Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-07-03 / 27. szám
27. szám. künk is megfelelő legyen más körülmények, más viszonyok között. A Diákszövetség u. i. nagymértékben angol emlőkön táplálkozik. Kiadványai, összeköttetései sőt énekei legalább ezt mutatják. Ez a milieu nagyban hozzájárult ahoz, hogy engem s velem együtt sokakat meglehetősen hidegen hagyott a mozgalom. Az egyházi: s szellemen kivül a mi honi egünk és földünk visszatükröződését szerettem volna feltalálni az ifjúsági mozgalomban. A hazai evangélikus ifjúság leikébe az ágostai mellett a vele párosult specifikus honi szellemet kellene belevinni, mert a cél eléréséhez ez is szükséges. A földi sáfárkwdásunk színteréül Istentől kijelölt hazának itt is meg kell adni azt, ami az övé. Mintát, ösztönzést elfogadhatunk idegenből is, de a tartalomnak, a szellemnek hazainak kell lennie. Azt az őserőt szeretném az ifjúság leikébe oltva látni, amelyet Lányi illés, Petrőczi Kata, Székács József, vagy, ha tetszik, egy Wimmer G. Ágost és a Tranos- cius-énekeskönyv képviselnek. Az ősi magyar luthera- nismus talajából kell a mi ifjúságunknak táplálkozni s ebből kell mindenféle ifjúsági mozgalmunknak fakadnia! így érhetünk el talán minden tekintetben megfelelő célt. Ezek lennének az elvek. Kérdés: miképen lehetne azokat foganatosítani ? Bizonyos, hogy ez a dolog nehezebbik oldala s felelni egyszerre nem is lehet reá. Feleljünk egyelőre a/zal, amit Marcsek lelkész úr mondott: „A fő dolog, hogy munkálkodjunk. . A munkálkodás megtalálja majd a megfelelő kereteket.“ Meg lehet találni azokat a kereteket e sorok értelme szerint is. Biszkup Ferencz. Az ember származása. VI Azonban a pantheists Spinozától kezdve a bölcseletnek egy másik ága is indult fejlődésnek: az ideális bölcselet. Ez az anyagi elvnek a szellemi elvbe való beolvasztását, az anyagnak a szellem javára való megsemmisítését, tagadását vette czélúl. Ennek az iránynak első művelője Leibnitz. Leibnitz szerint a mindenség végtelen sok, öröktől fogva való, örökké mozgó,, élő, lelkes, egymástól független, egymásra nem ható és oszthatatlan substantiaknak, egységeknek úgynevezett monasoknak csoportosulása. A csoportosulás a legfelsőbb monastol, az Istentől eredő harmonikus erő, úgynevezett „praestabilita harmónia" segítségével és hatása alatt történik. Ez az isteni összhang teszi képessé az ember tettének és lelkének monasait is arr% hogy összhangzatosan működve és egymásra hatva egy okos lényt hozzanak létre. Az ember keletkezéséhez tehát az Isten csak az ő tőle származó praestabilita harmóniával járul hozzá, mert a monasok, úgy a lelkiek, mint a testiek, öröktől fogva valók. 423 Leibnitz tehát még elismeri az anyag létét, bár mint szellemesített, lelkesített anyagot vagy amint ő nevezi „zavart képzetet“ „eldurvult szellemi valóságot." Tovább megy az idealista felfogásban az angol Berkeley, mert szerinte csak az Istentől teremtett szellemnek, azaz gondolkodó lények léteznek. Az anyagi világ csak crzékeink csalódása. Valójában nem létezik. De elismeri az anyag létezését a Leibnitz szellemében gon- dolkolkodó Wolff. Ennél két világ van : a szellemi és az anyagi és mindkettőt az Isten teremtette, még pedig jónak, abból a célból, hogy általok az ö tökéletességét kijelentse. Ez a kijelentés különösen az élő, mozgó é- érző- teremtményekben, az állatokban és az embe ekben valósúlt meg, mert mindnyájuknak élő és öntudattal bíró lelket adott. Csakhogy míg az ailati lélek nem egyéb homályos öntudatnál, egyszerű psychikus életelvnél, az emberi lélek tökéletes, világos öntudattal, önismerettel, értelemmel, akarattal és erkölcsi érzülettel bíró szellem. ELutottunk a két bölcseleti irány fejlődésének tetőpontjáig; a szellemet tag. dó materialismusig és az anyagot tagadó spiritu dismusig. Ama szerint a szellemet az anyag, eme szerint az anyagot a szellem teremtette. Kiegyenlítesz közeledést és megalkuvást nem ismerő ellenfelekként állanak egymással szemben. Ha ez az ellenséges bölcseleti érzület, ez a kérlelhetetlen álláspont megmarad, ki nem engesztelhető, meg nem szüntethető, lehetetlen a további philosophiai fejlődés és a mindenség, az ember, általában a lét eredetinek kút .tása be van fejezve. De feloldotta a nézetek eme merevségét a minden idők legnagyobb bölcselője: Kant. K-nt elismeri úgy az anyagi, mint a szellemi világ létezését. Emberi érzékem, tapasztalatom, „tiszta értelmem“ csak ezt az anyagi, érzéki világot ismerheti és vizsgálhatja meg ugyan, azért azonban n ég nem vagyok feljogosítva a tapasziaíatom, a „tiszta értelmem“ határán túl lévő világnak, a léleknek, a szellemnek és az Istennek tagadására. Mert nem csak az létezhetik amit látok és érzékszerveimmel megtapasztalhatok, hanem az is, ami érzékszerveim határán túl esik. Hiszen az anyagi világ rnindenségében vannak dolgok, amelyeket sohasem fog megvizsgálhatni az emberi ész és kinek jutna eszébe azuknak tagadása? Sőt magának a jelenségvilágnak á ta unk látható tárgyait sem vizsgálhatjuk meg lényegükben. Mi csak jelenségeket, tüneményeket, phainomenonokat látunk, magát a „magán valót“, a „Ding an sich“-ot, a „noumenont“ vagyis a dolgok lényegét sohasem láthatjuk és vizsgálhatjuk meg, mindamellett a iegnagyobb esztelenség lenne a tagadása, jóllehet maga a tapasztalaton nyugovó észbeli tehetségem, tagadná létezésö- ket. Ép úgy vagyok a legfőbb noumenonnal, az Istennel is. Tiszta értelmem tagadja, a lelkemben élő sejtelmek és vágyak, cselekvésemnek és vágyakozásomnak princípiumai, egyszóval maga az erkölcsi világrend 424
