdenek, azok az igazság katonái, kiket nem hagy el soha. Együtt tart véreinkkel vándorutaikon, a harctérig, felkeresi őket az ágyuk dörgésében, a kardok villámában, a tusakodás hevében. S ha némelyik golyóval a halál repül szivükbe, lelkűket a halhatatlanságba viszi, az örök igazsághoz! . . jaj annak az itthonmaradottak közül, aki nem érzi magát az igazság felkent papjának s a háborúban küzdők közül az igazság félként harcosának, aki előtt e hadakozás játék, akivel nincsen az igazság tudatának erkölcsi ereje, aki előtt a háború nem szent harc, nem szent kötelesség. Ezeket a hon, a történelem és az utókor bírói széke elé állítja egykor és Isten a maga ítélő trónusa elé vonja! E nép csak addig lesz erős, amíg nagy erkölcsi tudat lelkesíti ainig kész az áldozatra és küzdő vérei mögött önfeláldozó lélekkel és lelkesítő erővel áll. Filléreket lehet adni kérkedésből, lehet adni irgalomból, meghalni lehet gyáván és hősiesen, egyik helyen a halál gyilkolás, a másik helyen mártiromság és igazságszolgáltatás: .. . melyiket választjátok! ? 51 szám. Óh mi az igazságot választjuk s ez nem hagy el bennünket soha. Felkeresi magyar véreinket a csaták viharai között. Ott van a harcmezőn, mikor vértől piros arccal, vértől piros földön küzdenek az igazság hősei és a hazugság rabszolgái életre halálra, — örök életre, vagy örök halálra. De véreinkkel lélekben mi folyton együtt vagyunk ! Mig távol a fegyvercsattogás zajlik, felzeng templomainkban a szent zsolozsma, erősen mint az ég viharja. Megrengeti a szent falakat, áthasítja a szilárd boltozatot, foszlányokká tépi a felhőt s utat tör magának Isten felé: „Légy a mi hadainkkal seregeknek Ura!“ Míg ellankadva küzdenek seregeink, egy nemzet imája száll a csatamezőre sebes szárnyakon, mint a sas, lágyan, mint az esti szél és az ima minden szavában erő él, amely „az elfáradtaknak új lelket ád, hogy erejük megújul, szárnyra kelnek, mint' a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnák és nem fáradnak el." És a holt hősökhöz is elszáll imánk s ebben benne van egy nemzet megható áhítata és az ima szárnyain a Holtak lelkeit az egbe viszi és átnyújtja Istennek ezt mondván: „Fogadd őket örök dicsőségedbe, mert ezek az igazságért küzdöttek és haltak meg!" És a holtak eltemeítetnek. És eljönnek az égnek madarai és halotti énekeket zengenek felettük. Eljön a tavaszi szellő és virágok magvait binfc a hantokra, miket a honi földekről visz. Eljönnek a hegyek viharai és megsiratják. Odaszállnak az anyák,f apák, hitvesek és gyermekek imába foglalt lelkei s a sír felett áldólag lengenek. És ha egykor kihal e nemzedék, a történeti igazság gyújtja meg felettük a halhatatlanság mécsesét, a késő kor nemzedéke pedig az emlékezet és becsülés, a tisztelet és hála örökzöld koszorúját helyezi sírjaikra. A holtak lelkeit pedig a mennyben Isten megkoronázza és a koronán e szó fog fényleni: az igazság; hősei! . . . Egykor e nemzedék is kihal. S e nép. mivel fiait, magyar véreit, keresztyén testvéreit imájával kisérte, leikével bátorította, hamvaiban is megtisztelte, e nép, mivel hősiesen áldozott az igazság oltárán, he nem is vérével, de szivének egész melegével: követni fogja az elhunyt hősök lelkét. És az ő fejére is az égi korona kerül a fénylő felirással: Az igazság hősei! k„ Béke és háború. írta és Szombathelyen felolvasta Szeléayi Ödön dr. theol. tanár. II. Tudjuk például, hogy a mostani orosz cár régebben sokat tett a békemozgalom érdekében, hiszen • a hágai békekonferencia alkalmával ő ajánlotta az 52
