Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-01-23 / 4. szám

EVANGÉLIKUS LAP , ^ EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP 4. SZ. 1915. ARANYOSMARÓT *<• ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. a JANUÁR 23.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények elő­fizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége cinlére Nagybör­zsönybe (Hont vm.) küldendők. főszerkesztő; SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZl.KKbSZTÖ ES KIAIK): SZIMONIDKSZ I AJ OS rÓMUNKATÁRSAK HÓRNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFLY JÁNOS Az előfizetés áia: Egész évre 12 K fél evre ö K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész o!da! 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava t>. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartalom: A'.: Az Igazság harca. — SzeU'nvi Ödön dr.\ Béke es haboiu. IV. — R. Af. Egy rendelet. - Különféle. - Hirdetések. Az igazság harca. „Nem cselekedhetünk semmit az icaz*aR ellen, hanem at igaz­ságért. •* II. Kor. 13. 8 Néni csak a szentirásban van megírva, de bele van vésve az emberiség szivébe a nemzetek életébe is,-hogy nem cselekedhetünk semmit az igazság elleti Ez a világ homlokára van irva, ez a világtörténet lelke, nemesek sorsa, élete vagy halála. El kellett jönnie ennek a viharnak, hogy vétkes nemzeteket annyi „bűn, szenny s hazugság dühétől* megtisztítson. Hallottunk történet^ hazugságokat — és hallgat­tunk ; láttunk gyilkos lelkű népet — és nem büntet­tünk ; veres ármány kérkedett feleltünk — és lezártuk szemeinket; egykor szabad nép nyögött „a rabságnak kínos kötelében- — és fel nem szabadítottuk. Vétkeink miatt reánk zúdította haragját az Ég, amikor orkántól nyögött a föld, tört le százados fa, forgott a vizen hajó, mint könnyű pehely. A szenvedő igazak jajszava és elfojtott haragja ég felé szállt és a magasabb rétegekben viharrá változott át, mely jegel zúdított fölénk. Oh, talán az Ég siralma volt súlyos vét­keink miatt, amikor rettentő árvizeket sírt földeinkre!?.. Az igazság azonban felszabadította a lekötve tartott erőket, a népek szunnyadó erkölcsi öntudatát s azután megkezdte iszonyú harcát a hazugság ellen ■— felemelte ellene büntető jobbkezét mibennünk. Midőn az első összecsapás megtörtént, az embe­riség szive megreszketett, az emberiség teste össze- rezdült, a csillagok megreszkettek fényükben, a föld feijajdúlt fájdalmában. És elkezdődtek a csodák napjai! A szív, mely kemény volt s érzéketlen mint a kő, meglágyúlt, mint Mózes vesszeje alatt a kőszikla. A szemeknek, melyek nem ismerték a könnyet, megeredtek forrásai. Az ellentétes lelkek egymást öleltek, — nemcsak egy nép fiai, de három népé, százmillió emberé. A g) ülölség a pártok között meghalt és édesen beszelt közöttük az isteni szeretet. Csodálatos napok voltak ezek! A fukar kezek megnyíltak a kérők előtt, az ajtók feltárultak a szegények szerény, félő kopogtatására, a teltett aianyat odaadjuk egy darab vasért, a gyerme­kekről, akik apát veszítettek, atyailag gondoskodik a társadalom. Nagy tettek születtek meg az evangélium szelle­mében, a halhatatlanság jegyében, a szeretet és az igazság örök erejében! Megianultunk együtt sinn es együtt örülni, együtt szeietni és együtt szenvedni. Éreztük a lelkesedés árját, amely visszatarthatatlanul ragadott magával valami isteni mámorba, amikor adnunk kell, szeretnünk kell, haragosainkkal megbékélni, a hősök fejére és útjára virágokat szórni, mindent adni, mivel sem törődve, semmit sem sajnálva! Óh, aki érezte ezt a lelkesedést, ezt a királyi bőkezűséget, ezt a magunkkal nem törő­dést, önmagunk fölé emelkedést, a szeretetnek ezt a megosztó, nemes cselekedetekre hajtó erejét: azt a halhatatlanság és az örökkévalóság lehellete érintette, az oly lelki gyönyörűséget érzett, melynél szebb érzése nem volt s talán nem is lesz soha! Aki pedig nem érezte, mert szűkkeblűén sajnálta ajándékát a haza oltárára helyezni, az nem nyert vele, hanem veszített: a végtelen szeretet és nagylelkűség gyönyörének egész világát veszítette el. Csodálatos napok voltak ezek ! Maga Isten jelent meg közöttünk ! Ott állt a hatá­rokon a bátorság erejében, a visszatérő sebesültek mel­lett a részvét vércseppeket letöriő kendőjével, a kór­házakban az irgalomnak sebeket gyógyító balzsamával s a szegénység jajkiáltására Ö sietett elő a könyörületben. Csodálatos napok voltak ezek! 50 49

Next

/
Thumbnails
Contents