Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-07-17 / 29. szám
29. szám. Meghiúsult reform. A budapesti magyar egyház a budapesti gyermekek számára nem tartotta az egyetemes vallástani- tási tantervet megfelelőnek. Új tantervet vezetett tehát be, amelyet Raff iy Sándor budapesti lelkész készített. Az új tantervnek megfelelő tankönyvek megírására is Raffay Sándor lelkész vállalkozott. Az egyetemes egyház a pesti egyháznak engedélyt adott arra, hogy ezt a helyi tantervet kisérletképen fokozatosan életbe léptethesse. Ez 1909-ben történt. Azóta a pesti magyar egyházban kísérleteztek ezzel az új tantervvel, azonban az eredmény egyáltalában nem Kdeit meg a várakozásnak. A tanterv ellen is, meg a tanterv alapján Írott könyvek ellen is kifogások merültek fel. A budapesti vallástandri testület az oktatás közben szerzett tapasztalataira hivatkozva 1914. januárjában azt kívánta, hogy az amúgy is csak kisérletképen bevezetett tankönyvek a külön pesti tanrenddel együtt kivonassanak a használatból, mert a két tankönyv elhibázott módszere miatt nem képes a val- lástanitás célját — evang. szellemű egyháztagok nevelését — teljes mértékben elősegíteni. A vallásianitók testületé szakszerű bírálatában kimutatja, hogy a Raffay f. tankönyvek által követett eljárás (hogy t. i. a bibliai történeteket a történeti egymásutánra való tekintet nélkül közli s hogy pl. a könyvekben a világ teremtése után Jézusról van szó, Jézus születése után Salamon király majd a tékozló fiú tört. következik, mivel a könyv a parancsolatok és a miatyánk kéréseinek az egymásutánja szerint ezek illusztrálásául közli a történeteket) megsérti az összes tudományosan és a gyermektanulmány révén elfogadott pedagógiai elveket. E két szaktestűlet bírálatát felülbírálták Kaczián János esperes és Majba Vilmos lelkész, akik mindketten évtizedekre terjedő múltra tekinthetnek vissza a vallásoktatás terén és ők is megerősítették a vallástanárok és vallástanitók véleményét. A budapesti egyház presbyteriumának azonban ez mind nem volt elég ahhoz, hogy a tanterv és a tankönyvek felett végleges ítéletet mondhasson. Kiadta tehát a tankönyveket újra minden vallástanárnak és vallástanitónak s egyéni, nem testületi bírálatot kért tőlük. Ezek meg is feleltek ennek a felszólításnak s egyenként is a Raffay-féle tankönyvek további használata ellen voltak. Az egyháztanács erre összefoglaló jelentéstétel végett kiadta az egész ügyet Hoffmann Frigyes dr. egyháztanácsosnak, a ki kiváló németnyelv tanár s az ő véleménye alapján elhatározta, hogy megmarad a Raffay-féle tanterv mellett és a Raffay-féle tankönyvekhez is ragasz- kodik. Ezt az egyháztanácsi határozatot Majba Vilmos egy az ügy teljes megvilágítását tartalmazó alapos beadvánnyal megfelebbezte s felebbezését ki is nyomatta, hogy az ügy felől a benne határozók könnyen tájéko455 zódhassannk s annak miben állását megismerhessék. A felebbezés némi viszontagságok után a pestvárosi esperesség közgyűlése elé került és ott Kayser Szilárd dr. pompás beszéde, ritka tájékozottságra és alapos elmélyedésre valló előadása által bevezetve tárgyaltatott. A junius 28-:ín tartott gyűlési nap nem volt elég a kérdés letárgyalására, azért elhalasztatott julius 5-ére. A közgyűlés a dolgot folytatólagos gyűlésén jobbára a jogi oldaláról nézte a kérdést. A felszólalók azt vitatták, hogy a pesti magyar egyháznak az új tantervet behozó és fenntartó határozata teljesen törvényes úton jött létre. Alig egy páran szóltak az ügy lényegéhez. Hein János felügyelő Raffaynak nagy tisztelője, de könyvét, —saját gyermekeinek a tanításánál szerzett tapasztalataira hivatkozva — nem tartja sikerültnek. Hüttl Ármin tagadta, hogy a budapesti egyházaknak speciális tantervre volna szükségük. Kimutatta, hogy a Raffay-féle tanterv nincs tekintettel a speciális fővárosi viszonyokra. Különben is csak a pesti magyar egyház egyes iskoláiban használatos azért indítványozta, hogy az esperesség szólítsa fel a pesti magyar egyházat az egyetemes 'anterv és az annak megfelelő tankönyvek visszaállítására. Ez volt az egyedüh felszólalás, amely nem jogi formulákról szólt, hanem a tárgy érdemét vette tekintetbe. Az esperességi közgyűlés azonb in formális határozatot hozott, a szakvéleményeket pedig nem vette figyelembe. A szakvélemények alipján elintézettnek tekinthető a dolog. A reform nem sikerűit. Ha- a pesti egyház formailag ragaszkodhatik is határozatához, a vallásoktatás érdekében azonban életbevágó feladata, hogy a formális joggal ne elégedjék meg, hanem a hibás tanterv és meg nem felelő tankönyvek. kiküszöbölését a maga iniciativájából mielőbb keresztülvigye. A szaktudás és a tapasztalatok komoly mérlegelése előtt defe- rálva mi^nyujtitóbb migaliísri keleu törekedne Ránk ebből az ügyből az a feladat hárul tanulságul, hogy a vallásoktatás reformját napirenden tartsuk s ne csak formailag hanem érdemlegesen is foglalkozzunk vele. Figyelő. Az ember származása. Vili. Ezen pantheistikus felfogással szemben állást foglalt Herbart. Lelkesen hirdeti egy az anyag fölött álló, alkotó, munkás személyes . isten létezését. Mivel azonban az emberi szellemnek mint monasrak is öröktől fogva és örökkévaló létet tulajdonít, az embernek a személyes istentől való származását, illetve teremtését levezetni nem tudja, de nem is akarja, mert az jsten- ség ezen ténye éppen úgy, mint mp.ga az isten, az emberi tudás által hozzáférhetetlen rejtély. A Schelling—Hegel pantheismus azonban továbbfejlődött és ennek a fejlődésnek eredménye tökéletes 456
